Információk, érdekességek
A vég tagadása, avagy van-e halál az életben?
2024. január 18.
Mindenki által ismert közhely, hogy a halál az élet természetes része, vicces megfogalmazásban az élet egy nemi úton terjedő betegség, 100%-os halálozási aránnyal. A modern társadalmakban azonban rendre igyekszünk eltávolítani magunktól nem csak a halál tényét, de a gondolatát is. Egyszerűen nem vagy csak nagyon ritkán és esetileg eleme a közös létünknek, még nem teljesen tabu, de bizonyos helyzetekben már szinte az.
A tradicionális társadalmakban a halálhoz való viszony is természetesebb volt, a közeli hozzátartozók, barátok, ismerősök eltávozását nem feltétlen tragédiaként élték, hanem szomorú, de elkerülhetetlen eseményként. Ehhez képest manapság a halál eleve kényes téma, különösen, ha valaki közelgő, várható haláláról van szó, és tényleg szinte elképzelhetetlen felhozni az érintettnek, vagy akár csak a jelenlétében is. A közelgő végről legfeljebb maga az érintett kezdeményezhet beszélgetést, ám azt is sokszor azzal ütik el a hozzá közel állók, hogy ugyan már, korai lenne erről beszélni, hisz annyi időd van még…
De hogy lett a halál ilyen tabutéma, miközben épp ez az egyetlen biztos pont mindannyiunk életében? Nos, erre a kérdésre többféle válasz is adható.
A modernitás dilemmái
Az első kézenfekvő megfejtést a nyugati civilizáció története, azon belül is a modern társadalmak kialakulása szolgáltatja. Az iparosodó társadalmakban javarészt felbomlottak azok a kis (falu)közösségek, melyek korábban az élet keretét adták a legtöbb ember számára, megjelent a modernitást jellemző elidegenedés, elkülönültek egymástól a korábban többgenerációs nagycsaládokat alkotó nemzedékek, és mindeközben felgyorsult az élet. A másik halála pedig egy aktuálisan megoldandó problémává vált, amin gyorsan „túl kell esni”, egyrészt, hogy magunk mögött tudhassuk a temetéssel (örökléssel, ügyintézéssel) járó gondokat, másrészt, hogy ezzel a rapid folyamattal a magunk számára is lerövidítsük a gyászidőszakot. (Miközben ez utóbbi persze döntően nem azon múlik, milyen gyorsan tudjuk le a gyász külsődleges, formális részeit, bár látszólag segíthet, ha legalább rituálisan magunk mögött tudhatjuk egy hozzánk közel álló személy elvesztését.)
Vagyis mások halálával találkozni alapvetően kényelmetlen számunkra, elkerülhetetlenségével együtt is természetellenes dolognak éljük meg a halált, így aztán nem csoda, hogy a saját elkerülhetetlen végünkkel még kevésbé szeretnénk szembenézni.
A halál életünk nagy részében valami olyasmi, ami mindig csak másokkal történik meg, és bár tudjuk, hogy ránk is vár valahol a jövőben, de ezt a tényt igyekszünk kizárni a gondolkodásunkból. Ami nem is csoda, hisz a modern civilizáció a jelenben létezik, a jelenre fókuszál, jövőképe pedig lényegében nem más, mint az előrevetített, gyakorlatilag végtelen fejlődés és növekedés.
Idősödés? Na nem!
2024. január 16.
Nem az éveink száma a fontos, hanem az, hogyan éljük meg őket. Sokféle természetes módszerrel elérhető, hogy az évek múlásával korunkhoz képest kiválóan tartsuk magunkat, minél tovább fiatalosak maradjunk.
Amit ma megteszünk fiatalosságunk megtartása érdekében, tíz, húsz, harminc éven át érezteti hatását – mondják az anti-aging törekvések hívei. Ennek szellemében fontos figyelmeztetni és figyelni is értékes egészségtőkénkre már a gyermekkortól kezdve, azzal a céllal, hogy ne kezdjünk el hibákat elkövetni a korosodás tüneteit „elősegítve”, és ezt folytatni egész életünkben. De soha nem késő változtatni az életvitelünkön – minden visszafordítható. Csak tudatosítani kell magunkban, hogy a mindennapi kis lépések megtétele is javíthat az életminőségünkön, általános egészségi állapotunkon, tartásunkon, ha sikerül testünk egészével törődnünk.
Az öregedés nemcsak fizikai, hanem lelki, szellemi folyamat is
Életenergiánk megőrzése többek közt egyik fontos kulcsa az idősödés késleltetésének, annak, hogy a lehető leghosszabb ideig maradjunk fiatalosak. Az energiával való feltöltődés lehetővé teszi, hogy folyamatosan „karbantartsuk” magunkat. Emellett amikor életenergiánk csökken, immunrendszerünk is gyengül, és ez számos baj forrása lehet, többek közt siettetheti az idősödést.
