Információk, érdekességek

Rezgések és szimbólumok

2016. április 06.

Kora reggel van, az elme ilyenkor még nem rakta össze a világot, még nem gyúrta valósággá a szokott formában. Ez az idő a legalkalmasabb arra, hogy megfigyeljük a bennünk és a körülöttünk lüktető világot. Mert a világ folyamatosan rezeg, nem csak bennünk, de kívül is.

Amin keresztül látunk
Mivel ilyenkor még kevesebb gondolat áramlik bennünk, kezdhetjük azzal, hogy álom és ébrenlét között megfigyeljük csukott szemmel a gondolatainkat. Minél kevesebb gondolatfoszlány van bennünk, annál biztosabb, hogy az intuíciónk vezet. Ezért nem árt egy alapos önvizsgálat még ébredéskor. Figyeljük meg, mi körül jár az agyunk, de nem menjünk a gondolattal, csak hagyjuk felbukkanni és eltűnni a semmibe. Tudatosíthatjuk, hogy a visszatérő gondolat egy fajta szemüveg, ami mindig követeli a figyelmet.

Fogkefe választási kisokos ép fogúaknak

2016. április 02.

Mindannyian irigykedve tekintünk az esztétikus, egészséges fogsorú emberekre, s nagyokat sóhajtva mondjuk magunkban, hogy de jó nekik, nem kell fogorvosra költeniük. Arra azonban kevesek gondolnak, hogy mindennek alapja a fogápolási szokásaink mikéntje. Ha tudatosan törekszünk szájhigiéniánk fenntartására, ha tisztában vagyunk a helyes fogmosás technikájával, és a fogkefe, fogkrém, fogselyem, szájvíz helyes használatával, bizony a fogkő eltávolításon kívül szinte más fogászati beavatkozásra szükségünk se lesz életünk során.

Az vagy, amit birtokolsz?

2016. április 01.

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a birtoklás érték. Az általunk fogyasztott javakon keresztül mérjük az életszínvonalunkat, a birtokolt tárgyainkon keresztül hasonlítjuk másokhoz önmagunkat. Azt gondoljuk, minél több tárgy vesz bennünket körül, annál többet értünk el az életben. A boldogság mértékét a birtokláson keresztül ragadjuk meg. Csakhogy a birtoklás maga illúzió, hiszen a jogi értelemben tulajdonolt javakat is pusztán ideig-óráig tudhatjuk a magunkénak. Akkor hát mire jó a birtoklás? Mi az, ami igazán fontos?

A mai kor embere sokkal több tárgyat tudhat a magáénak, mint mondjuk a múlt századáé. Gazdaságunk körforgása a globális méretű fogyasztáson alapul, melynek hajtómotorja, s egyben záloga az egyén birtoklási vágya. 

A reklámok sok esetben olyan termékek iránt alakítanak ki bennünk igényt, melyre korábban sosem vágytunk, vagy amire voltaképpen nincs is szükségünk. 
A marketing feladata, hogy döntéseinket befolyásolva olyan módon gyakoroljon hatást a viselkedésünkre, mely az adott cég számára a lehető legkedvezőbb. A reklámokban ezért legtöbbször nem is magát a terméket igyekeznek érdekessé, vagy vonzóvá tenni, sokkal inkább egy életérzést jelenítenek meg, melyet aztán a termékhez kötve kívánnak értékesíteni. 
A reklámok azt sugallják, hogy a fogyasztás boldoggá tesz. Vajon miért vagyunk hajlamosak hinni ebben?

Lábnyomok a homokban

2016. március 31.

Apály van. A part most szélesebb, miután a víz visszahúzódott. Sok hely van sétára. A nedves homokban lábnyomok, felnőttek és lelkesen játszó gyerekek, no meg kutyák nyoma látható. Mindannyian azért mentek a partra, hogy élvezzék a tengeri szellőt, és magukba szívják a sós víz pompás, bizsergető atmoszféráját. Paradicsom ez gyerekek és kutyák számára, ahol akadálytalanul hancúrozhatnak. Gyors futók és ráérős sétálgatók ragadják meg az alkalmat a felüdülésre.

Úgy tűnik, senkinek sincs előre elhatározott célja. Valójában pusztán csak némi teret és pihenést keresnek, mintha csak a tenger, Tenger-Anyánk magába szívná gyermekeinek minden bánatát. Mindannyian azért jönnek ide, hogy elfelejtsék buta ötleteiket és kitöröljék a szomorúságot a szívükből. A hamarosan visszatérő dagály az összes nyomot elmossa. A sétálgatók visszatérnek házaikba, kissé elfáradva a friss levegőtől, tengertől és széltől. A szabadság érzése azonban egy kis ideig még megmarad. A séta vagy játék alatt talán megoldást találtak fennálló problémáikra és kérdéseikre. Egy kis ideig szabadnak érezték magukat a mindennapi élet nyomásától.

Ha nem döntesz, majd megteszi helyetted más

2016. március 30.

Mindenki tudja, esetenként milyen nehéz döntés hoznunk. Néha nem is kell hozzá nagy dolog, apróbb ügyekben sem merünk állást foglalni. Ha túl sokáig húzzuk a döntésünket, előfordulhat, hogy más dönt helyettünk. Ilyenkor persze felháborodunk, és kikérjük magunknak, hiszen mi felnőtt emberek vagyunk, és el tudjuk dönteni, mit akarunk. Pedig néha nem így történik. Felnőtt emberek vagyunk, mégis sokszor gyermeki szinten éljük az életünket, felelősségünket szívesen átengedve a "nagyoknak".

Nem szeretünk felelősséget vállalni. Márpedig minden döntésünk felelősséget ró ránk. Ha döntünk, annak következményei lesznek, és attól félünk, hogy ezek a következmények kellemetlenek lesznek a számunkra. Hisz nem látjuk előre, melyik lépésünk hová vezet majd.
Sajnos sokan évek óta állnak egy helyben, élnek egy lélekölő élethelyzetben, mert nem tudnak felelősséget vállalni azért a lépésért, ami életüket előrevinné. Ilyenkor szinte, mint egy gyermek, rábízzák a döntést másra, aki lehet a párjuk, barát/barátnő, főnök vagy maga a sors. Hiszen ha sokáig toporgunk egy helyben, a sors előbb utóbb tesz róla, hogy valamerre elmozduljunk. Az életfolyamatos áramlás, egy helyben állni nem lehetséges.