Információk, érdekességek
Fontos a kiegyensúlyozott párkapcsolat
2021. november 05.
Azoknak a pároknak, aki kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek és boldogok, kevésbé vannak egészségügyi panaszaik, illetve hosszabb életűek is. A rossz kapcsolatok vagy társadalmi kötelékek hiánya összefügg a depresszióval, a kognitív hanyatlással és a korai halálozási kockázatot is növeli.
Érintésre fájdalomcsillapítás
Közismert tény, hogy az emberek tudat alatt szinkronizálják párjuk lépéseit, vagy átveszik testtartásukat, beszélgetési stílusukat. A coloradoi, Boulder és a haifai egyetem kutatói tanulmányozták, amikor a heteroszexuális szerelmesek női tagjának fájdalma van, és a férfi megérinti, akkor mindkét fél szívverése és légzése szinkronizálódik, és a fájdalom csökken vagy teljes mértékben megszűnik.
Ez az eredmény is bizonyítja, hogy a létezik az interperszonális szinkronizáció, az emberek minél több időt töltenek együtt, annál nagyobb mértékben tükröződnek fiziológiailag . „Minél empatikusabb a partner, annál erősebb az analgetikus (érzéstelenítő, fájdalomcsillapító) hatás egymás érintésekor – magyarázza Pavel Goldstein professzor, a Colorado Egyetem fájdalomkutató részlegének vezetője.
Szenvedély betegségek
Az Egyesült Királyság Univesity College London (UCL) kutatói kiderítették, hogy ha valaki le akar mondani rossz szokásairól, káros szenvedélyeiről, akkor ebben a partnere nagy segítségére lehet főképp, ha ő maga is hasonló problémákkal küzd.
A dohányzó nők körében végzett vizsgálatok is meglepő eredményeket hoztak. Aki a partnerével együtt kezdte el a cigarettáról való leszokást, azoknak az 50%-ának sikerült, de akinek a partnere nem dohányzó volt, azoknak csupán 17%-a tette le a cigit. Viszont, ha egy olyan partner mellett kezdte el a leszokást, aki tovább dohányzott, tehát nem támogatta, azoknak csupán 8%-ánál volt eredmény.
“A krónikus betegségek és halálozás legfőbb okai a világon az egészségtelen életmód” – mondja Jane Wardle, a Cancer Research UK Health Behavior Research Center igazgatója, az UCL kutatója. “A legnagyobb kockázatot a dohányzás, a túlsúly, a fizikai inaktivitás, a rossz étrend és az alkoholfogyasztás jelenti. A rossz szokások megszüntetése csökkentheti a betegség kockázatát, beleértve a rákot is.”
Fitten és energikusan
Oda kell figyelni a fittségre is, mert a test edzettsége javíthatja a párok egymáshoz való alkalmazkodását. Ezzel kapcsolatban a Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health iskola végzett házaspárokon kutatásokat. Felmérte a párok fizikai aktivitását, majd 6 év elteltével megismételte a vizsgálatokat. Az első tesztnél, ha a feleség megfelelt a fizikai aktivitással kapcsolatos iránymutatásoknak, a férj 70 százalékkal nagyobb valószínűséggel érte el ugyanazt az aktivitási szintet, mint akiknek a felesége kevésbé volt aktív. Ezzel szemben, ha a férj aktivitása magasabb volt, a feleségek csupán 40 százaléka érte el az aktivitást.
„Ha fizikai alkalmasságról beszélünk, akkor a legjobb inspirációt attól kapjuk, aki a reggelizőasztalnál ül velünk – mondja Laura Cobb, a kutatás egyik orvosa. „Amerikában az emberek keveset mozognak, ezért is fontos, hogy társuktól fizikai aktivitás impulzust kapjanak, így ők is egészségesebbek lesznek.”