A kihívás abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a testben és lélekben megnyilvánuló jóllét terén. De melyek lehetnek a további kulcsok ahhoz, hogy minél tovább tudjuk „jól tartani” magunkat?
Az életöröm megőrzése
Ne hagyjuk, hogy negatív gondola taink eluralkodjanak rajtunk a mindennapokban. Fontos, hogy profitáljunk az öröm és a boldogság pillanataiból. Töltsünk több időt szeretteinkkel, barátainkkal, emellett ajánlott, hogy pl. tegyünk minél több szívességet másoknak, ha az elégedettséget okoz. Fontos még, hogy ne feledkezzünk bele a ma gondjaiba, hanem törődjünk többet a holnappal.
Az ülő életmód káros hatásainak ellenszere a rendszeres nyújtózás
Órákig ülünk egy helyben, és rendszeresen kezd fájni a hátunk, elmerevedni a nyakunk? Tegyünk ellene, és végezzünk minél sűrűbben nyújtó gyakorlatokat. Álljunk fel az íróasztal, a munkaasztal mellől, és helyezkedjünk el terpeszállásban, majd emeljük fel mindkét karunkat. Ezután engedjük le őket lassan előrehajolva a két comb között a talaj irányában. Fejünket is hajtsuk előre, a nyakat jól megmozgatva. Ismételjük a gyakorlatot.
Elhibáztam az életemet - döntéseink következményei
2024. január 13.
Életünk folyamán sokszor kerülünk döntéskényszerbe. Azonban döntéseinknek nem mindig az lesz a következményük, amire számítunk. Vannak, akik sorozatosan rossz megoldásokat választanak, aztán egy bizonyos kor után, számot vetve életük eseményeivel, azt mondják: "Elhibáztam az életemet!"
Tényleg elhibázta? Van egyáltalán olyan, hogy "hiba"? Mit nevezünk hibának?
Amikor ezt hallom, olyan érzésem van, valahol nagyon eltévedtünk az élet rengetegében. Meghoztunk egy döntést. Lehet, hogy már akkor fájdalmas volt meghozni, amikor ezt tettük. Aztán évek múlva még mindig gyötör bennünket a bűntudat, hogy hibáztunk. Elrontjuk az életünket, nem engedjük meg magunknak a boldogságot, a sikert, tudat alatt így büntetve magunkat döntésünkért.
Pedig ha elgondolkodunk, rájövünk arra, hogy abban a pillanatban nem hozhattunk volna semmilyen más döntést.
Ha lett volna lehetőségünk másképp cselekedni, úgy tettünk volna.
Lehetőségeink, erőnk csak annyi volt akkor. Most már tudnánk másképp dönteni, de azóta minden megváltozott, mi is megváltoztunk. Másképp látjuk a világot, másképp gondolkodunk, sok mindent megtanultunk, ezért lehetőségünk van másképp dönteni. Tegyük le a régi terheinket. Nézzünk rá akkori döntésünkre, és fogadjuk el, hogy megtörtént. A felelősségvállalás természetesen a miénk, hiszen minden döntésünknek van következménye. De hibáztatni magunkat továbbra is felesleges.
Figyelem és érzelmi intelligencia
2024. január 10.
A figyelem az elsődleges és legfontosabb szűrője mindannak, ami az agyunkhoz eljut. Napjainkban szó szerint, szinte belefulladunk az információkba, így egyre nehezebb megtalálni a lényeget.
Egyik legnagyobb feladatunk lenne, hogy megtanítsuk a gyermekeket a lényeg kiszűrésére, és arra, hogy azt a számukra leghatékonyabb módszerrel megtanulva, vissza is tudják adni.
A legtöbb felnőtt mindent megtesz gyermekéért, és az életben főként az anyák törődnek többet gyermekeikkel. A nők megszerzik egyedül vagy párban, ha tudják az anyagi javakat, nevelik, taníttatják (sport, tánc, zenetanulás, stb.) gyermekeiket. Ez mind rendben is van. Ez a törődés. A törődés édestestvére a figyelem, az odafigyelés. Az a figyelem, amit csak a gyermekünknek adunk az egyik legnagyobb ajándék, amit a gyermeknek adhatunk.
A szerelmes párok a buszon, villamoson egymás mellett ülve mobiloznak és úgy „beszélgetnek”. Valójában saját magukkal vannak elfoglalva, és amit a másik mond, a tudatukig el sem jut. A kijelzőket nézve az otthonokban már nem egymással kommunikálunk, hanem a manipuláló médiai eszközökkel, és a virtuális „barátokkal”.
