sub

Információk, érdekességek

Horváth Évával beszélgettünk

2017. június 06.

Horváth Évával még akkor beszélgettünk, amikor órái voltak már csak hátra, hogy a kis Kristófot a karjaiban tartsa. Kristóf azóta megérkezett, ő is és csodálatos mamája is jól vannak.

Csak semmi fakszni, semmi nyafogás, minden a legtermészetesebben folyik Horváth Éva szépségkirálynő, közgazdász életében a várandósság ideje alatt is, s elhatározása szerint ezt a természetességet kívánja folytatni majd a pici megszületése után is.

– A legtöbb kislány gyerekkorában tündérkisasszony, királykisasszony szeretne lenni, és szép ruhákba öltözni. Neked ez bejött, erre gondoltál?

Igen, ez nagyon érdekes, mert az óvodában, amikor farsang volt, minden évben valami hercegnőszerepben pompáztam. Végül is kitaláltam magamnak már gyerekkoromban, hogy topmodell leszek, csak annak idején magasabb modellek voltak. Egy kirívó eset volt: Kate Moss. Így el is keseredtem, hogy nem lesz belőlem topmodell, mert nyilván ezen nem tudok változtatni. És akkor láttam, hogy a szépségkirálynő-választásokon viszont egyáltalán nem szükséges, hogy valaki olyan magas legyen. Mostantól kezdve szépségkirálynő leszek.

– És ez sikerült is!

Nyilván ezért tenni is kell nagyon sokat, és kell egy adottság. Sok csalódásom is volt, amikor rossz ügynökséghez mentem el, akik megszólítottak az utcán, és fűt-fát ígértek, de nem lett belőle semmi. Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor én szép vagyok, vagy nem vagyok szép, vagy mi vagyok egyáltalán. Amikor 18 évesen elindultam, akkor már a szüleim neveztek be a szépségversenyre önbizalom-növelés céljából. Bármilyen hihetetlen, akkorra már sikerült teljesen lerombolni az önbizalmamat. Minden tinédzsernek, vagy nagyon soknak kell, hogy megfelelő önbizalma legyen.

– Tehát a szüleid is támogatták ezt?

Nagyon fontos, hisz a szülőnek támogatnia kell a gyerekét az élet minden területén. Ha nincs a háttérben megfelelő szülői támogatás, akár a sport, akár a szakmaválasztás esetén, akkor egyszerűen a gyerek ég és föld között lebeg, és azt se tudja, hogy mit akar, és ez nem segíti az önbizalmát, elbizonytalanodik. Sok fiatallal dolgozom együtt, s meg kell hogy mondjam, annyira tökéletesen lehet látni, hogy ki az, akinek ott van a biztos családi háttér. Ez hihetetlen nyomot hagy a gyerekekben. Ha nem is azt mondja meg a szülő, hogy mit csinálj, hanem a támogatást adja meg. Ott van melletted, és ha hibázol is, bízik benned, segíti a te álmaidat, hogy megvalósuljanak. Persze nyilván csak a realitások talaján.

– Mit jelent a szépség számodra?

A szépség teljesen szubjektív dolog. A szépségversenyeken sokszor mondják, ha a második helyezett vagy, akkor XY sokkal szebb volt. A szépség egy nagyon összetett fogalom. Önmagában az, hogy valaki szép, még nem elég. Kell az a plusz, amit nehéz megmondani. Egy belső kisugárzás, hogy nőként hogy kell viselkedni, hogy kell vonulni a színpadon. Ahogy gesztikulál, ahogy viselkedik, ahogy megnyilvánul, ahogy meg mer szólalni. Amilyen a belső kisugárzása, a kettő abszolút más, és ennek az egésznek kell harmóniában lenni.

– Hogyan változtatta meg az életedet a pici?

Még egyelőre nem, de bízom benne, hogy meg fogja változtatni az életemet. Az ember életében eljön egy olyan pont, amikor már üresnek érzi. Nem motivált már semmi, amit akartam, azt már elértem. Most viszont borzasztó boldog vagyok, és nagyon-nagyon várom, hogy kibújjon, és végre láthassam. Ez teljesen új szerep köré állít engem.

– Tudod már, hogy milyen nevelési stílust fogsz követni? A szüleidtől mit veszel át, mit nem veszel át?

Szerintem jól csinálták, amit csináltak, én úgy ítélem meg magamon. Mindig támogattak.
Én pl. szeretném vinni mindenhová magammal a picit. Most sem azt csinálom, mint általában a kismamák. Ilyenkor már otthon fekszenek, és nem csinálnak semmit. Sorozatokat néznek. És mindig kérdezik, hogy vagyok? Minden rendben? Miért ne lennék jól? A konyhafőnököt most forgattuk, és sokan azt mondták, hogy azt nem fogom bírni! S majdnem nem írtam alá a szerződést! Úgy voltam vele, hogy mindenki azt mondja, hogy ez borzasztó, hogy én már nem tudok ott állni! Nem fogom bírni… Otthon kell feküdni, pihenni. És megcsináltam, jól éreztem magam, kellemes volt. Én bízom benne, hogy sokkal lazább anyuka leszek.

– Gondolom arra vigyázol, hogy minden szűrővizsgálatot elvégezzél a gyerek és a saját érdekedben!

Igen, persze, ezek nagyon fontosak! A Czeizel Intézetben megnéztük a kisbabának az ultrahangképét is. Sajnos a kisfiam nem annyira szereplős, és nem sikerült róla egy képet sem csinálnunk, ahol normálisan látszik. Amikor odamegyek az intézetbe, akkor alszik, és nem engedi megmutatni magát. Ez már valamit elárul a jelleméről.

– Lesz segítséged? Legalábbis az első időben?

Igen, persze! De azért bízom benne, hogy én is megtettem mindent annak érdekében, hogy helytálljak. Egészségügyi tanfolyamon voltam, ami nagyon jó volt, mert én például előszeretettel dugdostam a számba mindenféle golyót. Ezt jó megtanulni, hogy hogyan távolítjuk el. Hogyha a gyerekem csak fele olyan lesz mint én, már akkor is nagy bajban vagyok.
Egyébként nagyon sok kismama írt nekem a Facebookon, épp ezért nyitottam egy blogot a saját nevemen, a www.horvatheva.hu-n, és ott egy csomó dolog van a várandósságomról, hogy hogyan készülök az anyaságra.

– Terveid a jövőre nézve? Vagy most mindent felülír a pici?

Most egyelőre igen! Én azt gondolom, hogy teljesen új élet kezdődik, új szakaszába lépett az életem, új lehetőségek, új kihívások. Úgyhogy én most nagyon fel vagyok pörögve. És érdeklődve várom, hogy mi fog majd történni.

Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő

forrás: Bébik.hu