Mikrobiális csere
A kanadai Waterloo-i Egyetem kutatói kimutatták, hogy a partnerrel közös fürdőszobába összkeverednek a baktériumok és a mikrobióták, amelyet az együtt élő párok bőrén teszteltek. A számítógépes algoritmusos vizsgálat során 86 százalékos egyezést tapasztaltak a bőrfelületeken. „Érthető – mondja Josh Neufeld, a biológiai tanszék tudományos karának professzora – hiszen a zuhanyozóban mezítláb, ugyanazon a felületen érintkeztek, illetve a közös otthonban is folyamatosan mikrobiális csere történik„
Fóbiáink, újfajta félelmeink (1. rész)
2021. november 01.
Bizonyos fóbiák megmosolyogtatnak, de mindegyik fájdalmas az érintettek számára. A világjárvány kezdete óta pedig újfajta, gyakran eltúlzott félelmeink is megjelentek. Hogyan magyarázzuk a fóbiákat, az erős szorongásos állapotokat, és milyen megoldások lehetségesek? Tudjunk meg többet róluk.
A Covid-19 világjárvány nyomán olyan új fóbiák jelentek meg, mint pl. a nozofóbia (betegségtől kóros rettegés) vagy haptofóbia (más emberek megérintésétől, a fizikai kapcsolattól való félelem). Egyre többet beszélünk a “kabin szindrómáról” is, amely a bezártság után az otthon elhagyása, a szabadon mozgás nehézségeit jelenti. Az átélt válság számos stressztényezőt hozott. magával.
Ilyen pl. korlátozott hozzáférés védőeszközökhöz a járvány kezdetén (maszkok, gumikesztyűk, kézfertőtlenítők stb.), a minket és a hozzátartozóinkat érintő fertőzéstől való félelem, az elszigeteltség érzése, a sokszor homályos vagy akár ellentmondásos információáradat, vagy a gazdasági szintű következményektől való rettegés.
Amellett a korlátozó intézkedések hosszú és bizonytalan időtartama miatt új életmódbeli egyensúly jött létre. Alkalmazkodnunk kellett ehhez a valósághoz, amelyben semmi sem működött úgy, mint korábban, és ahol távolságot kellett tartanunk egymástól. Ráadásul hosszú ideig, több mint egy évig tartott az erős korlátozottság társadalmi interakcióinkban, és a válságnak még nincs vége…
Ezen további stresszfaktorok arra kényszerítettek minket, hogy szellemi erőforrásainkból merítsünk, és sokunkban szorongást váltottak ki, vagy traumát okoztak. Azt is éreztük, hogy a társadalmi távolságtartás nehézkessé tette a közvetlen kapcsolattartást másokkal. Ugyanakkor az a tény, hogy képernyőkön kommunikálunk, és maszkot viselünk, megvédett a másik tekintetétől, ami megnyugtató lehet azokban az emberekben, akik szociális fóbiában szenvednek, de hajlamosak megerősíteni az elkerülés dinamikáját.
Különböző típusú fóbiák
Bizonyos fóbiák minden bizonnyal az evolúciós folyamatok eredményeképpen alakultak ki. Ezek adaptív (alkalmazkodó) jelleggel rendelkeznek, és ilyen lehet az egyes állatoktól való fóbiás félelem is. Más (specifikus) fóbiák pedig gyakran egy traumatikus lenyomat kifejeződései. Pl. egy szokványos hely fóbiája még akkor is kialakulhat, ha az nem jelent veszélyt, miután valami rossz történt az adott személlyel ezen a helyen.
De gyakorlatilag bármi lehet a fóbia tárgya: vihar, magasság, rovarok, injekció, vér, alagút, lift … Az agorafóbia viszont megfelel az olyan helytől való félelmünknek, ahonnan nehéz lenne elmenekülni (tömegközlekedési eszközök, bevásárlóközpontok, sorok zárt helyen stb.), és nem specifikus, mivel nem egyetlen helyzetre jellemző. A szociális fóbia, amelyet fokozott félelem jellemez mások rossz véleményétől (túl az egyszerű félénkségen) közösségben, vagy nyilvános szerepléskor, meglehetősen gyakori szorongásos zavar, és nagyon sok beilleszkedési problémát okozhat.
De vajon úgy véljük-e, hogy minden félelem fóbia lenne? Nem így van – pontosítanak a pszichiáterek –, mert az egyik meghatározó elem a fóbia esetében, hogy a félelemnek ésszerűtlennek és aránytalannak kell lennie a helyzet (tárgy, jelenség) valós veszélyéhez képest. A félelem egyébként olyan erős is lehet, hogy valódi pánikrohamot okozhat, és az érintettnek az a benyomása is támadhat, hogy meg fog halni…
Kik a veszélyeztetett személyek?
Vannak olyan emberek, akik a fóbia nagyobb kockázatának vannak kitéve életük során (gyakran olyan időszakban, amikor sebezhetőbbek)? A szorongások, a gyermekkori érzelmi környezet, az oktatás, az egyén múltja, a traumatikus események mind-mind szerepet játszanak, amikor a kockázat nő. Az a tény például, hogy valaki visszahúzódó családban nőtt fel, és nem ösztönözték az érvényesülésre, valamint a közvetlen környezetében a mások ítélete túlzott helyet foglalt el, szociális fóbiát válthat ki. Ami pedig a specifikus fóbiákat és az agorafóbiát illeti, a tapasztalatok szerint a nők gyakrabban érintettek.
Mit tennél, ha nem félnél?
2021. október 26.
A félelem legtöbbször bénítóan hat ránk. Meggátol a továbblépésben, az álmaink elérésében, a sikeres változásban. A félelmünk tárgyával való szembenézés azonban idővel elkerülhetetlenné válik. Az élet ugyanis addig-addig ütköztet azzal, ami félelmet ébreszt bennünk, míg egyszer kénytelenné nem válunk felvállalnia vele való megküzdést.
ÉNVÉDŐ MECHANIZMUSOK
Természetes, hogy az, amit nem ismerünk, félelemmel tölt el. Az olyan helyzetek, melyekkel kapcsolatban nem rendelkezünk közvetlen vagy közvetett tapasztalattal, óvatosságra intenek, hiszen potenciális veszélyforrást jelenthetnek ránk nézve.
Manapság ez a fajta veszély elsősorban nem a testi épségünket, vagy az életünket fenyegeti, sokkal inkább az önbecsülésünk kapcsán okozhat sérüléseket.
A kudarc, a próbálkozást követő csúfos bukás az ego-t, az ént veszélyeztetik, ezért aztán hajlamosak vagyunk bármit megtenni – tudatos vagy tudattalan módon – annak érdekében, hogy elhárítsuk a sérülés lehetőségét.
Elkerüljük az új, vagy ismeretlen helyzeteket, nem vállaljuk fel a hibázás lehetőségét.
A „de mi lesz akkor, ha nem sikerül”, vagy az „és, ha nem leszek jó benne” kételyek mindannyiunkban ott élnek. A kérdés csak az, engedjük-e, hogy átvegyék az irányítást a döntéseink felett.
A bennünk élő bizonytalanság akadályát jelentheti annak, hogy nagy lendületet véve nekifussunk ismeretlen helyzeteknek. Új ismeretet azonban csak új tapasztalások révén szerezhetünk. A tanulás folyamata során pedig meg kell engednünk magunknak a hibázás lehetőségét.
A BIZTONSÁG SZEREPE
A félelem természetes reakció, a kihívások kerülése, vagy a kudarc lehetőségének fel nem vállalása azonban hosszú távon nem kifizetődő stratégiák. A kudarckerülő magatartás elszigetelhet embertársainktól, a sikerélmény hiánya pedig negatívan hathat az önbecsülésünk szintjére.
