Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 7. lecke: Csajozás
2016. augusztus 30.
Ritkán hallani azt az ismerősöktől, hogy zökkenőmentesen zajlanak a házasságok és sajnos azt is ritkán hallani, hogy esetleg nem fordult meg a kapcsolatok többségében egy harmadik. A mai világban általános ez a kép? Vagy régen csak diszkrétebbek voltak, azért nem hallottunk ennyit ilyesmiről?
A bátorság meg a tisztesség nem tanulható!
Ez olyan kód volna, ami az emberbe születésekor ivódik bele? Ki tudja, de talán az oly sokat emlegetett családi minta folyamatosan ott van a képben. Fontos, hogy egy kisfiú mit lát mintaképpen édesapjától és fontos az is, hogy az édesanya milyen iránymutatásokat ad kisfiának a nőkkel kapcsolatban. A nők tisztelete és a kedvesség tanulható. Talán a tisztesség megtanulása is a példák alapján rögzül, de az is lehet, hogy valóban születni is kell erre. Ki tudja?
Nagy kérdés az is, hogy a „csajozás” bátorságon vagy a tisztességen múlik-e? Vagy netán a baráti körnek való megfelelés is nyom a latba? Sok-sok kérdés, ami lehetséges, hogy megválaszolásában nem mindig egyértelmű igazságokat lebbent fel, azonban vannak sztereotípiák is, amik ledöntése fontos lehet.
Sztereotípiák, avagy önigazolások a csajozásra
Az első ilyen sztereotípia, amit feszegetnünk kell, az az, hogy ha egy férfi „félrelép” egy házasságban, akkor az minden esetben a feleség, nő hibája, hiszen biztos nem kapott meg mindent a férj, ezért volt „kénytelen” máshol keresni a boldogságát. Na nézzük csak mi is ebben a csapda? A nagy csapda ebben az, hogy egy-egy ilyen félrelépésben nem feltétlenül kell boldogtalan házasságban élni. Elég egy kis újra vágyás, vagy egy cseppnyi kísértés és már bele is sétáltunk abba a bizonyos kelepcébe. Ez alapvetően nem jelenti azt, hogy a férfi ne szeretné azt, aki mellett lehorgonyzott, csupán vágyai és férfi poligamitása bújik ki belőle. Igen-igen kedves Hölgy sorstársak, ez így is lehet, de abban Önöknek is igazuk van, hogy ez nem lehet teljes önigazolás és jogosítvány a hűtlenségre. Itt lép képbe az előzőekben említett tisztesség, hogy képesek legyünk nemet mondani.
A második sztereotípia: a „férfiaknak ez jár” mondás, ami már önmagában is felháborítóan hangzik, de ha jól belegondolunk inkább érdekes megközelítés, mint olyan dolog, amin mérgelődnünk kell. A fent említett poligámia sajnos vagy nem sajnos kódolva van az erősebbik nembe, hiszen a fajfenntartás az evolúcióban egy sarokkőnek számít. Persze mondhatjuk, hogy mi attól vagyunk emberek, hogy tudatosan cselekszünk az ösztönök legyőzésével. De számolnunk kell azzal, ha akarjuk, ha nem, ez az eshetőség fennáll. Ez természetesen nem az érzelmek megkérdőjelezését jelenti és nem azt, hogy az adott szituációban a megcsalt fél bizalomvesztésből és fájdalmaiból fakadóan nem tehet pontot az ügy végére.A harmadik sztereotípia: a férfi, ha csajozik az menő, de ha egy nő szeretné színesebben élni az életét, akkor ő már mindenképpenelítélendő. Miért is lenne más a két nem közötti félrelépés? A félrelépés önmagában nem szép dolog, akárki követi is el. Ez nem függ attól, ki milyen minőségben szerepel a házassági anyakönyvi kivonaton.
A negyedik és talán legfontosabb sztereotípia: egy okos nő szemet huny a hűtlenség felett, hiszen minden pasi ezt csinálja. Sok hölggyel és sok férfi olvasóval, baráttal beszélgettem az évek folyamán erről és a személyes „kutatásaim” azt bizonyítják, hogy talán van ebben némi igazság, de a kontextus nagyon nem mindegy. Valóban néha egy mámoros este miatt, ami talán nem is volt tudatos, nem érdemes házasságokat lezárni és esetleg a gyerekeket megfosztani apukájuktól. Azonban amellett sem szabad elmenni, hogy az őszinteség, bizalom felrúgása mély sebeket hagy, ami sokszor menthetetlenné teszi az adott házasságot. Fontos a helyzet kezelése, főleg a félrelépő oldaláról, hiszen nem abból kell kiindulni, amit az első három sztereotípia rejt, hanem abból, hogy ez igazán nagy fájdalom, amit mi magunk okoztunk a másiknak.
Megérik a mámoros éjszakák?
Erre a kérdésre az első válaszok túlnyomó többségét a „ha nem derül ki, mindenképpen” mondat alkotta, persze férfi szájakból. Nyilván nézőpont kérdése.
Addig míg csupán az egyik oldalon állunk – és ez nem a fájdalom oldala…még az elején – akkor könnyű erre választ adni. Azonban a másik oldalon egyértelmű a válasz, hogy nem minden esetben éri meg, hiszen a szívünk megy rá és a családunk harmóniája.
Hogyan hozzuk rendbe?
Egy összetört szív nehezen rakható össze, de azért nem lehetetlen küldetés. Ami igen fontos az az őszinte megbánás és a képesség arra, hogy empatikusan, megértéssel végigmenjünk párunkkal azokon a természetesen fázisokon, ami ezzel jár. Ezek a fázisok a megdöbbenés, harag, kiszámíthatatlan dühöngés, kétségbeesés, féltékenység, depresszió, elengedés lépcsőit rejtik magukba, amelyek tulajdonképpen érthető reakciók és kicsit a gyász feldolgozásának lépéseit mutatják. Hiszen valamit elveszített a megcsalt fél: szerelmet, bizalmat, családot. Ennek végigcsinálása rettentő nehéz, és nem nyújt garanciát a kapcsolat megmentésére. Felfoghatjuk egyfajta vezeklésnek is.
A nagy konklúziókat most elhagynám ennek a cikknek a végéről, mert minden csajozás, hűtlenség, félrelépés és annak megoldása rendkívül sok tényezős emberi „játszma”, ami a szereplők habitusán, attitűdjein múlik. Nyilván az lenne a legegyszerűbb, ha ilyesmik nem történnének meg, de ha már megtörténtek, akkor a diszkréció és a méltóság meghagyása fontos szereppel bír a helyzet kezelésében.
Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember