sub

Információk, érdekességek

Pillangótánc

2024. május 19.

Fotó: 123rf.com

Késő este egyedül sétálok az utcán. Pár pohár bor után másra sem vágyom, mint kint lenni az éjszaka kellemesen hűvös levegőjén, s csak menni, menni, amerre visz a lábam. Folynak a könnyeim az arcomon. Szinte reszketek a sóvárgástól. Bármerre nézek, mindenhol pillangókat látok. A lámpaoszlopok tetején, az üzletek kirakataiban, a házak ablakaiban, az aszfalt pocsolyáiban, az autók fényeiben, a fák árnyékaiban, a szökőkút szobrain. Mindenhol ott vannak. Bármennyire is gyönyörűek, borzasztóan kínoznak. Szeretném, ha hagynának egy kicsit megnyugodni. Szeretnék egyedül lenni. Tiszta fejjel gondolkozni. Egyszerre üldözöm a pillangóimat, és menekülök előlük. Azt akarom, hogy vagy hagyjanak békén, vagy engedjék, hogy táncolhassak velük. Őrület, hogy bármit csinálok, mindenhova követnek. Szenvedek az érzéstől, amit okoznak. Meggyötrik a testem és a lelkem.

Pillangótánc… Tudom, hogy csak egy illékony tünemény. Egy gyönyörű pillangóhoz hasonló érzés, mely váratlanul meglátogatja kedvesét. Incselkedve repked körülötte. Szemtelenül bújócskázik. Aztán egyszer csak végleg nyoma vész. Kiismerhetetlenül járja táncát. Olykor megmutatja magát teljes pompájában, olykor viszont elrejtőzködik szemérmesen. Élvezi, ha csodálója meglesi őt. De a tolakodó közeledést nem szereti. Ha pedig üldözőbe veszik, biztosan elmenekül. Pillangótánc… Ez a titokzatos érzés teljesen összezavar. Van, hogy borzasztóan kínoz. S van, hogy eláraszt gyönyörűségével. Próbáltam megfejteni titkát. Szétbontottam a legapróbb összetevőkre. A külső megjelenés, a gondolatok találkozása, az érzelmek felébresztése, a fizikai vonzalom. De rá kellett jönnöm, nem lehet ezeket különválasztani. Minden szintetizálódik egy nézésben, egy mosolyban, egy mozdulatban, egy érintésben. A szavak még sokszor inkább ártanak, csak összezavarják valódi szándékainkat.

Pillangótánc, milyen csodás érzés… Törékeny, rebbenő, megfoghatatlan tünemény. Két ember által teremtett varázslatos pillanat. Mintha lelkeink kapaszkodnának össze egy pillanatra. Megteremtve együtt egy leplezetlen gondolatot. Egy gondolatot, mely talán megrészegítve vad tettre késztet. De az is lehet, hogy csak a fantázia könnyű szárnyú szellőjeként borzongat meg egy pillanatra. Művészet a pillangótáncot együtt járni. A bátortalanság ugyanúgy agyonvágja a szép érzést, mint a tapintatlan hajsza. Nagyon kifinomultnak kell lennünk. Tilos a kényelmes kívülálló szerepében maradni, vagy csak játékból provokálni. Ha hajszoljuk, ha megrendeljük, ha túl olcsón akarjuk, ha ellopjuk, elérhetetlen délibáb marad. A megszokás unalmába süppedve észrevétlenül elillan. Kötelességből vagy elvárásból művelve is menthetetlenül tovatűnik. Viszonzás nélkül pedig kínzó rögeszmévé válik. Az egyetlen helyes irány, teljes egészében fogadni és hálás szívvel kiélvezni tünékeny mámorát. Úgy szeretném, ha megszelídülnének a pillangóim! Ha nem cikáznának összevissza, hanem előlibbennének, amikor csak hívom őket, szárnyaikat szépen, nyugodtan tárogatva. De be kell látnom, ők szabadok és irányíthatatlanok. Most is, alig, hogy észrevettem őket, már tova is tűntek. Hiába várok rájuk, nem tudom, valaha visszatérnek-e hozzám. Miért ilyen kegyetlenül véges ez az érzés!? – bárcsak tudnám.


Párkapcsolat - áldozat vagy anyaszerepet játszol?

2024. május 16.

