Információk, érdekességek
Tavaszi megújulás – a lelkünkben is
2024. június 02.
A tavasz nagyon sok kultúrában, néphagyományban a megújulás és a termékenység ünnepe. De hogyan tudunk megújulni lelkileg?
Május az a hónap, amikor már fél lábbal talán a nyárban vagyunk. A napozás, a hűsítő strandolás és a közös vakáció ideje már nagyon közel van. Bár jóleső elringatni magunkat akár a nehezebb napokon a nyár ígéretével, érdemes lehet a késő tavaszt is értékelni. Ugyanis, mint minden évszak és minden ünnep, a május is tartogat számunkra olyan hagyományokat, melyek megélése – a nekünk és a családunk számára szabott módon – növelheti lelki jóllétünket. A tavasz nagyon sok kultúrában, néphagyományban a megújulás és a termékenység ünnepe. Így van ez a magyar népi szokások szerint is, amikor is május havában májusfát állítottak. A színes szalagokkal díszített fa, zöld ág hivatott szimbolizálni a természet megújulását. Ennek a szokásnak manapság már kevesen áldoznak, és sokak számára inkább a pünkösd keresztény ünnepéről szól a május. Bármit és bárhogy is ünneplünk, tavasz alkalmával érdemes lehet átgondolni, hogy mi hogyan tudunk megújulni lelkileg.
Májusfa „hálaszalagokkal”
Az egyik gyakorlat, ill. szemlélet, ami sokaknak ad erőt, „löketet”, amikor meg szeretnének újulni, az a hála. Képzeljük el, hogy felállítjuk a 2024-es évünk májusfáját, ami mindenféle színes szalaggal van ékesítve. Minden szalag egy olyan dolgot képvisel, amiért hálásak vagyunk. Mi szerepelne a szalagokon? Esetleg az, hogy idén is együtt tudjuk ünnepelni a pünkösdöt a szeretteinkkel? Netán az, hogy még mindig elég egészségesek és erősek vagyunk ahhoz, hogy a szívünknek kedves kertet megmunkáljuk? Esetleg az olyan dolgokért, hogy a szomszédjainkkal barátságos viszonyt ápolunk? Érdemes időnként elgondolkodni azon, hogy mit aggatnánk a „hálafánkra”.
Legyenek céljaink!
A másik dolog, ami fiatalos lendületet adhat nekünk akkor is, ha már kevésbé vagyunk fiatalok, az az új célok állítása az életünkben. Bizony, akár harminc- vagy hetvenévesek vagyunk, fontos, hogy tűzzünk ki magunk számára célokat. Ez segíthet keretezni a napjainkat akkor is, ha esetleg már nem dolgozunk. Céljaink elérésétől pedig büszkének, élettel telinek tudjuk érezni magunkat. Ezek lehetnek apró célok is. Például, hogy szeretnénk kipróbálni egy új süteményreceptet, mert évek óta ugyanazokat készítjük. Vagy, hogy ültetnénk egy új féle növényt a kiskertünkbe. Esetleg most már tényleg szeretnénk elvinni a kisunokánkat egy olyan helyre, ahol még nem jártunk közösen. Vagy el szeretnénk kezdeni papírra vetni olyan családi történetet, amire már csak mi emlékezünk. A lényeg, hogy a céljaink elérése felé vezető út élvezetes legyen számunkra.
Lelki és mentális okok a betegségek mögött
2024. május 31.
A holisztikus szemléletet követve érdemes tudatosítanunk, hogy a fizikai test táplálása és karbantartása mellett ugyanilyen fontos az érzelmeinket, a lelkivilágunkat és a gondolatainkat is megfelelően gondozni. Hiába a tökéletesen egészséges test, ha valaki rideg vagy egyenesen gyűlölködő magatartást tanúsít másokkal szemben, ha képtelen az érzelmeinek megélésére a kapcsolataiban, vagy nem tud megbocsátani egy régóta dédelgetett sérelmet. A negatív érzelmek, mint a harag, a neheztelés, az önvád, a félelem, a szorongások, az aggodalmak valós romboló hatást gyakorolnak nemcsak lelki, de hosszú távon testi egészségünkre is, csakúgy, mint a negatív gondolatok, a sajnálkozás, az ítélkezés.
A betegségek az esetek nagy többségében éppen amiatt fejlődnek ki, hogy a tünetek révén ráirányítsák a figyelmünket egy-egy ilyen téves érzelmi vagy gondolati beakadásra, ismétlődő mintára, amelyet szükséges lenne elengednünk, megváltoztatnunk.
A betegség sokszor egy sajátos hibajelzés – a lélek üzen a testen keresztül, hogy valami nem stimmel. A fizikai tünet gyakran azt jelzi, hogy egy érzésnek, gondolatnak, egy szükségletnek, önmagad egy aspektusának, részének nem adtál elég energiát, nem figyeltél rá oda kellő mértékben. A „hiba” tehát nemcsak a testben lehet, a lelki, emocionális vagy mentális tényezők ugyanúgy képesek testi tüneteket eredményezni, mint a fizikai test meghibásodásai. A betegség egyfajta felhívás, hogy ideje visszatérnünk az egységbe. Ideje helyreállítani a rendet, az egész-ségünket. Ideje változtatnunk azon, mit gondolunk önmagunkról, hogyan érzünk önmagunkkal, másokkal kapcsolatban, milyen mintákkal, értékrendszerekkel azonosítjuk magunkat.
Hogyan gondoljuk magunkat betegre?
Vagyis, hogyan lehetséges a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel megbetegíteni önmagunkat? Bár ez elsőre elég abszurdnak tűnik – ki akarná magát szántszándékkal megbetegíteni? –, de ha elfogadjuk, hogy a gondolataink és az érzelmeink is egy bizonyos mennyiségű energiatöltettel bírnak, akkor nem nehéz elképzelni azt sem, ha gyakran gondolunk valamire, azzal egyre jobban megerősítjük azt az adott dolgot vagy eseményt, egyre erősebb lesz a rezgése, míg el nem kezd konkrétan megvalósulni az életünkben. Ez természetesen a folyamat leegyszerűsített sémája, de a lényeg ez: aminek figyelmet, energiát adunk, amivel kapcsolatban erős érzelmeket vagy gyakori gondolatokat táplálunk, az nagyobb valószínűséggel megjelenik az életünkben, mint amivel nem foglalkozunk.
Ha például a családunkban minden anyai ági nőrokonunknak mellrákja volt, valószínűleg sokat gondolunk erre a témára, elég sokszor találkoztunk vele a közvetlen környezetünkben ahhoz, hogy a mellrák „rezgése” jelen legyen a gondolatainkban. Lehetséges, hogy ehhez valóban társul egy „genetikai” hajlam, ám ha ezt folyamatosan megerősítjük a mellrákra irányuló gondolatainkkal és esetleg még erőteljes érzelmeket, például félelmet is táplálunk azzal kapcsolatban, hogy talán nálunk is diagnosztizálják, emiatt rendszeresen keressük a csomókat a mellünkben, rettegve attól, hogy találunk is – mindez összeadódva már elég erős „energiacsomagot” jelent ahhoz, hogy valóra váltsuk a félelmeinkkel (nagyon erős érzelmi energia!), a negatív gondolatainkkal felerősített örökletes hajlamunkat.
A lelki zsarolás háttere
2024. május 22.
A lelki zsarolás főleg a nők művészete. Azért nevezem művészetnek, mert művészi szinten tudjuk művelni, mi nők. A férfi először észre sem veszi, hogy zsarolva van, mire észbe kap már késő. Addigra eltűntek mellőle a barátok, lemondott a hobbijáról, otthonról már csak a feleség engedélyével mehet el. Sok esetben még a családjától is el van tiltva, hiszen az anyós úgyis csak telebeszéli a fejét. Egy szóval jellemezve a férfiből papucsférj lett.
