sub

Információk, érdekességek

Én a lelkem is kiteszem... – Perfekcionalista anyák

2016. június 24.

A perfekcionizmusra hajlamos nők helyzete különösen nehéz, mert ők azok, akik sem otthon, sem a munkahelyen nem tudnak nemet mondani, ami egyenesen vezet a túlterhelődés felé. 

Az anya története

Fél hat van, végre hazaérek. Borzasztó nap volt ma a munkahelyemen: úgy látszik, mindenki arra számít, hogy kihasználhat, mert tudják, hogy képtelen vagyok félkészen otthagyni valamit. Csengetek, de senki nem nyit ajtót, pedig a fiamnak és a férjemnek is itthon kellene már lenni – csak nem történt valami bajuk? Végre előkotrom a kulcsomat, persze két nehéz szatyorral nem könnyű ajtót nyitni. Beesek az előszobába, a következő lépéssel pedig átesek a fiam cipőin – nem igaz, hogy képtelen rendet hagyni maga után! A lakás kisebbfajta csatatérre emlékeztet, már megint fél éjszaka fent kell lennem, hogy minden rendben legyen. Ruhák szanaszét, mosatlanhalmok a konyhában, a szemetest se vitte ki senki…

Hol a gyerek? Benézek a szobájába: a számítógép előtt ül, se hall, se lát. Mondom „megjöttem!” Azt feleli, hagyjam békén, mert épp egy nagyon fontos küldetésben van benne. „És az iskolai küldetés?” Az még nincs kész, mert még nem ért rá. De könyörgöm, miért nekem kell mindig figyelmeztetni? És ez a borzasztó rendetlenség… 10 éves koromban én már a kisebb testvéreimet gondoztam… Miért van az, hogy én a lelkemet kiteszem értük, és semmi segítség, semmi köszönet?


Nagyszerű édesanyák

2016. június 24.

A nőknek erősebbnek kell lenni, mint valaha ahhoz, hogy a modern anyaság feladatait sikeresen ellássák, ugyanakkor az európai édesanyák többsége elégedett szülői teljesítményével: 84%-uk úgy érzi, kiválóan gondoskodik gyermekeiről. Legalábbis ez derült ki a Procter & Gamble globális "Köszi, Anyu!" kutatásából.

Egy kisbaba megszületése merőben megváltoztatja a nők életét, hiszen a mindennapi kötelességek mellett anyaként számos új kihívással kell megküzdeniük. Ehhez gyakran olyan erőket kell mozgósítaniuk, amit korábban sosem tapasztaltak. 15 országban több mint 14 ezer édesanya töltötte ki a Procter & Gamble kérdőívét. A vállalat célja az volt a felméréssel, hogy a kiderítse, milyen a világ különböző pontjain édesanyának lenni, milyennek látják magukat ebben a szerepben az anyák, és milyen tulajdonságokat kellett magukban fejleszteniük ahhoz, hogy megfeleljenek a modern anyaság kihívásainak. Ez a kutatás is része a P&G 2016-os Riói Olimpiai Játékok alkalmából újraindult „Köszi, Anyu!” kampányának.

Nagyszerű édesanyák

A szülés tortája

2016. június 21.

A szülés olyan, mint egy színdarab. Jönnek a felvonások, egymást követik, aztán egyszer csak ott a gyerek és kezdődik a való világ észlelése, az anyaság. Élnek bennünk elképzelések, hogy hogyan kellene, mi lenne a cél, és alapjában véve, vagy pozitívan vagy negatívan, de minden szülőanya mást kap, mint amire eredetileg számít. Akár azt is mondhatnám, amit Shrek az ogreról, hogy a szülés olyan, mint a hagyma, egyik réteg a másik után, kicsit csípi a szemed, meg is könnyezed, de szeretni nagyon lehet és roppant egészséges.

A szülés tortájaMa megfogalmazódott bennem egy várandósgondozás kapcsán, hogy kétféle megközelítése van a szülés folyamatának, amit a tortasütéssel szemléltetnék. Szülinapi tortát is kétféleképp készíthetünk szívünk csücskeinek. Az egyik esetben alapos receptnézegetéssel, internet böngészéssel, barátnőkkel való konzultáció után megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb receptet. Mivel tegnap volt a kisfiam 1o éves szülinapja, és két tortát kellett sütnöm, saját bőrömön tapasztalt élményről beszélek. Szóval a kisfiamnak sok-sok óra nézegetés, informálódás után egy New York-i sajttortára esett a választása. Ezután bementem a bevásárlólistával a boltba, megvettem a hozzávalókat és megsütöttem a gyerek tortáját. Időközben kiderült, hogy még egyre van szükség, amit a barátaival osztana meg, mindez este háromnegyed nyolckor, az utolsó vendég távozása után. Bolt már nem volt, így jött a második verzió, kinyitottam a spaisz ajtaját, azaz elhúztam a függönyt, megnéztem, milyen hozzávalóim vannak és sütöttem belőle a gyereknek egy cirtomos tejszínes csodatortát. Egyik sem volt jobb a másiknál, egyik sem adott többet a másiknál, egyiknek sem örült jobban, mint a másiknak. Mindkettő álmai tortája volt, csak másképp, mást adott...