Hogyan tudunk véget vetni a válások növekedésének és a boldogtalan kapcsolatok gyarapodásának? A válasz egyszerű: mi nők érzékeljük az újfajta energiákat, és ezek nálunk tudatosodnak először.  

Először nézzünk meg két szerepet, amit leginkább játszani szoktunk kapcsolatainkban.

Amit mi nők szeretünk „elkövetni”, az az, hogy párunkat a második gyermekünkként kezeljük, anyja helyett anyja próbálunk lenni. Hányszor hallom nőktől: „Nekem 2 gyerekem van, a gyerek meg a férjem.” Sajnos így is kezelik a párjukat. Gyermekként. Ilyenkor mindent megcsinálunk helyette, nem merünk rábízni feladatokat, mert azt gondoljuk, csak mi tudjuk azt elvégezni, ő úgysem képes jól megcsinálni. Emlékeztetjük, hogy jól öltözzön fel, mert hideg van és megfázik, hogy ne felejtsen el tejet önteni a kávéjába, merthogy úgy szereti, ha pedig azt mondja, hogy nem éhes, visszakérdezünk még legalább háromszor, hogy „biztos?”.

Másik kedvenc játszmánk az áldozatszerep. A kapcsolat elején még esetleg hagyjuk, hogy párunk főzzön, elmosogasson, kivigye a szemetet stb. Később viszont átvesszük tőle ezeket a munkákat, azzal a felkiáltással, hogy: „Hagyd csak, majd én megcsinálom!”. Aztán egy idő múlva elkezdünk panaszkodni, hogy párunk lusta lett, nem segít semmit a háztartásban, és mindent nekünk kell csinálni. Ha felfedezted magadon ezeket a „tüneteket”, akkor valószínűleg egy áldozatszereppel azonosulsz, amit valakitől át is vehettél a családi rendszeredből. Az állandóan panaszkodó, magukat sajnáltató hölgyek többsége ebben „szenved”.


Egyén a közösség ellen – Társas dilemmahelyzetek

2024. május 12.

„Ti mind egyéniségek vagytok!” – mondja a címszereplő a Brian élete című Monty Python-filmben, mire a tömeg egyszerre kiáltja: „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!” Pedig tényleg. És ennek megfelelően hajlamosak vagyunk egyéni (és rövid távú) érdekeinknek megfelelően cselekedni, akkor is, ha ez hosszabb távon már nem jó a közösségünknek, így persze nekünk sem.

Fotó: 123rf.comA társas dilemmák tehát olyan helyzetek, amikor az egyén és a csoport vagy közösség érdekei ütköznek, és ami egyénileg mindenkinek jobb lehet (vagy legalábbis annak tűnik), az hosszabb távon mindenkinek rosszabb lesz. Erre egy ma már klasszikus példa Hankiss Elemér Társadalmi csapdák című könyvéből a „közlegelők tragédiája”. Az eredetileg Garrett Hardin amerikai ökológustól származó példázatban adott egy legelő, mely tíz tehenet képes eltartani, azaz tíz gazda egy-egy jószágát. De egyszer csak az egyik gazda kihajt még egy tehenet, így mindegyiknek kevesebb fű jut, és kevesebb tejet adnak. Csak az a gazda jár jól, aki két tehenet legeltet, mert neki így is több teje lesz. Erre aztán a többiek is elkezdenek két állatot kihajtani a legelőre, egész addig, míg végül mindenkinek kevesebb teje lesz, mint eredetileg, azaz bár mindenki egyénileg akart jobban járni, végül együtt jártak rosszabbul. (Ezt a fajta problémakezelést, vagy inkább problémagenerálást hívják a matematikában mohó algoritmusnak.)

Azaz a társas dilemmákban jellemzően a közjó ütközik az önérdekkel, és az önérdek mentén a szereplők elkezdik nem betartani az addigi megállapodásokat. Így ezek a dilemmák igazából társas csapdahelyzetek, melyekből néha igazán nehéz kilábalni.

Az önzés lélektana

Nyilvánvaló, hogy az ember létezéséhez hozzátartozik némi természetes önzés, hiszen evolúciósan, de a mindennapokban is szükség van rá a túléléshez, legyen szó az iskolai, munkahelyi előrejutásról, vagy épp a párkapcsolatok dinamikájáról. Ugyanakkor persze az altruizmusnak, vagyis önzetlenségnek ugyanúgy vannak előnyei. Hiszen ha az egyén képes mások érdekében is cselekedni, ezt elvárhatja a többiektől is, azaz kialakulhat egy olyan csoportszolidaritás, mely szintén segít a túlélésben. Egyszerűen arról van szó, a mindennapokban az is fontos, hogy ne csak a saját érdekeinket nézzük, de adott esetben számíthassunk mások segítségére is, hisz időnként erre mindannyian rászorulunk.