Mivel félelmet csak az ébreszt bennünk, amivel kapcsolatban a biztonságérzetünk nem biztosított, amint képessé válunk felismerni, megérteni és megteremteni ez utóbbi feltételeit, a félelem kihívássá válik, mely mögött márott rejtőzik a sikerélmény átélésének lehetősége.
A védekezés természetes reakció a fájdalommal, a veszteséggel, a kudarccal szemben. Abba a világba azonban, ahová börtönként zár minket, nem juthat be a jó sem.
Sokan vágyunk a változásra, ugyanakkor tartunk is tőle.
Változni, változtatni önmagunkon vagy az életünkön annyi, mint kilépni a komfortzónánkból.
A korábbiakban megszokotthoz képest eltérő módon kell szemlélnünk a világot. Másképp kell cselekednünk, reagálnunk adott helyzetben. Más módon kell élnünk az életünket,ez pedig – legalábbis míg meg nem tesszük az első lépéseket - bizony tűnhet félelmetesnek.
Ahhoz, hogy elindulhassunk a változás útján, szembe kell néznünk a félelmeinkkel, s fel kell tárnunk a megküzdést segítő – olykor rejtett – erőforrásainkat.
Dehogy introvertált, csak szuperérzékeny – interjú Mirk Zsófi pszichológussal
2021. október 22.
A szuperérzékenységről, mint lehetséges szupererőről – ami azért sokak számára komoly kihívást jelent a mindennapok szintjén – Mirk Zsófia pszichológussal, coachcsal, mediátorral beszélgetett Mészáros Eszter. Fogadjátok szeretettel.
Képzeld el, hogy megtaláltad és megpályáztad a hőn áhított pozíciót, és versenytársaiddal együtt esélyt kapsz egy többkörös meghallgatásra. Megérkezel az állásinterjúra, a HR-es hellyel kínál, és rögvest elkezd kérdésekkel bombázni. Próbálod felvenni a fonalat, miközben elméd szüntelenül zakatol, környezetedet és saját működésedet pásztázza. Vakító neonfény világítja be a meeting termet, ahol dermesztően hűvös levegő uralkodik. Az utcafronti irodába behallatszik a munkából hazafelé igyekvő járművek fülsüketítő robaja és a villamosmegállóban ácsorgó emberek hőzöngése. Orrodat átjárja a frissen főzött, gőzölgő eszpresszó illata. Szádban még érzed a mentolos rágógumi intenzív utóízét.
Koncentrálj, korhol a belső hangod.
– Mi az erőssége és gyengesége?
Néhány pillanatig hezitálsz, majd arra a következtetésre jutsz, felvállalod:
– Szuperérzékeny vagyok.
De vajon jó döntést hoztál?
Minden ötödik ember szuperérzékeny, nem kialakul, örököljük
ME: Mit jelent az, ha valaki szuperérzékeny? Hogyan ismerhetem fel, ha én is az vagyok?
MZS: A szuperérzékenység egy jellemvonás. Ez az állapot körülbelül minden ötödik embert érint, sokan közülük nem is tudják magukról, hogy szuperérzékenyek, csupán azt érzékelik, hogy szenzitívek, nagyobb az igényük arra, hogy belső világukban több időt töltsenek, mivel hamar túltelítődnek ingerekkel.
Maga a kifejezés elsőre pejoratív értelműnek hathat, valójában azonban arról van szó, hogy más struktúrák működnek az agyban. Az információfeldolgozás egy szuperérzékeny egyén esetében mélyebb szinten történik, és hosszabb időt vesz igénybe, mint egy kevésbé érzékeny embernél.
Az ezzel a személyiségvonással együtt élő személyek rendkívül megfontoltak, sokat rágódnak, gondolkodnak, elméjük egy puzzle-höz hasonlóan funkcionál, ami a görcsös tépelődéstől csak akkor tud szabadulni, ha az egyén az adott jelenséget minden szempontból megvizsgálva értelmezte és megértette.