Miért hasonlít ez a szüléshez? Mert csak rajtunk áll, hogy megtervezzük, előkészítjük és örülünk az eredménynek vagy abból készítünk élményt, ami épp rendelkezésünkre áll , és úgy csűrjük-csavarjuk a hozzávalókat, ahogyan a legkönnyebben bele tudjuk magunkat engedni. 


Milyen apa lesz a pasidból? Csillagjegye elárulja!

2016. június 16.

Fiúcska, fiú, pasi, férfi, apuka. De milyen a legvégén? Ismered csillagjegyét és kíváncsi vagy mire számíthatsz? Most a legextrémebb történeteket olvashatod, a legjellegzetesebb apatípusokról. Kispapaság csillagjegyek szerint.

 

 
KOS: Kos apáról csak azt tudom elmondani hitelesen – sajnos -, amit egy Kos gyermektől hallottam: „Apám ügyvéd. Van 5 lakása és egy cége. Minden évben külföldön nyaralunk. A szüleim elváltak, de jóban vannak. Anyámmal élek, de apámmal jobban érzem magam. Gyerekkoromban járattak harcművészkedni és az a durva, ők is járnak, még mindig. Ez is ilyen Kos dolog, nem?” Nos igen. Kos apuka kinézi a célt és beveszi a várat. A gyerekének a legjobbat. Cég, kocsi, lakás, yacht, nem probléma. Ha van egy kis sport és feszültség levezető verseny, az külön élvezet. Érdemes megnézni anyukának, apuka milyen sportot választ a gyereknek, hogy túlélje…

BIKA: A játszóházban történt velem. Apuka miniovira hozta a gyermekét. A kisfiú két éves volt. Apuka reggel beküldte a gyereket, aztán kipakolta az ennivalókat, amit hozott neki: Reggelit, tízórait, ebédet, ebéd utáni nasit és uzsonnát, és jelezte „vacsorára már otthon szeretnének lenni”. Az adagok egy felnőttnek is becsületére váltak volna. Szintén ez az apuka eresztette el az alábbi, azóta babysitteri körökben híres kijelentést:„Ma csak az egyik játékot vesszük meg. Ezt. A másikat majd holnap.” Hát ilyen, betartalékol, bebiztosít és megtöm. Szeretni és gondoskodni tud. Bíztatni kell anyukának, hogy néha a lemondás a szeretet.

 


Programozott szobatisztaság

2016. június 15.

A nyár a legjobb időszak, hogy megpróbáljuk a kicsiket szobatisztasághoz szoktatni. Meleg van, nem kell bíbelődni a harisnyába, kantáros nadrágba bújtatással, a pelenka sem jó, mert felpállik alatta a popsi, elég egy kis bugyi, ami szükség esetén könnyen lecserélhető, és a felfázástól sem kell tartani. 

szobatisztaság

Programozható-e a szobatisztaságra szoktatás?

Lehet-e próbálkozni a szobatisztaságra neveléssel?

Lehet, de csak akkor érdemes, ha a gyerek fizikai és értelmi fejlettsége, elérkezett arra a fokra, hogy a széklete, és a vizelete ürítését akaratlagosan is szabályozni tudja. Mindez sajnos nem az évszak, és nem a szülő kívánsága szerint történik. Mert a szobatisztaság egy olyan érési folyamat eredménye, ami a babák 18-ik, és a 36-ik hónapja között szokott bekövetkezni. Ahhoz, hogy a szükséglet észlelése és a két testnyílás tudatos működtetése tartóssá váljon még kialakult öntudat, és lelki késztetés is szükséges. Mindezt a szülő türelmes támogatása segítheti, de idő előtti vagy erőszakos beavatkozása, többet árt, mint használ!

Az első életév folyamán, a csecsemő nincs tudatában bél, és a hólyagműködésnek, akaratlagosan nem vesz részt az ürítés folyamatában. Mindkét dolog automatikusan történik, azáltal, hogy a teltség okozta izomfeszültség reflexes úton a záróizmok ellazulását váltja ki.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...186187188...294