Így aztán a társas dilemmákban is megjelenő önzőség egyfajta rövidlátásként is értelmezhető, mert hosszabb távon az önző módon viselkedő érdekeit is sérti. Ha egyvalaki jobban akar járni, mint a többiek (lásd a közlegelők példáját), azt még elviseli a közösség, de ha épp az önzésből kiindulva, mindenki jobban akar járni, akkor azt már nem, vagy csak nagyon nehezen.

Önzőnek lenni tehát értelmes és természetes viselkedés, de csak bizonyos határok között, ezért kellenek a szabályok és a megállapodások. Mint Thomas Hobbes angol filozófus is megállapította: természeti lényként az ember embernek farkasa, ami viszont mindenkinek rossz, mert ugyan én bármit megtehetek a szomszédommal, de cserébe ő is velem. Így aztán az emberi társadalmak hajnalán szabályokat kellett hozni (meg egy „főhatalmat” magunk fölé emelni), hogy az emberi önzés ne legyen korlátlan, és ne vezessen korlátlan erőszakhoz. Vagyis a közjó helyett a kontrollálatlan „közrosszhoz”.


Mentális betegségek és a bélflóra: szorosabb a kapcsolat köztük, mint hittük

2024. május 04.

Kutatások bizonyítják, hogy a felborult bélflóraegyensúly és az olyan mentális zavarok, mint a depresszió, a figyelemzavar vagy az autizmus között szoros összefüggés van. Sőt, az alvászavar, az állóképesség-csökkenés és a motiválatlanság hátterében is nagyon sokszor a bélflóra áll. Megfelelő táplálkozással viszont helyreállítható a bélflóra állapota, ami csökkentheti vagy akár teljesen meg is szüntetheti a tüneteket. Biológus szakértővel jártuk körbe, hogy hogyan érdemes táplálkozni.

Fotó: 123rf.comMég csak alig néhány éve tudjuk, hogy a bélbaktériumok összetétele az agyi funkciókat, ezáltal pedig az emberi viselkedést közvetve befolyásolja. Ennek oka a bél és az agy közötti kommunikációs rendszer, amit egyszerűen csak bél–agy tengelynek nevezünk. Ezért nem mindegy, mit eszünk, hogy a számunkra hasznos baktériumoknak, vagy éppen azoknak szolgáltatunk megfelelő táptalajt a szaporodáshoz, amelyek ártanak az egészségünknek. 

A bél és az agy közötti kapcsolat olyannyira erős, hogy bizonyos mentális betegségek kialakulásért is a mikrobiom lehet a felelős. Az emberi szervezetben akár 1-2 kilogrammot is kitevő mikrobiom egyensúlyának eltolódása a kutatások szerint okozhat depressziót, ADHD-t, és az olyan súlyosabb kórképekért is felelős lehet, mint az autizmus spektrumzavar vagy a Parkinson-kór. „A nem megfelelő táplálkozás önmagában nem okoz mentális betegséget. Ugyanakkor, ha valakiben van hajlam például a depresszióra, akkor ezt a hajlamot a nem megfelelő bélflóra képes aktivizálni és akkor kialakulhat a betegség.” – ismerteti a folyamat lényegét Szász Máté biológus, a SYNLAB Sport és Prevenciós Diagnosztika szakmai igazgatója. 

Nemcsak mentális betegségek esetében, hanem sokkal általánosabb, mindennapi problémák – például állóképességcsökkenés, alvászavarok, motiválatlanság – esetén is jó eséllyel a bélben lévő egyensúlyeltolódásban kell keresnünk a panaszaink kiváltó okait. A SYNLAB-nál évek óta folynak olyan vizsgálatok, amelyek során élsportolók mikrobiomját elemzik és ezen vizsgálatok egyértelműen megmutatták, hogy szoros összefüggés van az említett problémák és a sportolók bélflórájának állapota között.

