sub

Információk, érdekességek

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem…

2017. április 08.

Évszázadok óta születnek elméletek a szépségről, szépségideálokról. Mindig vannak divatos "arcok", alakok, fazonok, színek, Mona Lisák, Bridget Bardot-k és Kardashian-ok. A probléma ott kezdődik, ha az éppen aktuális frizura trend nem áll jól, és egy kicsit sem hasonlítunk a jelenlegi szépségikonra. Ezek szerint nem vagyunk szépek?

 

Az általánosságban vett szépségideálok az idők során állandóan változtak (még szerencse), amit kisebb történelmi kitekintővel is igazolni tudunk.   

Az ókorban a szépséget sok esetben összekötötték az arányossággal, a formákkal, istennők esetében a termékenységgel is. Platón szépségfogalma az „ideákban” rejlik.  Az isteni szépség lecsapódik a test szépségében. Arisztotelész szerint a szépre való törekvés dicséretre méltó, éppen ezért kellemes is. Elnagyolva, a középkorban a szépség fogalma összefonódott Isten fogalmával. A női szépség főként Éva és Mária ábrázolásokban manifesztálódott. A reneszánsz korában a nők és a nőiség, kecsesség ábrázolása az eddigieknél talán jóval nagyobb teret kapott, gyönyörűen példázzák ezt a Da Vinci madonnái, Botticelli Vénusza, stb. Később született a híres filozófus, Kant mára már szállóigévé vált gondolata, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik". A 20. század eleji plakátokról visszaköszönő légies, expresszív nőalakokat váltották a femme fatale-k, az „önálló városi nők”. A női szépségeszmény képe a II. Világháború után kicsit „lágyult”. Ki ne ismerné az 50-es évek buja nőideálját, Marilyn Monroe-t, akit a búgóhangú Elvisszel együtt Andy Warhol a 60-as években egész egyszerűen a fogyasztói társadalom görbe tükrévé változtatott. A 70-es évek küszöbén kezdődött „mozgalmak” a szépséget a szabadság, a testiség és az emberi jogok elfogadásában látták. A 80-as években a napbarnított sportosság, a 90-es években a kócos r’n’r, a 2000-es években az extra soványság voltak a szépség mércéi. 

És hogyan is állunk ezzel a kérdéssel napjainkban? 
Gyakran azt veszem észre, hogy kezdünk elmenni a végletek felé, illetve a „szépség-trükkök” rendszeresen felülírják egymást. Dúl a fitness-láz, szálkásodunk, „tömegelünk”, de a szolárium még mindig divat. Norbit váltotta a paleo, azt a „mindenmentes”. Kisebb túlzással minimum napi 10 órát dolgozunk, mindent bírunk, mindig elérhetőek vagyunk, üdék és hát „szépek”, közben mindenki valósítsa meg önmagát, legyen kreatív és fiatalos, mert harminc fölött már „úgy lenni” is ciki. Valószínű, ez régebben is így volt, de manapság annyiféle trend fut, hogy azt nyomon követni is lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy teljesen egyéni, hogy kinek milyen étrend, mozgásforma, stílus, színek, stb. állnak jól, felelnek meg. 

Talán annak kéne lennie az első lépésnek, hogy felismerjük magunkban az erősségeinket, illetve azt, amivel nem vagyunk elégedettek. Felmérni a lehetőségeket, hogy min tudunk változtatni, és azt „személyre szabni”. Sose tudunk úgy tökéletesedni, ha nem tudunk valamivel azonosulni. 

Kezdjük tehát önmagunk megismerésével! Kedves Olvasó, ez nem lesz egy rövid folyamat, se könnyű, viszont megéri! Hisz „ami szép, az nehéz”.

forrás: Harmonet