Rövid idő elteltével aztán párja éppen azt veti a szemére, ami ellen eddig küzdött. Hogy nem határozott férfi.
Miért van szükség lelki zsarolásra? Talán az önbizalomhiányunk miatt. Esetleg a társfüggőség miatt, bár félig-meddig az is az önbizalomhiányra épül. Félünk attól, hogy ha párunk távol van tőlünk, akkor távollétében találkozni fog valakivel, aki jobb nálunk. Ezért kontroll alatt szeretnénk tartani a helyzetet, és párunkat. A lelki zsarolás főleg a férfiak felé irányul, ők kevésbé élnek ilyen és ehhez hasonló eszközökkel. Náluk leginkább a féltékenység dominál.
Számos módja lehet a lelki zsarolásnak. A legkegyetlenebb, amikor az egyik fél öngyilkossággal fenyegetőzik. Ezzel rendkívüli módon tönkre lehet tenni a másik ember életét. Az ugyanis állandó rettegésben él, hogy társa – vagy már csak volt társa - mikor hajtja végre tettét. Aki valóban öngyilkos akar lenni, az általában nem fenyegetőzik vele. Az csendben készül rá, és csendben megteszi. Másrészről, aki valóban komolyan gondolja, az akkor is megteszi, ha ezzel befolyást gyakorolhat a másik félre. Sok ember él azzal a bűntudattal, hogy párja öngyilkossága az ő lelkén szárad. Ez nem így van. Aki öngyilkos hajlamú, az mindentől függetlenül el fogja követni a tettet. Akkor is, ha párja elmegy, és akkor is, ha marad.
Pillangótánc
2024. május 19.
Késő este egyedül sétálok az utcán. Pár pohár bor után másra sem vágyom, mint kint lenni az éjszaka kellemesen hűvös levegőjén, s csak menni, menni, amerre visz a lábam. Folynak a könnyeim az arcomon. Szinte reszketek a sóvárgástól. Bármerre nézek, mindenhol pillangókat látok. A lámpaoszlopok tetején, az üzletek kirakataiban, a házak ablakaiban, az aszfalt pocsolyáiban, az autók fényeiben, a fák árnyékaiban, a szökőkút szobrain. Mindenhol ott vannak. Bármennyire is gyönyörűek, borzasztóan kínoznak. Szeretném, ha hagynának egy kicsit megnyugodni. Szeretnék egyedül lenni. Tiszta fejjel gondolkozni. Egyszerre üldözöm a pillangóimat, és menekülök előlük. Azt akarom, hogy vagy hagyjanak békén, vagy engedjék, hogy táncolhassak velük. Őrület, hogy bármit csinálok, mindenhova követnek. Szenvedek az érzéstől, amit okoznak. Meggyötrik a testem és a lelkem.
Pillangótánc… Tudom, hogy csak egy illékony tünemény. Egy gyönyörű pillangóhoz hasonló érzés, mely váratlanul meglátogatja kedvesét. Incselkedve repked körülötte. Szemtelenül bújócskázik. Aztán egyszer csak végleg nyoma vész. Kiismerhetetlenül járja táncát. Olykor megmutatja magát teljes pompájában, olykor viszont elrejtőzködik szemérmesen. Élvezi, ha csodálója meglesi őt. De a tolakodó közeledést nem szereti. Ha pedig üldözőbe veszik, biztosan elmenekül. Pillangótánc… Ez a titokzatos érzés teljesen összezavar. Van, hogy borzasztóan kínoz. S van, hogy eláraszt gyönyörűségével. Próbáltam megfejteni titkát. Szétbontottam a legapróbb összetevőkre. A külső megjelenés, a gondolatok találkozása, az érzelmek felébresztése, a fizikai vonzalom. De rá kellett jönnöm, nem lehet ezeket különválasztani. Minden szintetizálódik egy nézésben, egy mosolyban, egy mozdulatban, egy érintésben. A szavak még sokszor inkább ártanak, csak összezavarják valódi szándékainkat.