A nem őszinte és figyelemnélküli nevelés/kommunikáció érzelmileg sérült gyermekek felnövéséhez és így érzelmileg sérült felnőttek kialakulásához vezet, akik valahol gyermek-felnőttek maradnak. Vajon miért van egyre több figyelemzavaros gyermek? Az a gyermek, akire nem figyeltek oda szülei, főleg az anyja, az maga sem fog tudni odafigyelni másokra és önmagára sem, leképezi anyja viselkedésmintáját. Sőt a figyelem mintája transzgenerációsan (következő generációkba) is átöröklődhet.
Az evolúció persze visszaszerzi az elhanyagolt figyelmet. A figyelemzavaros gyerekek, autisták annyi figyelmet kényszerítenek ránk, hogy őszintén bevallva, az sokszor inkább teher, mint boldog gyermeknevelés.
Hasi fájdalom – bélfájdalom
2024. január 07.
A hasi fájdalom egyik jellegzetes formája a „bélfájdalom”. Ennek oka nem mindig bél eredetű. Epehólyag- és vesebetegségek is puffadással, „bélgörcs” érzésével járnak. Vesegörcsben szenvedő beteget néha bélelzáródás gyanújával utalnak kórházba. Ha a fájdalmakhoz hasmenés vagy székrekedés társul, és a kivizsgálás során nem található szervi elváltozás (pl. daganat, bélgyulladás), akkor „irritábilis bél” betegségről, illetve tünetegyüttesről (szakkifejezéssel: szindrómáról)beszélünk. Problémát az okoz, hogy bármennyire is gyakori képpel állunk szemben – az emésztőszervi ambulanciákon megjelent betegek leggyakoribb panasza –, a diagnózist megerősítő speciális vizsgálat nem áll a rendelkezésünkre.
A panaszok lényege a hasi fájdalom, a székelési rendben beállott zavar és a puffadás. Hasmenés, székrekedés, ennek váltakozása, nyákos széklet hosszú évek óta fennállhat. Lényeges a véres széklet hiánya, amely más, súlyosabb betegségek velejárója.
A panaszok a legkülönfélébb fokozatúak. Annyira enyhék lehetnek, hogy a betegek jelentős része nem is fordul orvoshoz.
A panaszok 30–40 év között kezdődnek és a tünetek igen változatosak. (Az USA-ban e diagnózissal évente 2 millió vényt írnak fel és évi 8 milliárd dollárt költenek a betegekre.) A hasi és székelési tünetek a bélrendszer mozgászavarával vannak kapcsolatban, ezért ilyen irányú vizsgálatokkal próbálták a kórkép etiológiáját tisztázni. Léteznek speciális, nehezen hozzáférhető vizsgálatok, amelyek kimutathatják a bél simaizomsejtjeinek fokozott érzékenységét. Külső stresszhatás, egyes ételek, egyes gyógyszerek is fokozhatják a panaszokat. A központi idegrendszer eltérései, valamint pszichés zavarok is gyakoriak.
Igen gyakori a tejcukorbontási zavar, de szorbit (diétás italok, rágógumik!) fogyasztása is okozhatja a tüneteket. Tisztázni kell szervi betegségre utaló gyanújelek fennállását: fogyás, hőemelkedés, láz, véres széklet. Éjszakai nyugalmat is zavaró fájdalom vagy székelési zavar kevésbé jellemző, bár előfordul. Többnyire jó általános állapotban lévő betegekről van szó. Az 50 év feletti életkorban kezdődő tünetek szervi ok mellett szólnak.
A görcsös hasi fájdalom leggyakoribb a has bal alsó részében. Feszítő, égő jellegű, néha tompa, állandó fájdalom. Ha a has más régiójában (pl. jobb alhas) jelentkezik, téves diagnózishoz vezethet, mely miatt a betegek egy része akár vakbél- vagy nőgyógyászati műtétre kerülhet. Jellemző a fájdalmaknak székeléssel való összefüggése vagy azutáni enyhülése.
A székletek számának megváltozása, hasmenés székrekedéssel való váltakozása jellemző a vastagbéldaganatra is. Itt az időfaktor döntő, de friss tünetek jelentkezésekor nem kerülhető el a vastagbéltükrözés.
Reggeli lágy széklet, étkezés utáni hirtelen székletürítés a másik panaszegyüttes. Az éjszakai székelési panaszok hiánya jellemző, de nem minden esetben. Már említettük a fájdalom székelés utáni enyhülését és az elégtelen székletkiürítés érzését. A panaszok olyan fokúak lehetnek, hogy a beteg haskörfogata estére megnő, nehezen tűri a ruha viselését.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...303132...246