ME: Hogyan alakul ki a szuperérzékenység? Ez egy veleszületett tulajdonság? Örökölhető?
MZS: A szuperérzékenység egy öröklött jellemvonás, ami már gyermekkorban megmutatkozik. Az érzékeny gyermek a játszótéren előbb szemlélődik, csak ezután cselekszik, társaságban keveset beszél. Ebből sokan arra következtetnek, hogy bátortalan, félénk, introvertált, noszogatásra vár. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy aki szuperérzékeny, az nem feltétlenül félénk vagy introvertált. Elaine N. Aron klinikai szakpszichológus kérdőíves módszerrel kutatott és azt találta, hogy a szuperérzékenyek 70%-a introvertált, 30%-a extrovertált. Az a gyermek, aki abba születik bele, hogy biztonságos sok ember közt lenni, nyüzsgés van körülötte, az valószínűleg később is ezt fogja keresni a világban. Ettől függetlenül még lehet szuperérzékeny.
Mindenkinek van egy alap aktivációs (arousal) szintje, ami személyiségtől függően különböző az egyes embereknél. Szenzoros élménykeresők esetében ez a szint például értelemszerűen magasabb, mint egy introvertált személy esetében. Lényegesnek tartom, hogy tisztában legyünk azzal, mi a számunkra megfelelő aktivációs szint. Így ki tudunk dolgozni egy stratégiát arra az esetre, ha unatkozunk, vagy ha épp túlingerlődtünk, esetleg már fizikai panaszoktól is szenvedünk. Túlpörgetett állapotunkra megoldást hozhat a séta, a relaxáció vagy a meditáció, de a rajzolásban, festésben is megnyugvásra lelhetünk.
ME: Ha valaki nem foglalkozik önismerettel, pszichológiával, nincs tisztában az arousal-szint fogalmával, nem tudja, milyen testérzetekre figyeljen, mit tehet, hogy optimális ingerlékenységi szintre kerüljön?
MZS: Ösztönösen arra törekszünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ami akkor valósul meg, ha jól tudunk működni a külvilágban, ugyanakkor szükség van bizonyos szintű önismeretre ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amik örömmel töltenek el bennünket. Ha valaki egyfolytában túlingerli magát, megállás nélkül teljesít, szinte biztos, hogy előbb-utóbb a kiégés jeleit mutatja.
ME: Lehet-e a szuperérzékenység helyzetfüggő? A vészhelyzetek felerősíthetik ezt az állapotot?
MZS: A szuperérzékenység nem szituatív, viszont vannak olyan helyzetek, amelyek hatására intenzívebbé válhat ez az állapot. A szuperérzékenyek több dolgot érzékelnek a külvilágból és az ingerek is több csatornán keresztül egyszerre érkeznek az agyba, ezáltal az idegrendszerük túlterhelődik, az elme cselekvést gátló rendszere aktiválódik. Egy olyan szituációban, ahol villódzó fényeket látnak, erőteljes hanghatásokat hallanak, átható szagokat éreznek, tömegbe kerülnek, szorongást, pánikot tapasztalhatnak magukon.
A traumák megélése is lenyomatot hagy az idegrendszerünkön, ez szintén fokozhatja az érzékenységet. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy nem annak a hatására válik valaki szuperérzékennyé, hogy nehéz helyzetbe kerül vagy átél egy traumát, hanem ez egy öröklött jellemvonás.
A zen meditáció
2021. október 16.
A zen (kínaiul csan, szanszkritül dhjána) szó elmélyülést, meditációt jelent. A szó az évszázadokon keresztül meghonosodott használat alapján egy bizonyos módszer segítségével való elmélyülést jelenti: a légzés figyelésén keresztől való elmélyülést.