Pillangótánc, milyen csodás érzés… Törékeny, rebbenő, megfoghatatlan tünemény. Két ember által teremtett varázslatos pillanat. Mintha lelkeink kapaszkodnának össze egy pillanatra. Megteremtve együtt egy leplezetlen gondolatot. Egy gondolatot, mely talán megrészegítve vad tettre késztet. De az is lehet, hogy csak a fantázia könnyű szárnyú szellőjeként borzongat meg egy pillanatra. Művészet a pillangótáncot együtt járni. A bátortalanság ugyanúgy agyonvágja a szép érzést, mint a tapintatlan hajsza. Nagyon kifinomultnak kell lennünk. Tilos a kényelmes kívülálló szerepében maradni, vagy csak játékból provokálni. Ha hajszoljuk, ha megrendeljük, ha túl olcsón akarjuk, ha ellopjuk, elérhetetlen délibáb marad. A megszokás unalmába süppedve észrevétlenül elillan. Kötelességből vagy elvárásból művelve is menthetetlenül tovatűnik. Viszonzás nélkül pedig kínzó rögeszmévé válik. Az egyetlen helyes irány, teljes egészében fogadni és hálás szívvel kiélvezni tünékeny mámorát. Úgy szeretném, ha megszelídülnének a pillangóim! Ha nem cikáznának összevissza, hanem előlibbennének, amikor csak hívom őket, szárnyaikat szépen, nyugodtan tárogatva. De be kell látnom, ők szabadok és irányíthatatlanok. Most is, alig, hogy észrevettem őket, már tova is tűntek. Hiába várok rájuk, nem tudom, valaha visszatérnek-e hozzám. „Miért ilyen kegyetlenül véges ez az érzés!?” – bárcsak tudnám.
Párkapcsolat - áldozat vagy anyaszerepet játszol?
2024. május 16.
Hogyan tudunk véget vetni a válások növekedésének és a boldogtalan kapcsolatok gyarapodásának? A válasz egyszerű: mi nők érzékeljük az újfajta energiákat, és ezek nálunk tudatosodnak először.
Először nézzünk meg két szerepet, amit leginkább játszani szoktunk kapcsolatainkban.
Amit mi nők szeretünk „elkövetni”, az az, hogy párunkat a második gyermekünkként kezeljük, anyja helyett anyja próbálunk lenni. Hányszor hallom nőktől: „Nekem 2 gyerekem van, a gyerek meg a férjem.” Sajnos így is kezelik a párjukat. Gyermekként. Ilyenkor mindent megcsinálunk helyette, nem merünk rábízni feladatokat, mert azt gondoljuk, csak mi tudjuk azt elvégezni, ő úgysem képes jól megcsinálni. Emlékeztetjük, hogy jól öltözzön fel, mert hideg van és megfázik, hogy ne felejtsen el tejet önteni a kávéjába, merthogy úgy szereti, ha pedig azt mondja, hogy nem éhes, visszakérdezünk még legalább háromszor, hogy „biztos?”.
Másik kedvenc játszmánk az áldozatszerep. A kapcsolat elején még esetleg hagyjuk, hogy párunk főzzön, elmosogasson, kivigye a szemetet stb. Később viszont átvesszük tőle ezeket a munkákat, azzal a felkiáltással, hogy: „Hagyd csak, majd én megcsinálom!”. Aztán egy idő múlva elkezdünk panaszkodni, hogy párunk lusta lett, nem segít semmit a háztartásban, és mindent nekünk kell csinálni. Ha felfedezted magadon ezeket a „tüneteket”, akkor valószínűleg egy áldozatszereppel azonosulsz, amit valakitől át is vehettél a családi rendszeredből. Az állandóan panaszkodó, magukat sajnáltató hölgyek többsége ebben „szenved”.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...242526...246