Információk, érdekességek

Leukémia – vajon mindig egyenlő a halálos ítélettel?

2023. szeptember 25.

A leukémia, azaz a fehérvérűség igen veszélyes, sürgős kezelést igénylő megbetegedés, melyre olykor csupán egy rutin vérkép vizsgálat során derül fény.  A kór érintheti mind a gyermekeket, mind a felnőtteket, és mindegyik korosztályra bizonyos leukémia típusok jellemzőek. Hogy milyen fajtái vannak, arról dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa beszélt. 

 A vér rákos megbetegedése

A leukémia a vérképzőrendszer rosszindulatú megbetegedése. A fehérvérsejtek osztódása során DNS-mutáció miatt éretlen- normális esetben csak a csontvelőben, nyirokszervekben  található-, különböző érési stádiumban levő sejtek jelennek meg a vérben. Ezek a kóros sejtek igen gyorsan szaporodnak, csakúgy, mint más rákos daganatok sejtjei.

Sokan úgy vélik, a leukémia elsősorban a gyermekeket érinti, ám felnőtteknél is ugyanúgy megjelenhet. Több típusa is ismert, attól függően, hogy a betegségnek milyen gyors a megjelenése és lefolyása, valamint, hogy a vérsejtek, nyiroksejtek mely típusát érinti. Előbbi esetben létezik heveny és krónikus lefolyású, utóbbinál pedig limfoid és mieloid fajtákat különböztetünk meg. Ezeket figyelembe véve az alábbi csoportosításba szokták a leukémiákat sorolni:

• akut limfoid leukémia (ALL)
• akut mieloid leukémia (AML)
• krónikus limfoid leukémia (CLL)
• krónikus mieloid leukémia (CML)

Limfoid leukémia

A daganat a limfociák elősejtjeiből indul ki, és hogy hogy melyik elősejtből alakul ki a kóros sejtszaporulat, a betegség lehet B-és T-sejtes limfoid leukémia. Gyors és lassú lefolyású formája is ismert, ezek szerint különböztetjük meg az akut (ALL) és a krónikus  (CLL) limfoid leukémiát. Az ALL elsősorban gyermekkorban fordul elő (ritkábban időseknél is) és megfelelő terápia nélkül akár hetek alatt halálos kimenetelű lehet.

A pozitív életszemlélet jótékony befolyása

2023. szeptember 25.

Napjainkban szinte fénykorát éljük a különféle pozitív megerősítéseknek, az optimizmust fókuszba helyező életstílusnak. Kétségtelen, hogy egyéni meglátásunk és szemléletünk az egész életünkre hatással van. Melyek az optimizmus kedvező hatásai, hogyan aknázható ki ez a szervezetünkre nézve? Bizonyos mértéken túl lehet-e mégis romboló hatású másokra?

Manapság rengetegen érdeklődnek a pozitív életszemlélet iránt, ami nem is meglepő, hiszen mindannyian szeretnénk valamilyen módon kiutat keresni ebből a stresszes, túlhajszolt, teljesítménycentrikus világból. Egyesek egy nyugalmasabb életre vágynak, kevesebb feszített munkával, amelyben inkább a kreativitás kerül a középpontba, míg mások több időt töltenének szeretteikkel, hiszen éveken át háttérbe szorították a családi életüket. Egy azonban összeköt mindenkit, mégpedig a vágy, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, pozitívabban tekinthessünk a jövőbe, ez pedig alapjaiban megváltoztathatja a mindennapokat.

Egyre többen egyetértenek abban, hogy a pozitív gondolkodás előnyösen változtathat közérzetükön és életkörülményeiken.

Mit is fed valójában a pozitív szemlélet?

Erről ugyan megoszlanak a vélemények, azonban fontos elkülöníteni az álpozitív életszemléletet a valódi pozitivitástól.

– Előbbi esetében csupán „úgy teszünk, mintha” jól éreznénk magunkat, és minden rendben lenne, az önbizalmunk is inkább egy felfújt lufihoz hasonlítható.

– Utóbbinál a valódi pozitivitás az önmagunkba vetett hitből ered. Ez pedig tulajdonképpen a gondolataink minőségén múlik. Emellett az sem elhanyagolható, hogyan és miként reagálunk bizonyos helyzetekre, mennyire vagyunk képesek megküzdeni a fellépő nehézségekkel.

Az álpozitív szemléletűek csupán periodikusan, időről időre képesek úgy viselkedni, mint a valódi és mély optimizmussal megáldott egyének. Egy efféle állapotban az összeomlások is gyakoribbá válhatnak. Annak ellenére, hogy saját személyiségünk és habitusunk egyedi, szerencsére a pozitív hozzáállás fejleszthető.