Mivel egy, évszázadok alatt egészen Buddháig Buddha koráig visszanyúló, sőt az azt megelőző időkben kicsiszolt, valláshoz nem kötődő gyakorlatról van szó, szabadon végezhetjük, felekezeti, vagy hitbéli hovatartozástól függetlenül. Tehát a zen valójában egy tárgyas meditáció, melynek tárgya a légzés. Ez maga a gyakorlat: a légzés figyelése, s ebben is a nagyobb hangsúly a kilégzés figyelemmel kísérésére esik.
A zen nem vallás, a hagyományos értelemben, hanem egy gyakorlat, Buddha tanításán és és az azt követő nemzedékek tapasztalatán kicsiszolódott gyakorlat. A zen meditáció, egy bizonyos testtartás felvéve a légzés figyeléséből, a légzés folyamatának figyeléséből áll. A légzést természetesen mindenféle testtartásban lehet figyelni, de a zenben ez inkább ülést jelent. Ennek neve zazen.
A testtartás
Az ülésnek több formája lehet, de mindegyikben az a legfontosabb, hogy a csípőnk egy kissé, mintegy 15 fokban előredőljön, éppúgy mikor állunk, mert ha megfigyeljük, állás közben a csípő kissé előredől. Általában a széken ülve a csípőnk berogy, ami itt, a gyakorlat szempontjából helytelen, mert a csípő előredőlése biztosítja a szabad energia áramlást, s segíti azt is, hogy az idegrendszer nyugodtabb allapotba kerüljön, valamint a hátunkat sem kell megfeszítenünk, hogy egyenes legyen - a csípő dőlése ezt a feladatot is elátja.
Az ülés
A csípőnek ezt a dőlését úgy érhetjük el, ha - amennyiben a földön ülünk, a fenekünk alá teszünk egy 5-15 cm magas nem túl puha párnát. A lábunkat négyféleképpen tehetjük, nehézségi sorrendben:
a,1
Üljünk a párna szélére, s lábainkat helyezzük lótusz ülésbe, azaz egyiket a másik combra, és viszont. Ez a legkényelmetlenebb, számunkra legszokatlanabb,de a leghatékonyabb is, s egyben ez a legszabályosabb ülésmód is.
A hasat kicsit toljuk előre, hogy enyhén kidülledjen. Ebben az ülésben is a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,2
Üljünk a párna szélére törökülésben, majd az egyik lábunkat helyezzük a másik láb vádlijára, vagy combjára. (Un. féllótusz ülés) A hasat kicsit toljuk előre, hogy enyhén kidülledjen. Ebben az ülésben is igaz az, hogy a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,3
Üljünk a párna szélére. Az egyik sarkunkat magunk alá húzzuk, körülbelül a gát elé, (ez azért lehetséges, mert a párna szélén, és magasabban ülünk, mint a sarkunk ), a másik sarkunkat tegyük a gát elé helyezett sarkunk elé, s a csípőt, ahogy már mondtuk toljuk előre, hogy a has egy kissé kidülledjen. (ennek a légzésnél lesz szerepe) Ebben az ülésben a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,4
Ha túlnehéz lenne bármelyik tartás, akkor üljünk egy magasabb párnára lovaglóülésben úgy, hogy a csípőt itt is döntsük kissé előre! (Ha nem elég magas a párna ez nem fog menni) Európaiaknak általában ez az ülés a legkényelmesebb. Előfordulhat, hogy kissé merev a lábunk s túl kényelmetlen, olyannyira, hogy már a meditáció rovására megy, akkor ülhetünk széken is.
a,5
Ha széken ülünk - csússzunk egészen előre a szék szélére, egészen addig, amíg a csípönket előre tudjuk dönteni úgy, hogy a hasunk egy kissé kidülled. Ebben az esetben lábunkat kis terpeszbe nyissuk szét, a talpunk feküdjön a talajra. A test itt is három ponton nyugszik: farcsontok, és a két talp.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...186