Információk, érdekességek

Honnan tudod, hogy eleget iszol?

2025. július 20.

A legmegbízhatóbb jelzés nem a szomjúság, hanem a vizeletürítés. A vesék óránként maximum 1 liter vizet képesek feldolgozni, ezért a legjobb stratégia a folyamatos, egyenletes folyadékbevitel. Napi 8–10 pohár, azaz óránként kb. 2,5 deci víz tökéletesen támogatja a szervezetet, amivel a bőrünknek, a közérzetünknek, sőt a teljesítőképességünknek is jót teszünk! Ha napi 7–8 alkalommal van vizeleted, és annak színe sohasem sötét sárga, akkor jó úton jársz! Ha nem, ideje még egy pohár vízzel többet inni.

Külön odafigyelést igényelnek

A gyerekek és az idősek! A kisebbekben még nem tudatosul a vízfogyasztás fontossága, ezért a folyadékbevitelükre a felnőtteknek kell figyelnie. Gyakran úgy belemerülnek a játékba, hogy még a szomjúságot sem érzik. Ráadásul a kicsik testének víztartalma magasabb, mint a felnőtteké. Az időseknek pedig az életkor előre haladtával romlik a szomjúságérzete, ezért nem érzékelik, hogy inniuk kéne. Többségük nehezen mozog, ezért kétszer is meggondolják, kimenjenek-e egy pohár vízért, vagy éppen azért nem isznak, hogy ne kelljen a mosdóba járniuk. Illetve sokan élnek olyan krónikus betegséggel, vagy szednek olyan gyógyszereket, amelyek hatással vannak testük folyadékegyensúlyára. Már azzal is sokat segítünk, ha mindig kezük ügyébe teszünk egy pohár innivalót: cukormentes teát, vizet, limonádét, és ügyelünk arra is, hogy napi rendszerességgel egyenek magas víztartalmú fogásokat, például levest.

A másik terület, amikor fokozottan figyelni kell a folyadékpótlásra, ha a szervezet valami miatt túlzott mennyiségben veszít folyadékot. Itt nem csak a kánikula miatti izzadásra kell gondolni, hanem a nyáron gyakori lázas, hányással, hasmenéssel járó betegségekre is. Ilyenkor ezt a nagyobb folyadékveszteséget is vissza kell pótolni, hogy elkerüljük a súlyosabb, kiszáradásos állapotot, ami már kórházi ellátást igényel.

Az állati és a növényi fehérjék közötti lényeges különbségek

2025. július 19.

Aminosav-összetétel: Az állati fehérjék – például a hús, tejtermékek és tojás – általában „teljes fehérjéknek” számítanak, mert természetes formájukban tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat az emberi szervezet számára. A növényi fehérjék – például hüvelyesek, gabonák, magvak – viszont gyakran valamely esszenciális aminosavban (például metioninban vagy lizinben) alacsonyabb mennyiséget tartalmaznak, így többféle növényi fehérje kombinációja lehet szükséges a teljes aminosav-profil biztosításához.

Felszívódás és biológiai érték: Az állati fehérjék biológiai értéke általában magasabb, vagyis hatékonyabban hasznosulnak a szervezetben. A növényi fehérjék emésztése néha hátráltatott lehet a rostok és bizonyos antinutriensek miatt, amelyek csökkenthetik az emészthetőséget. Az antinutriensek olyan természetes növényi vegyületek, amelyek bizonyos tápanyagok (például ásványi anyagok vagy fehérjék) felszívódását csökkenthetik, negatívan befolyásolhatják. Ilyenek például a fitinsav (teljes kiőrlésű gabonákban), a lektinek (babfélékben), az oxalátok (spenótban) és a tanninok (teában, kakaóban). Viszont megfelelő előkezeléssel (főzés, áztatás, fermentálás) hatásuk csökkenthető.

További tápanyagok és egészségügyi hatások: Az állati eredetű élelmiszerek gyakran tartalmaznak olyan mikrotápanyagokat, mint a vas, B12-vitamin, cink, amelyek fontosak, de magas telített zsírsav-tartalmuk miatt bizonyos egészségügyi kockázatokat is hordozhatnak. A növényi források esetében a fehérjék mellett magas a rost-, vitamin- és antioxidáns-tartalom szól.

