Információk, érdekességek
Apaságra ítélve!
2025. február 02.
"23 éves vagyok és apa. Ma tudtam meg. Doktornő! Mit csináljak? Megbolondulok, most azonnal. Van egy lányom." Olvasónk, - nevezzük most Tominak - nyolc hónapig járt együtt a nála kilenc évvel idősebb Beával. Szakítottak, mert Bea házasságot, tartós kapcsolatot szeretett volna, Tomi pedig még szabadságra vágyott. Bea nem árulta el terhességét Tominak, csak a baba megszületése után egy fotóval értesítette. Ez volt a fotó hátuljára írva: "Kislányod született, Imeldának neveztem. A szeme pont olyan, mint a tied."...
Az apaság súlyos ítélet
A nő saját testével táplálja a magzatot annak megszületéséig, és sokszor úgy gondolja, joga van önállóan dönteni. Saját maga sorsa, a gyermeke sorsa és a gyermek édesapjának sorsa felől. Joga van rákényszeríteni egy 23 éves férfire az apaság felelősségét anélkül, hogy annak ideje, módja, alkalma lett volna rákészülni. Bea félt attól, hogy egyedül marad, félt a gyermektelenségtől, félt a magánytól. Úgy érezte, Tomi az utolsó lehetősége. Saját félelmeit nem tudja megosztani azzal, aki kedves a számára, mert az érzelmileg elfogult és éretlen a döntéshozatalra, így saját maga hozza meg a döntést. A félelem szülte döntést. Anyagi lehetőségei úgy érzi adottak. Bea nem akarta "megfogni" Tomit, mégis kétségbeesésbe kergette a fiút.
A bébicsapda
Vannak olyan lányok, akik azért szülnek - fiatalon, felelőtlenül - hogy foglyul ejtsék azt a férfit, akit úgy gondolják, enélkül elveszítenének.
Müller Péter így ír erről a jelenségről:
"Gyakran előfordul, hogy valaki teherbe esik, és gyereket szül, anélkül, hogy eljátszaná az anya szerepét. Beleragad a lánykorába; szép akar maradni, kívánatos, független, kalandvágyó lány, s képtelen magát úgy megélni, mint gondoskodó felnőtt asszonyt. Az ilyen vagy másokra bízza a gyermekét, vagy hurcolja magával mindenhová, mint valami koloncot, mint szánni való, kellemetlen terhet. Ez a lemaradt lélek egyszerre teszi boldogtalanná magát és a gyermekét. Nem éretlen, nem felelőtlen - ezek földi fogalmak - egyszerűen csak önző aki saját érdekeit akár a másik lény tönkretétele árán is érvényesíteni akarja. Ha egy ilyen "anya" szívét megvizsgálod, látni fogod, hogy már eleve "kelléknek" szülte a gyerekét játékbabának, eleven hajasbabának, akivel szórakozni lehet, vagy még inkább azért, hogy a párját megtartsa vele. Vagyis nem embert hozott a világra, hanem eleven ütőkártyát vesztes szerelmi partijához. Valójában azonban csak a gondjait szaporította vele, s most, hogy a számításai nem váltak be, nem bánná, ha kicsinye eltűnne a világ színpadáról.
Sok ilyen nővel találkozhatsz, s minden esetben azt tapasztalod, hogy életük továbbra is sikertelen: bármilyen szépek és kívánatosak, hosszabb távon nem kellenek egyetlen férfinak sem. Nem a gyerek miatt. Önmaguk miatt. Egy ilyen hányódó női sors nem azért nem oldódik meg, mert "nem tud találkozni egy normális férfival" - hanem azért, mert az anyaszerepet nem vállalta föl: úgy választ, mint egy lány, nem úgy mint az érett asszony, s ezért a megfelelő férfival sohasem tud találkozni. Egy ilyen tragikomikus jelenség senkinek sem kell érzelmileg és szexuálisan mindenki csak kihasználja. És ez csak egyetlen példa. Az élet teli van ilyen sorsukban megállt emberekkel, akikre ráfagyott a túlélt szerepkör."
Az ilyen nőkkel pedig szintén egy bizonyos fajta férfi találkozik. Aki "sosem talál egy rendes lányt", csak "olyat, aki felcsináltatja magát néhány randi után". Ha az ilyen ember testestől-lelkestől vállalni tudná a saját szerepét, a nő az anyáét és feleségét, a férfi az apáét és a férjét. Ebben persze nem csupán ők a vétkesek, hanem az a társadalom is, ahol nem a bölcs férfi és a befogadó asszony, hanem a műmellű, műkörmű, felvarrt arcú örök csitri, és a szexmaratont futó atléta.
Kovács Istvánból Kovács apuka lesz
Döbbenetes élmény volt, amikor a kislányomat kihozták a szülőszobából, és a családi csapatból - nagyszülők, testvérek, barátnők - mindenki a baba fölé hajolt. A nővérke pedig csak ennyit kérdezett: - Kovács apuka??? Ekkor odaléptem és kezembe adták a lányomat. Életem legnagyobb pillanata volt.
Így mesélte István a lánya születését. István várta a gyerek születését. Együtt tervezték a kicsi érkezését. Barátnője, Erika - ma már a felesége - azonnal megmondta, hogy babát vár. István tudta, hogy nem fogja elvetetni a kicsit. Döntése - bár mindkettejüknek nehéz volt - mégis saját döntés lett. Azóta több viharon túl vannak. Gyerekük az egyik legerősebb összekötő kapocs kettejük között.
Apává válni felelősségteljes dolog. Nem attól lesz valaki édesapa, hogy kap valaki borítékban egy fényképet, a hátuljára írva: Ez itt a lányod. Az apaságra teljes lélekkel készülni kell.
A család pedig már nem Kovács Istvánt és Lakatos Erikát jelenti, hanem a kettejük kisgyermekét is.