„A mikrobiomnak óriási szerepe van az állóképesség és az erőfejlesztés növelésében, a sérülések és gyulladások csökkentésében, valamint a pihentető alvás és a megfelelő mentális állapot elérésében is. Sőt, a motiváció fenntartásában is kulcsfontosságú a bélegyensúly. Azt tapasztaltuk, hogy – bár a sportolók többsége igyekszik odafigyelni a táplálkozására – néhány kivételtől eltekintve nem találtunk megfelelő összetételű bélbiomot, és szinte minden esetben szükség volt az étrend megváltoztatására.” – mondja Szász Máté.

A szakértő elmondása alapján az étrend megváltoztatása rendkívül hatékonyan és gyorsan képes regenerálni a bélbiomot, sokszor már az első héten érezhető a hatása, de két-három hónapon belül szinte minden esetben látványos javulásról számoltak be a sportolók.

Habár a mikrobiomkutatás óriási lendületet vett az elmúlt években, még közel sem tudunk eleget erről a kulcsfontosságú anyagról. Mivel nincs egy adott betegségre jellemző bélflóraelváltozás, ezért mindig az adott egyén mikrobiomjának ismerete függvényében ajánlanak terápiát a szakemberek. A széklet és a benne lévő mikrobiom egyensúlyának elemzése által jutnak hozzá azokhoz az információkhoz, ami alapján megállapítható, hogy a páciensnek milyen mentális betegségre van hajlama és milyen táplálkozási irányelveket érdemes követnie, ha el akarja kerülni a betegséget vagy – már kialakult betegségnél – csökkenteni a tüneteket. 


Neked mi a hivatásod? Most megtudhatod!

2024. április 30.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Ahhoz, hogy kitaláld, milyen munkában éreznéd igazán jól magad, egy ősi rendszert hívunk segítségül, amelyben lelki értelemben mindenki egyenlő volt, testi értelemben viszont bölcsen elfogadták a hierarchiát.  

A varnásrama rendszere

Ez az ősi rendszer tökéletes, mert érti hogy a szellemi emberek a fej, vezetők és másképp bírálják el őket, mint a tudatlanabb egyszerűbb embereket, ebben a tökéletes rendszerben az elemek egymásra építkeznek. Szimbolikusan egy nagy és teljes embert hoznak létre, akik egymás segítői, támogatói, akik együtt működtetik a Nagy Ember teljes gépezetét.

Tulajdonságaik alapján bármelyik területre ráismerhetsz

Ma természetesen nincsenek tisztán jelen ezek a foglalkozáskörök. Így ha több csoportba sorolható vagy annak megfelelő hivatást is választhatsz, pl. egy vezető és egy szellemi tanácsadó keveréke is lehetsz. Az egyes rétegeknek egyaránt vannak nehézségeik és olyan elemeik, melyek könnyűvé teszik számukra az adott munkaréteg végzését. Akármelyikbe is tartozz, soha ne feledd, a legjobb, ha felvállalod magad, és érdeklődésednek megfelelő munkát választasz.

Szellemi ember vagy, vezető, kereskedő vagy kétkezi?

1. Az egykori bráhmanák rendje, a szellemi emberek

Tanítók, elsősorban az egyetemes értelemben vett vallási tanítók, nem a tipikus tanárok sorolhatók ide. De finoman ide csoportosíthatjuk a pszichológusokat, gyógyítókat, orvosokat, természetgyógyászokat, misztikus útkeresőket a világtól elvonultakat is. Ide tartoznak teológusok, lelki gondozók, és tanácsadók jó része. Természetesen korunkban elérni ezt nagyon nehéz.

Eredeti tulajdonságai: Ilyen tulajdonságokkal kell rendelkezned: Konkrét munkák:

tisztaság
lemondás adományozási hajlam szerény életvitel

Türelem
Nyugodt viselkedés
Bölcsesség
Tanulási hajlam és kedv, önképzés
Alázatosság és tisztelet másokkal
Empatikus készség
Magas fokú tolerancia
Pedagógiai hajlam
Lélektani ismertek
Szakmai ismeretek szellemi téren

Pszichológus
Pap
Tanító
Életmód tanácsadó
Tudós kutató
Orvosprofesszor
Természetgyógyász
Informatikus mérnök, rendszertervező

Miért jó és nehéz? Kényelmes, kellemes. Egy jó társadalom eltartja ezeket a nagy embereket. Ugyanakkor hatalmas felelősség és lelki teher mások életét segíteni, irányítani, anyagi gazdagsággal, jóléttel ez aligha jár.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...222