Információk, érdekességek
Magány vagy egyedüllét?
2024. április 12.
Az élet: magány. Ha az ember magányossága miatt szenved, annak az az oka, hogy nem ismeri önmagát, mert nem érti az élet igazi struktúráját. Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan. A magányosság és az egyedüllét azonban két teljesen különböző dolog.
„Egyedül születünk, egyedül élünk, és egyedül halunk meg..."
Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan.
A magányos embernek nincs kivel kapcsolatot teremtenie semmilyen szinten, legyen az csupán ismeretség, barátság vagy tartós szerelem. Ha sikerül is kapcsolatot teremtenie, esetleg nincsenek eszközei arra, hogy azt fenntartsa, és ne szenvedjen tovább a magánytól. Az emberi kapcsolatok segítenek saját értékeink megítélésében és abban, hogy életünk eseményeit megfelelően tudjuk kezelni, hogy összhangba hozzuk a tőlünk függetlenül létező külvilág hatásait belső érzéseinkkel.
A magány akkor következik be, amikor az ember nem tudja megítélni ezeket az értékeket, ami következménye annak, hogy nincs akivel megbeszélje, akitől megerősítést kaphatna. A kommunikáció azért játszik fontos szerepet a mindennapi kapcsolatokban, mert segítségével informálódhatunk folyamatosan arról, hogy mennyire fontos a személyünk a másik számára.
A magány érzése a másik ember társasága, közelsége utáni vágyakozás miatt alakul ki. Azért van szükség a másik emberre, hogy megerősítsen minket önmagunk értékelésében és segítsen eligazodni a körülöttünk történő dolgokban, segítsen felismerni valódi jelentőségünket. Egyes személyeken könnyebben lehet úrrá a magány mint másokon, ilyenkor sok függ attól, hogy elég erős-e az illető személyisége, vannak-e lelki tartalékai, hogy megküzdjön a magánnyal. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki magányosnak érezze magát.
A legnagyobb kár, amit a magány okozhat, hogy egyes elfojtott szorongások elhatalmasodhatnak, és súlyos rombolást okoznak a személyiségben. Az embereknek szükségük van a szerelemre, a szeretetre. Ezek nélkül nem képesek normális, egészséges személyiségként leélni az életüket.
Magányos fiatalok
A fiatalok magányának gyakran az az oka, hogy nem szeretik az embereket, és nem tudnak bízni bennük. A harminc körüli, egyedül élő fiatalok vannak talán a legjobban kiszolgáltatva a magánynak. Ez az az élekor, amikor azt várják az embertől, hogy megházasodjon, családot alapítson. Akármelyik nemhez tartozzon az illető, ha még nem nős vagy férjezett, folyton figyelmeztetni fogják rá, mert különös, nem normális dolognak tartják egyedül élni ebben a szabályok, és elvárások szerint élő társadalomban.
Azonban ez az az életkor, amikor már az ismerkedések helye is leszűkült, és ha a baráti körben, vagy munkahelyen nem sikerül párt találni, az esélyek nagyot zuhannak. Maradnak még a társkereső hirdetések, vagy az internetes párkereső oldalak. Azonban nem mindenki akar ilyen fórumokhoz fordulni.
Sokszor a szingli lét így nem minden esetben dalolva, és önként vállalt életforma lesz.
Magányos középkorúak
Rengeteg ember csalódik rosszul sikerült házasságában. Sokan közülük mégsem bontják fel, annak ellenére, hogy boldogtalan, van hogy csak félelemből. Mások házasságon kívül viszonyt kezdenek, megint mások szétköltöznek, esetleg el is válnak. És vannak, akik 35 éves kor után megözvegyülnek. Ezekben az esetekben a magány, állandóan jelen van. Vannak, akik rengeteg új dolgot próbálnak felfedezni, hogy újból élvezni tudják az életet. Azonban jóval többen vannak azok, akik inkább a gyógyszereket, vagy a tartós egyedüllétet választják.
Magány és egyedüllét
A magányosság és az egyedüllét két teljesen különböző dolog, bár sokan nem tudnak különbséget tenni köztük. Pedig az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló. A magány elől mindenki menekül. Ennek különböző módjai vannak; elvegyülni a tömegben, barátokat gyűjteni, családot alapítani. A tömeg alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az ember el tudja felejteni a magányát.
A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy űrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. És a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyűbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a magánytól való félelemből fakad, nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést. Halálra van ítélve.
Azok, akik megismerték az igazi egyedüllétet, azt mondják, nincs annál békésebb, örömtelibb állapot. (gondoljunk csak a híres filozófusokra, tanítókra)
Ez az óriási különbség a magány és az egyedüllét között.