Információk, érdekességek

Segítsünk a kis elsősnek!

2018. szeptember 28.

Az iskolakezdés mindig komoly, kihívásokkal teli időszakot jelent a gyermekek életében, bár a szülőknek is kijut az aggodalomból. A nehézségek persze nem az első, izgalommal teli napokban, hanem pár hét után mutatkoznak csak meg igazán. Az első osztályosok között is különbség van: a hétévesek sokszor jobban veszik az akadályokat, a hatéves apróságoknak életkorukból adódóan sokszor nagyobb hátrányokat kell leküzdeniük – ebben az életkorban ugyanis az egy év korkülönbség még nagyon sokat számít. Akárhány éves is elsősünk, szerencsére a család szerető támogatása sokat segíthet a kezdeti  akadályok leküzdésében…

A szülők gyakran jobban aggódnak, mint maguk a gyerekek, hiszen látják, hogy gyermeküknek bizony napról napra új, komoly akadályokat kell leküzdeniük. Az aggodalom azonban “ragadós” – nem jó, ha a gyermek azt látja, a szülő esetleg jobban stresszel, mint ő maga. Baky Ildikó, a Rózsakert Medical Center gyermekpszichológusának néhány tanácsa segíthet a nyugodt iskolakezdésben, és  későbbi kiegyensúlyozott, harmonikus családi mindennapokban. Lássuk, mire érdemes mindenképp gondot fordítanunk!

• A gyermeket biztosítani kell arról, hogy minden rendben van vele, érthető, ha izgul eleinte, a többi társa is pont így érez.
• Fontos, hogy a gyermek ne aggódó szülőket lásson, hanem egy nyugodt, kedves, megértő, de biztos hátteret nyújtó szülőt, aki nem érzéketlen, de nem is vonódik be túlzottan érzelmileg jelenségre, hanem kívülről tud támaszt adni.
• Szülőként biztosítani kell az otthoni békés, kellemes légkört is, a nyugodt indulást, a közös reggelit, hogy a napkezdés ne hektikus rohanás legyen… Este együtt készítsük össze a másnapi ruhát, az iskolai felszerelést, a szükséges dolgokat, és még ez után is maradjon idő a nyugodt vacsorára, a közös játékra.  A kötelességek ellátásához szükséges rutint a gyerekek pár hónap alatt elsajátítják, a szülői jelenlét azonban az első időben sok gyereket kifejezetten megnyugtat. Ne várjuk, hogy a gyermek a második héten már mindent egyedül, hibátlanul csináljon!
• Jó, ha a kellemes élményeknek együtt tudunk örülni – ez is  oldja gyermekünk szorongását. Ha a gyermek láthatóan szorong, rossz kedvű, lehangolt, és tünetei tartósnak mutatkoznak,  javasolt a pedagógussal  megbeszélni, miben látja a problémát, illetve megkérni őt, hogy tudatosan dicsérje, támogassa a gyermeket, hiszen ez megkönnyíti a szorongás feloldását és a beilleszkedést.
• Ha úgy látjuk, gyermekünk nem képes még megfelelő minőségű önálló feladatmegoldásra, leckeírásra, érdemes leülni mellé, és türelmesen rávezetni a megoldásokra. Ezzel elősegíthető, hogy a későbbiekben ő maga érezze és tudja, milyen sorrendben, hogyan fogjon hozzá a feladatok megoldásához.
• Hiányosságok esetén, készségeinek fejlesztése játékos módon is elérhető – az ilyen jellegű feladatmegoldásban  sokkal szívesebben vesznek részt a gyerekek.
• Tartsuk szem előtt, hogy a legjobb fejlesztő a jó szülő–gyermek kapcsolat – a szeretetteli odafordulás, a figyelem és türelem. Fontos az odafordulás, a gyermek kíváncsiságának kielégítése: ha a gyermek kérdez, mindig igyekezzünk beszélgetni vele oly módon, hogy valóban figyelmet és időt szentelünk neki. Ez semmi mással nem pótolható.
• Hagyjunk időt a gyermeknek az evésre, pihenésre, regenerálódásra. Az iskola sikeres elvégzéséhez az egyik legfontosabb dolog a motiváció, az érdeklődés fenntartása. Akkor gyakoroljunk vele, ha ehhez ő is kedvet érez.
• Van, aki egyenesen igényli, hogy szülőjével megossza és átbeszélje a feladatokat, az „együtt bepakolást”, a lecke átnézést. Ez a gyermek személyiségétől, érettségétől is függ. Ha szükséges, legyünk ebben partnerek, hiszen előbb-utóbb úgyis önállóan végzi majd ezeket a feladatokat.
• A gyermek feladatait ne mi végezzük el. Vonatkozik ez a hegyezésre, leckeírásra, pakolásra is, hiszen a cél a gyermek önállóságának a fejlesztése. Hagyjunk időt türelmesen arra, hogy ezt ő végezze el, így tud csak rutint szerezni a folyamatokban. Kivételek természetesen mindig adódnak – a lényeg, hogy a gyermek hosszú távon felelősnek érezze magát dolgaiért, kötelességeiért.