Információk, érdekességek
Válságban a harmincasok: mi okozza a munkahelyi krízist?
2019. november 05.
A kiégés, a munkahelyi krízis már nem a negyvenes-ötvenes korosztályt veszélyezteti, hanem egyre inkább a 30-as munkavállalóknál jelentkezik, éppen akkor, amikor minden adott lenne ahhoz, hogy élvezhessék eddigi befektetéseik gyümölcsét. Vajon mi okozhatja a krízis előretolódását? És mindenekelőtt, hogyan előzhetjük meg?
Mi jut az eszünkbe, ha azt mondom, képzeljük magunk elé az ideális, maximális teljesítőképességű kollégát, a vállalat kulcsmunkatársát? Valószínűleg többségünknek egy jól szituált, ereje teljében lévő harmincas képe villan be, aki jól terhelhető, képes ellátni nagyobb felelősséggel járó feladatokat is, s jellemzően valamilyen középvezetői pozíciót tölt be a cégnél.
Elviekben mindez igaz is. Ezen kulcsembereknek minden szükséges "kellék" a rendelkezésükre áll: számos munkatapasztalattal a hátuk mögött már rendelkeznek a felelősségteljesebb munkakörök ellátásához szükséges képességekkel és készségekkel, kiterjedt kapcsolati hálóval dicsekedhetnek, pontosan tudják, hogy mit várhatnak és mit várnak a munkáltatójuktól, s hogyan teremthetik meg a munkahely és magánélet közötti kényes egyensúlyt.
És mégsem. A brit Relate tanácsadó cég kutatási összefoglalója szerint a "jól szituált" harmincasok, életük legboldogtalanabb szakaszaként élik meg a jelenlegi élethelyzetüket, amelyet több forrásból eredő feszültségek és megromlott munkahelyi, valamint családi kapcsolatok jellemeznek. Sőt! Lelki válságról és a munkahelyükkel való kapcsolatuk lazulásáról számoltak be. A krízist az emberek többé már nem a negyvenes-ötvenes éveik közepén, a nyugdíj közeledtével tapasztalják meg. Sokkal inkább életük delén, amikor pedig minden adott lenne, hogy élvezhessék eddigi befektetéseik gyümölcsét: vajon miért? Mi okozhatja a krízis előretolódását? És mindenek előtt: hogyan előzhetjük meg a krízist?
Éljenek a baktériumok!
2019. október 27.
Az embereknek a baktériumokról legtöbbször valamilyen betegség, ételfertőzés, esetleg megromlott étel jut eszébe. Holott a szervezetünkben, köztük a tápcsatornában élő mikroorganizmusok hihetetlen számban, billiónnyi mennyiségben vannak jelen.
Tízszer több egyedből áll ez a bennünk élő kolónia, mint testünk sejtjeinek a száma, és úgy 300-1000 különböző fajhoz tartoznak. Egy átlagos felnőtt szervezetében közel 1,5 kg mikroba él, szinte az egyik legnagyobb „szervünk”, nagyjából annyit nyom, mint az agyunk, a májunknál pedig csak egy kicsit könnyebb...
Mi, emberek nem csupán szerencsétlen és alkalmi gazdateste vagyunk ezen baktériumoknak, ahogy régebben hittük. Épp ellenkezőleg, születésünktől halálunkig kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk egy egész mikrobaközösséggel. Ezek az apró organizmusok nem tétlen átutazók, kulcsszerepük van életünk legalapvetőbb folyamataiban, ide értve az emésztésünket, az immunválaszainkat, sőt még a viselkedésünket is. A bélben élő mikroorganizmusokat nevezzük bélflórának, vagy újabban a bél mikrobiótájának (mikrobiota: a nem-kórokozó baktériumok/mikroorganizmusok amelyek egy emberi szervezetben tartózkodnak), de szinonimaként a mikrobiom kifejezéssel is sok helyen találkozhatunk.
Egészségben, betegségben
A bélflóra olyan, mint az ujjlenyomat, minden embernek egyedi összetételű, rá jellemző baktérium törzsekből álló mikrobanépesség, azaz mikrobiom él a bélrendszerében, amelynek nemcsak az emésztésben, a táplálék továbbításában, hanem a fertőzések, „támadások” kivédésében is szerepe van. Számos kutatás vizsgálja, milyen kapcsolat van a mikrobiom, és jó néhány betegség, elváltozás – többek között a gyulladásos vastagbél-betegségek, a cöliákia, az elhízás, az ízületi gyulladás, az autizmus, és például a depresszió – között.
Bélbaktériumok számos fajtája munkálkodik együtt azért, hogy fenntartsa a normál balanszot. Ám olyan faktorok, mint a stressz, helytelen táplálkozás, fertőzések, gyógyszerek vagy antibiotikumos kezelés, felborítja ezt a természetes, ám kényes baktériumegyensúlyt és eltolja a káros baktériumok felé, ami fogékonyabbá teheti a szervezetet különböző megbetegedések kialakulására.
Jó kommunikációs készség: kulcs a sikerhez vita esetén
2019. október 25.
