Információk, érdekességek
Testvérkapcsolat: agresszív rivalizálás vagy természetes versengés?
2022. július 27.
Általánosságban azt szoktuk mondani, mi szakemberek, hogy a testvéri kapcsolat a legszorosabb, legtartósabb kapcsolat. Mégis felmerül a gyakorlatban az a kérdés, hogy két testvér miért feszül egymásnak, miért jelenik meg agresszív, ellenséges viszonyulás.
Talán meglepődnek azon, ha azzal kezdem cikkemet, hogy a testvér-rivalizáció természetes, sőt normális jelenség egy családban.
A gyermekek többségénél, egy fiatal testvér születése képes valós érzelmi zavart okozni. A változást nem csak a szülők élik meg, gondolok itt arra, hogy új szerepek, új problémák léphetnek fel akár párkapcsolati szinten is, hanem az idősebb gyermek is elszenvedi. Eddig ő volt a trónörökös, de most valaki fenyegeti a biztos pozíciót. Tipikus mintázat az elsőszülött dominanciája. Ezek a gyerekek koruknál fogva erősebbek, így ösztönösen, erejüket kihasználva próbálnak helyezkedni a család hiearchikus rendszerében. Bizonyított tény tehát, hogy a születés sorrendje hatással van a személyiség alakulására, befolyásolja a gyermek viselkedését, egymással való viszonyát.
Rivalizáció a testvérek között – hol a határ?
Jogosan tehetik fel a kérdést, hogy egy szülő meddig engedheti meg a nagyobb gyereknek, hogy a kisebben uralkodjon vagy erejével visszaéljen. Erre a válasz, hogy ezt soha nem engedheti meg, azonban a versengés egész életükön át tartani fog. A szülőnek azt kell megtanítani a nagyobbnak, hogy ne éljen vissza erejével, önös célból ne helyezzen nyomást a kisebbre.
Pszichológusként nem a rivalizációt tartom károsnak, hanem azt, ha egy testvérkapcsolatban megjelenik az agresszió, amit a szülő nem képes vagy nem akar kontrollálni. Nekem sincs illúzióm, hogy egy nagyobb gyerek soha nem fog “odacsapni” a kisebbnek, azonban azt viszont hiszem, hogy a szülő felelőssége elmagyarázni és megértetni mindkét fél számára, hogy a versengés lehet békés is.
Mikor patológiás a reakció?
A kisebb és a nagyobb gyerek is stratégiát fog kialakítani, annak érdekében, hogy a szülőtől ő kapja a legtöbb figyelmet, ő legyen a kedvenc. A fiatalabb gyerek előnyben van, hiszen automatikusan azzal, hogy kisebb, nagyobb figyelmet kap az anyától. Erre egy jó példa, hogy a csecsemő, azzal, hogy csecsemő (nem tudatosan) a gondozás miatt több érintést fog kapni nagyobb testvéréhez képest, több simogatást és több ölelést.
Itt jegyzem meg, hogy az apák nagymértékben tudják ellensúlyozni ezt az alapvető különbséget, azzal, hogy többet foglalkoznak, játszanak a nagyobb gyerekükkel. Lényegében tehát a kisebb nagyon könnyen tud az anya “kedvence” lenni, amit később ki is tud használni furmányos módon. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy a kisebbet se féltsük, feltalálja magát a testvérrivalizációban. Érdemes a szülőnek odafigyelni, hogy szélsőséges módon változik-e a nagyobbik viselkedése, személyisége, az újszülött születése után.
Gyakori, hogy pszichopatológiai értelemben a nagyobb gyerek kóros tüneteket fog mutatni. Mindig kapják fel a fejüket, ha azt tapasztalják, hogy újra bepisil az addig már szobatiszta gyerek, vagy azt veszik észre, miszerint a nagyobb gyerek is szeretne szopni, miközben már le lett választva az anyamellről. Az esetek többségében testvérféltékenység áll a szorongás hátterében, amit nem célszerű a szőnyeg alá söpörni, oldani kell a feszültséget. Amennyiben elakad, kérjen segítséget, tanácsot.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus