Információk, érdekességek

Az állati és a növényi fehérjék közötti lényeges különbségek

2025. július 19.

Aminosav-összetétel: Az állati fehérjék – például a hús, tejtermékek és tojás – általában „teljes fehérjéknek” számítanak, mert természetes formájukban tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat az emberi szervezet számára. A növényi fehérjék – például hüvelyesek, gabonák, magvak – viszont gyakran valamely esszenciális aminosavban (például metioninban vagy lizinben) alacsonyabb mennyiséget tartalmaznak, így többféle növényi fehérje kombinációja lehet szükséges a teljes aminosav-profil biztosításához.

Felszívódás és biológiai érték: Az állati fehérjék biológiai értéke általában magasabb, vagyis hatékonyabban hasznosulnak a szervezetben. A növényi fehérjék emésztése néha hátráltatott lehet a rostok és bizonyos antinutriensek miatt, amelyek csökkenthetik az emészthetőséget. Az antinutriensek olyan természetes növényi vegyületek, amelyek bizonyos tápanyagok (például ásványi anyagok vagy fehérjék) felszívódását csökkenthetik, negatívan befolyásolhatják. Ilyenek például a fitinsav (teljes kiőrlésű gabonákban), a lektinek (babfélékben), az oxalátok (spenótban) és a tanninok (teában, kakaóban). Viszont megfelelő előkezeléssel (főzés, áztatás, fermentálás) hatásuk csökkenthető.

További tápanyagok és egészségügyi hatások: Az állati eredetű élelmiszerek gyakran tartalmaznak olyan mikrotápanyagokat, mint a vas, B12-vitamin, cink, amelyek fontosak, de magas telített zsírsav-tartalmuk miatt bizonyos egészségügyi kockázatokat is hordozhatnak. A növényi források esetében a fehérjék mellett magas a rost-, vitamin- és antioxidáns-tartalom szól.

Nyár, medence és ismét felfázás? Mit kezdhetünk a kiújuló húgyúti fertőzéssel?

2025. július 19.

Felfázásnak nevezzük, de valójában húgyúti fertőzés vagy cisztitisz a neve annak a kínzó tünetekkel járó betegségnek, amely sok nőt visszatérően érint. De vajon mi köze a kiújulásnak a nyári strandoláshoz, esetleg a szabadosabb partnerkapcsolatokhoz? Feltétlenül szükséges-e antibiotikumos kezelés vagy tehetünk magunk is a gyógyulásért? Dr. Böszörményi-Nagy Géza, az Urológiai Központ – Prima Medica urológusa válaszolt a leggyakoribb kérdésekre.   

A „felfázásnak” csak rizikófaktora a hideghatás!

A közkeletű felfázás elnevezés meglehetősen pontatlan a kínzó vizelési ingerrel, fájdalmas vizeléssel járó betegségre, mert bár az altestet érő hideghatás valóban elősegítheti kórokozó okozta húgyhólyag-gyulladás kialakulását, ugyanakkor más tényező is kiválthatja a jellegzetes panaszokat. Ilyenek többek közt:
– kis, távozóban lévő vesekő és annak kezelése,
– egyes fogamzásgátló módszerek, mint a spermicid krémek és spirál használata,
– rossz szokások (például, ha nem ürítjük ki teljesen a hólyagot a vizelés során, vagy ha hátulról előre irányuló mozdulattal használjuk a vécépapírt).
– húgyúti katéterezés,
– a nemi élet (főként a gyakori partnerváltás),
– meleg vizes medencék használata.
A nőknél sokkal gyakoribb megbetegedésnek számos hajlamosító tényezője is ismert, mint például a terhesség, a cukorbetegség, a valamilyen ok miatt nem teljesen kiürülő vizelet okozta vizelet-visszamaradás, férfiaknál a prosztata megnagyobbodás. Akinél több hajlamosító tényező is fennáll (önálló rizikófaktornak számít a stressz is), az esetleg számolhat a panaszok újabb és újabb visszatérésével. 