Ha valakivel problémás ügyünk van, vagy nézeteltérésünk támad – akár a munkahelyen, akár a családban vagy a baráti körben – a jó kommunikációs készség elsajátítása nagyon fontos az életnek ezen a területén is. Mindenekelőtt tanácsos olyan barátságos, jóindulatot sugárzó magatartást felvennünk, bármennyire zaklatottak vagyunk is, amely segíti az előrevivő párbeszédet, vagy a kapcsolat megújítását.
Íme öt további jó tanács a helyes kommunikációhoz vitás kérdések esetén, hogy tartósan kiegyensúlyozott legyen a kapcsolatunk kollégáinkkal, barátainkkal, rokonainkkal, mely a közös megértésen alapul, és nem a nyersen megfogalmazott neheztelés, bírálat, elhamarkodott ítéletalkotás a fő jellemzője.
Közeledjünk körültekintő magyarázattal, és ne vádaskodjunk!
Fejtsük ki nézőpontunkat anélkül, hogy megpróbálnánk uralkodni beszélgetőtársunkon, vádló vagy becsmérlő szavak hangoztatásával. Amellett próbálkozzunk azzal is, hogy ha szükséges, neheztelésünket, nézetkülönbségünket inkább első személyben fogalmazzuk meg. Ne „rontsunk rá” beszélgetőpartnerünkre második személyben ismételgetve mindazt, amivel nem értünk egyet vele („te” ezt tetted, vagy mondtad, „maga” volt a hibás stb.).
Ennek rendszerint az a vége, hogy csak vádaskodunk, és magunkat kihagyjuk a konfliktusból, mintha mi nem is lennénk ugyanolyan részesei. Fejezzük ki magunkat inkább úgy, hogy mi játszódik le bennünk, mit okoz számunkra a másik helytelen viselkedése, cselekedete, felénk irányuló közönye stb. Pld. beszéljünk így a partnerünkkel: „Nekem szomorúságot okoz, amikor nem figyelsz rám, szeretném, ha ezen változtatnál,” vagy: „Túl sok felesleges munkával és elpazarolt idővel jár, míg naponta rendet teszek a lakásban. Kérlek, vedd ezt figyelembe.”
Mitől tartunk valakit vonzónak?
2019. október 24.
Az egyik skót egyetem pszichológusa szerint mérhető az emberi vonzerő: határozott törvényszerűségek alapján tartunk valakit vonzónak. A szakember szerint ami különösen szexi: az átlagosság.
Mérhető az emberi vonzerő, állítja David Perrett, a skót St. Andrews Egyetem pszichológusa. A szakember kidolgozott módszerével egy számítógépes program a monitoron megjelenő arcokat módosítja…
Kísérlete során számtalan portrét másolt egymásra, s ami a legmegdöbbentőbb: minél több arcot kevert össze, annál vonzóbbnak találták a végeredményt a szemlélők.
Igen kevés valódi adonisz és végzet asszonya kapott több pontot az attraktivitás-skálán, mint a 8-15 arcból összerakott portrék. Ezek szerint tehát az átlagosság szexi – és nem csak a britek számára.
David Perrett ugyanis japánok és skótok képeit is csereberélte, és arra jutott, hogy az egész földtekén hasonló elképzelése van az embereknek arról, milyen az igazán szép arc.
Hormonszint és vonzalom
Az átlagos modellportré esetében az ajkak teltek, az áll decens, a pofacsont pedig magasabban fekszik – szerte a világon mindenkinek így tetszett. Ez nem is csoda, véli Perrett, aki szerint mindez a női nemi hormon, az ösztrogén pubertáskori kibocsátásával függ össze. A magas ösztrogéntükör ugyanakkor a termékenységgel hozható szoros kapcsolatba.
A természet egyik csodája: a méhek tánca
2019. október 07.
Pillantsunk be egy kicsit a méhek kommunikációjába! Nem nevezhetjük valójában nyelvnek ezeket a jelzéseket, mivel az feltételezi az értelmi és absztrakciós képességet. Táncaik öröklött ösztöncselekvések, melyek hasonló, veleszületett, ösztönös viselkedésre indítják társaikat.
A felfedező méh táncolni kezd, a vele kapcsolatba kerülő másik pedig felfogja azt, és ő is táncba kezd, ezzel továbbítja a szerzett információkat. Ezek pedig: a lelőhely iránya, távolsága a kaptártól, az előforduló nektár mennyisége, és annak cukortartalma.
A felfedező útról a kasba visszatérő méh leadja a nektárpróbát (mézes-hólyagjából a kasba helyezi), majd informáló táncba kezd. Ez a következőt jelenti:
• a megtalált virágfajta illatát,
• a nektár minőségét és mennyiségét,
• a lelőhely távolságát,
• a lelőhely irányát.
A méhek kommunikációjáról szóló ismereteinket elsősorban a német-osztrák professzornak, Karl von Frischnek köszönhetjük. A méhek érzékeinek fiziológiájával foglalkozó alapkutatásai révén ezen kívül, ami elsősorban a szagló- és látóérzéküket érintette, segített megértenünk sok más bonyolult biológiai összefüggést is a méhtársadalomban. Korszakalkotó kutatásaiért 1973-ban fiziológiai Nobel-díjat kapott. Sok tanítványa révén, akik közül különösen Martin Lindauer nevét kell említeni, új felfedezésekkel egészült ki munkássága.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...23...373