Információk, érdekességek

Diplomával negyvenen túl

2013. január 31.

Biztos vagyok benne, hogy a mai cikkem témája sokakat érzékenyen érint majd. A 40-45 év feletti korosztály mind demográfiai, mint pedig munkaerő piaci szempontból nézve nehéz helyzetben van. Cikkem aktualitását leginkább az adja, hogy az a diplomás, 40 év feletti réteg, aki tovább szeretné képezni magát különböző szakterületeken, sokszor nehézségekbe ütközik.

A szikla

2013. január 31.

Egy pillanatban a mindenség, amikor minden fájdalom eltűnik és minden szenvedésnek vége szakad... és újra átjár a Létezés öröme...

A vándor nem lelte nyugalmát sehol. Sorra járta a városokat, de a nyüzsgő forgatag csak még magányosabbá tette. Emésztő bánatát próbálta vidámsággal enyhíteni. Fel-felröpítette egy időre a zene és a tánc. Keserűségét feledtette az ivócimborák hahotázása, de utána még jobban alámerült a búskomorság mocsarába.

Elkerülte hát az emberlakta vidékeket és az erdőkben kószált. Néha betért egy-egy hegyi faluba, de az erdő-mező madármuzsikája kedvesebb volt a fülének, mint az emberek üres fecsegése. A természet lágy ölén tudott csak valamelyest megnyugodni.

Mágikus tárgyak a lakásban: a tükör

2013. január 24.

Nem is gondolnánk, hogy a tükör sokkal több egy egyszerű hétköznapi tárgynál, amit a mindennapokban használunk. Az anyag szintjéről megközelítve alkalmas arra, hogy megnézzük magunkat kívülről, térnövelő funkciója van stb. Lelki és szellemi megközelítésből nagyon sok érdekes dolgot tudhatunk meg a tükrökről. Ami a legfontosabb, hogy a tükrökkel kapcsolatos ősi hagyományokból a mai korban is meríthetünk saját lakásunk berendezésénél.

LÉLEKTÜKÖR
A régi korokban a különböző fényes, illetve tükröződő felületeket tükörként használták az emberek. Amikor valaki a saját tükörképét szemlélte, nem szabadott követ dobni a vízbe, mert ez roncsolta az illető lelkét megjelenítő tükörképet és balszerencsét hozhatott számára.

Miért tanuljunk felnőttként?

2013. január 23.

Felnőttként sokszor kerülünk iskolapadba, akarva- akaratlanul is továbbképezzük magunkat. Vannak, akiknek ez a természetes, és a tanulás számukra a mindennapok természetes velejárója, vannak, akik rákényszerülnek, és vannak, akik feleslegesnek tartják. Utóbbiakat sajnos el kell, hogy keserítsem...

Vezessen-e még a nagypapi?

2013. január 15.

Rendszeresen felvetődik bennünk a kérdés, különösen, ha érintettek vagyunk egy idős hozzátartozónk személyében: vajon meddig vezessenek autót az idős emberek? Mialatt komolyabb jelét nem is vesszük észre rajtuk a különféle időskori bántalmaknak, féltjük őket, mert azért már nem olyan állapotban ülnek a volán mögé, mint néhány évvel ezelőtt. De az is igaz, hogy egyes felmérések és szakemberek tapasztalatai azt mutatják, hogy pld. a legtöbb (krónikus) betegség több bajt okozhat autóvezetés közben, mint az emelkedett korból eredő esetleges probléma. De mi az, amit nagyjából tudnunk kell ahhoz, hogy eldöntsük: teljes biztonsággal vezethet-e autót az a személy, aki már szenior korba lépett, vagy jobb, ha végleg leteszi a slusszkulcsot?

Egy bizonyos életkor elérése után sok családban vitatkoznak arról, hogy vezethet-e még autót a nagypapa, nagymama. Pedig, bár kissé alacsonyabb sebességgel halad az úton, mint régen, úgy vesszük észre, koros rokonunk reflexei csak nagyon enyhe lassulást mutatnak. De azért sokszor okkal aggódunk. A józanész azt diktálja: ha a vezetés a legkisebb kockázattal is jár, jobb abbahagyni.