Nyár, medence és ismét felfázás? Mit kezdhetünk a kiújuló húgyúti fertőzéssel?

2025. július 19.

Felfázásnak nevezzük, de valójában húgyúti fertőzés vagy cisztitisz a neve annak a kínzó tünetekkel járó betegségnek, amely sok nőt visszatérően érint. De vajon mi köze a kiújulásnak a nyári strandoláshoz, esetleg a szabadosabb partnerkapcsolatokhoz? Feltétlenül szükséges-e antibiotikumos kezelés vagy tehetünk magunk is a gyógyulásért? Dr. Böszörményi-Nagy Géza, az Urológiai Központ – Prima Medica urológusa válaszolt a leggyakoribb kérdésekre.   

A „felfázásnak” csak rizikófaktora a hideghatás!

A közkeletű felfázás elnevezés meglehetősen pontatlan a kínzó vizelési ingerrel, fájdalmas vizeléssel járó betegségre, mert bár az altestet érő hideghatás valóban elősegítheti kórokozó okozta húgyhólyag-gyulladás kialakulását, ugyanakkor más tényező is kiválthatja a jellegzetes panaszokat. Ilyenek többek közt:
– kis, távozóban lévő vesekő és annak kezelése,
– egyes fogamzásgátló módszerek, mint a spermicid krémek és spirál használata,
– rossz szokások (például, ha nem ürítjük ki teljesen a hólyagot a vizelés során, vagy ha hátulról előre irányuló mozdulattal használjuk a vécépapírt).
– húgyúti katéterezés,
– a nemi élet (főként a gyakori partnerváltás),
– meleg vizes medencék használata.
A nőknél sokkal gyakoribb megbetegedésnek számos hajlamosító tényezője is ismert, mint például a terhesség, a cukorbetegség, a valamilyen ok miatt nem teljesen kiürülő vizelet okozta vizelet-visszamaradás, férfiaknál a prosztata megnagyobbodás. Akinél több hajlamosító tényező is fennáll (önálló rizikófaktornak számít a stressz is), az esetleg számolhat a panaszok újabb és újabb visszatérésével. 

Kiújuló betegség esetén mélyebben is keresni kell az okot

Kiújuló húgyúti fertőzésről akkor lehet beszélni, ha egy év alatt legalább négyszer jelentkezik a betegség, ami igen gyakori a nők körében (bár férfiaknál is előfordulhat). Ugyanakkor éppen a visszatérő jelleg miatt nem minden esetben szabad úgy kezelni a cisztitiszt, mintha a „csak” akutan jelentkezne.
– Ha egy női páciens jelentkezik kiújuló alsó húgyúti panaszokkal, érdemes alaposabban kivizsgálni a hátteret. Gondolni kell például a bakteriális vaginózisra is, amit a baktériumok túlzott elszaporodása okoz. Ez meglehetősen gyakori jelenség, és kezelésének célja a felszaporodott kórokozó legyőzése (adott esetben antibiotikummal), majd a hüvely természetes baktériumflórájának helyreállítása. Ugyanakkor, ha a panaszok időről időre kiújulnak, azt is vizsgálni kell, nincs-e valamilyen anatómiai vagy funkcionális anomália a háttérben. Ha ezt sikerül azonosítani, elkerülhetjük a felesleges antibiotikumos kezelést. Jó néhány esetben a kivizsgálás során az is kiderülhet, hogy mégsem a kiújuló húgyúti fertőzés, hanem például ún. hiperaktív hólyag vagy hólyagfájdalom szindróma, hüvelyi gyulladások, húgycsőgyulladás, húgyúti kövesség vagy petefészek ciszta okozza a kínzó tüneteket – hangsúlyozza dr. Böszörményi-Nagy Géza, az Urológiai Központ – Prima Medica urológusa. – Ha véres vizeletürítés is társul a tünetekhez, vagy tünetek nélkül véres a vizelet, az mindig részletes vizsgálatot igényel. Ezért lehet akár többféle vizsgálatra is felkészülni az alapvető laborvizsgálaton túl, mint a vizelettenyésztés, a maradék vizelet meghatározás, az uroflow vizsgálat, a hasi ultrahang, a húgyhólyag-tükrözés, ritkábban a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok, a CT.