Ahogyan a megküzdési technikáink is javíthatók, úgy idővel könnyebbé válik egy-egy nehezebb helyzetben is meglátni a kiutat.

Hogyan hat mindez a szervezetünkre?

Az optimista egyének kétségtelenül jobb megküzdési technikákkal rendelkeznek, mint negatív társaik. A kudarc számukra nem végzetes, éppen ezért hamarabb ki tudnak mászni a sötét veremből. Jellemző rájuk továbbá, hogy nagyobb erőtartalékkal rendelkeznek, mivel bíznak önmagukban, tisztában vannak vele, hogy egy-egy hiba még nem jelenti a világ végét. Jól tudják azt is, hogy miként fordítsák a javukra az elkerülhetetlen nehézségeket.

Az alkoholbetegség társas összetevőiről

2023. szeptember 24.

Egy idén tavasszal publikált felmérés szerint hazánk világelső az alkoholisták lakosságarányos számában, valamilyen mértékben lassan a népesség közel negyedét érinti a probléma. Olyan, hagyományosan nagyivónak gondolt nemzeteket előzünk meg, mint az oroszok vagy az írek. Ehhez képest sokszor nem úgy tűnik, hogy a magyarok a súlyának megfelelően foglalkoznának a kérdéssel, gyakran az alapvető ismeretek is hiányoznak az alkoholbetegséggel, de általában a függőségekkel kapcsolatban is.

Ez az írás elsősorban az alkoholizmus társas, társadalmi dimenzióival foglalkozik, főleg szociálpszichológiai szempontból, de először nem árt tisztázni néhány alapfogalmat.

– A témában a kiindulópontot a függőség fogalma jelenti. A függőség (szakszóval dependencia vagy addikció, ahol az utóbbi az előbbi súlyosabb formája) definíció szerint egy káros viselkedés szokássá válását jelenti, melyet a szenvedélybeteg az akarata ellenére ismétel. Vagyis a függő bizonyos területeken már nem ura önmagának, cselekvéseit és reakcióit függősége tárgya, azaz valamilyen kémiai szer vagy viselkedésminta alakítja. Az alkoholista sokszor nincs döntéshelyzetben, függősége szinte belekényszeríti az ivásba. Fontos megjegyezni, hogy a függőség nem az elfogyasztott ital mennyiségének kérdése, hanem az ivás rendszeressége, szokásszerűsége határozza meg. Azaz napi két pohár borral is lehet valaki függő, ha az nem nélkülözhető részévé válik a mindennapjainak.

– Az alkoholizmus esetében pontosabb alkoholbetegségről beszélni, mert a függőség betegség, akkor is, ha részben vagy egészben az egyén tehet annak kialakulásáról. Gyakori képzet, hogy ez nem betegség, egyszerűen csak abba kell hagyni az ivást, de az előző pont értelmében épp ez az, ami nem megy, a függő már nem maga irányít. (Egy tüdőrákost is kétség nélkül elfogadunk betegnek, akkor is, ha évtizedes láncdohányzásával ő maga idézte elő állapotát.)

– A betegség kialakulásában az egyéni, főképp pszichés sajátosságok mellett (a lehetséges genetikai alapokat most hagyjuk) kétségtelenül fontos szerepe van a társas hatásoknak. Az egyén mikrokörnyezete (családja, baráti köre, munkatársai) és az általános társadalmi-kulturális mintázatok egyaránt fontosak. Ha ugyanis az ivás, sőt a nagyivás is elfogadott, bevett szokás az adott társadalomban, az alkohol kézenfekvő megoldásként kínálkozik a legkülönbözőbb helyzetekben, akár a nehézségek miatti szorongások oldásában, akár a pozitív élmények fokozott megélésében.

A szocializáció színterei

Az alkoholbetegség kialakulásában tagadhatatlanul az egyik legfontosabb összetevő az egyén szocializációja, vagyis a folyamat, melynek révén csecsemőből egy társadalom felnőtt tagjává válunk, belenőve a számunkra adott társas közegbe. Valójában a szocializáció (vagy társadalmasodás) tesz minket emberré, túl a puszta biológiai léten. És e folyamat különböző szintjein egyaránt van lehetőségünk a függőség kialakulásához vezető viselkedésminták elsajátítására.

Család mint mintaadás

Az elsődleges szocializációs színtér a család. Ott már találkozhatunk a legkülönbözőbb ivási mintázatokkal és függőségi szintekkel, és sajnos sokszor találkozunk is, hisz az alkoholbetegek bevezetőben idézett nagy aránya mellett a magyar társadalom nagyobbik fele érintett lehet a problémában, függőként vagy egy függő hozzátartozójaként.