Kiújuló betegség esetén mélyebben is keresni kell az okot

Kiújuló húgyúti fertőzésről akkor lehet beszélni, ha egy év alatt legalább négyszer jelentkezik a betegség, ami igen gyakori a nők körében (bár férfiaknál is előfordulhat). Ugyanakkor éppen a visszatérő jelleg miatt nem minden esetben szabad úgy kezelni a cisztitiszt, mintha a „csak” akutan jelentkezne.
– Ha egy női páciens jelentkezik kiújuló alsó húgyúti panaszokkal, érdemes alaposabban kivizsgálni a hátteret. Gondolni kell például a bakteriális vaginózisra is, amit a baktériumok túlzott elszaporodása okoz. Ez meglehetősen gyakori jelenség, és kezelésének célja a felszaporodott kórokozó legyőzése (adott esetben antibiotikummal), majd a hüvely természetes baktériumflórájának helyreállítása. Ugyanakkor, ha a panaszok időről időre kiújulnak, azt is vizsgálni kell, nincs-e valamilyen anatómiai vagy funkcionális anomália a háttérben. Ha ezt sikerül azonosítani, elkerülhetjük a felesleges antibiotikumos kezelést. Jó néhány esetben a kivizsgálás során az is kiderülhet, hogy mégsem a kiújuló húgyúti fertőzés, hanem például ún. hiperaktív hólyag vagy hólyagfájdalom szindróma, hüvelyi gyulladások, húgycsőgyulladás, húgyúti kövesség vagy petefészek ciszta okozza a kínzó tüneteket – hangsúlyozza dr. Böszörményi-Nagy Géza, az Urológiai Központ – Prima Medica urológusa. – Ha véres vizeletürítés is társul a tünetekhez, vagy tünetek nélkül véres a vizelet, az mindig részletes vizsgálatot igényel. Ezért lehet akár többféle vizsgálatra is felkészülni az alapvető laborvizsgálaton túl, mint a vizelettenyésztés, a maradék vizelet meghatározás, az uroflow vizsgálat, a hasi ultrahang, a húgyhólyag-tükrözés, ritkábban a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok, a CT.

Leégett a bőre?

2025. július 18.

Hasznos tudni, hogy mivel kezelje a napégette bőrt

Nyár, nyaralás, napsütés, napégés… Az utóbbi nem játék, hiszen a kellemetlen panaszokon túl a napégés vagy leégés a bőr ráncosodásának, öregedésének az előszobáját és egyes esetekben akár a bőrrák kiindulópontját is jelenti.

A legjobb lenne a napégést megelőzni! Ha azonban kivédeni nem sikerül, akkor mindenképpen törekedni kell a szakszerű kezelésére.

Milyen tünetekkel jár a napégés?

Minél több időt tölt valaki minél nagyobb intenzitású napfényen, annál inkább ki van téve az ultraibolya (UV)-sugárzás káros hatásának, így a napégésnek is. A bőr rózsaszínűvé, majd pirosas, vöröses árnyalatúvá válása mellett a melegérzet és a bőr megérintésekor tapasztalható perzselő, égő érzés egyaránt arra utalnak, hogy túl nagy dózisban volt a bőr a napsugárzásnak kitéve.

Az extrém erősségű napsugárzásnak való kitettséget követő pár órán belül

• fájdalom,
• viszketés,
• hólyagosodás,
• hólyagnedvedzés,
• duzzanat egyaránt tapasztalható a bőrön.

Súlyosabb esetben a panaszok nem korlátozódnak csupán a bőrre, és egyéb tünetek is megjelennek, így például a fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, gyengeség vagy akár láz.

A napégéssel társuló egyik legnagyobb veszély a kiszáradás, és itt nem csak a bőr szárazzá válásáról van szó, hanem a szervezet só- és vízháztartási egyensúlyának felborulásáról. Megfogadandó a tanács, hogy napégéses panaszoknál az érintettek hűvös, elsötétített helyiségben tartózkodjanak és gondoskodjanak a bőséges folyadékbevitelről, lehetőleg tiszta víz formájában. A langyos vizes zuhanyzás kellemes érzést adhat, érdemes tusfürdőt nem használva, csupán tiszta vízzel tusolni. Az öltözetet illetően szellőző (pamut), nem szoros és lehetőleg nem műszálas ruházat viselése javasolható. Megjegyzendő, hogy az alkoholos italok fogyasztása szárító hatású a szervezetre, vagyis a „becsípett” állapotban való leégés súlyosabb következményekkel járhat, mint a józan állapotban szerzett napégés, illetve a leégett állapotban való italozás tovább ronthat az állapoton.