Információk, érdekességek
A jó karácsony, ahol szabad sírni - gyászban ünnepelni
2020. december 27.
2020 sok családtól vette el a szeretteit. Vannak, akikben még friss a gyász. Ők nem is tudnak néha mit kezdeni a karácsonnyal, de sokszor ott a család, a gyerekek, a szokások, és persze a vágy, hogy mégis jó lenne díszben látni a fát, és együtt örülni, még ha gyász van is. A kettős érzés feloldható!
Az ünnepek közeledte mindig jobban felerősíti az elvesztett szerettünk hiányát. Akkor is, ha már régóta nincs köztünk, de akkor egész biztosan, amikor a veszteség sebe még friss.
Már félünk előre attól, hogy milyen érzések fognak belőlünk kiszakadni, amikor majd ránézünk a karácsonyfára, vagy éppen terítjük az ünnepi asztalt. Ezek mind-mind olyan pillanatok, melyek eszünkbe juttatnak rengeteg emléket, amikor még ő is ott volt velünk. Amikor együtt készültünk a karácsonyra, amikor vártuk a nagyszülőket, szülőket, a testéveinket, amikor a párunk mellettünk volt, vagy éppen, amikor a gyerek még itt játszott mellettünk. Emlékek, amik fájdalmas könnyeket csalnak a szemünkbe, különösen az ünnepekkor és azok közeledtével. Emlékek, amik már nem tudják sosem visszahozni fizikai valójukban elvesztett szerettünket, de lelkünk szemüvegén keresztül újra láthatóvá teszik számunkra őket.
Az első karácsony nélküle
De hogyan is emlékezhetünk meg? Mit tehetünk?
A legfontosabb kimondani: Normális, hogyha elsírjuk magunakt, normális, hogyha szomoróak leszünk egyik pillanatról a másikra, és az is, ha mégis tudunk nevetni pár perccel később.
Mégis pár dolgot megpróbálok összegyűjteni, hátha van közöttük bármi olyan, aminek mentén az olvasó is el tud indulni, és ami egy jó beszélgetést, közös gondolkozást, emlékezést szülhet.
Feleleveníthetünk korábbi, közös történeteket elhunyt szerettünkről, - Megfőzhetjük a kedvenc ételét az ünnepi menü egyik fogásaként
- Megteríthetünk számára is az asztalnál
- Előkereshetünk közös családi képeket is, amiken ő is rajta van és azok mentén is elkezdhetjük a történetek elmesélését
- Feltehetjük a kedvenc zenéjét vagy megnézhetünk közös családi videókat
- Tarthatunk pár perces csöndet az ebéd előtt a tiszteletére
- Gyújthatunk egy gyertyát az asztalnál
- Készítethetünk neki egy kis ajándékot, - vagy akár egy levelet, üdvözlőkártyát - amit elviszünk a temetőbe
A legfontosabb, amit tehetünk ebben a nagyon megterhelő ünnepi időszakban, hogy próbálunk nem úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Fontos, hogy az ünnep adta meghittség lehetőség legyen az érzelmek megélésére és a hiány kifejezésére is. Ugyanakkor lehet, hogy van olyan családtag, aki még tagadásban van (ez a gyász egy ismert és vele járó fázisa) és egyáltalán nem akar még beszélni róla. Tartsuk tiszteletben őt is, és engedjük, hogy esetleg elvonulhasson, vagy a jelenlétében ne beszélgessünk még ezekről a témákról. Nyugodtan tudathatjuk vele, hogy most az elhunyt szerettünk a téma, és ha nem akar részt venni, nem kell.
A cikk írója Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember, gyászkísérő és képzésben lévő család és párterapeuta.
Szeretettel várja aktuális gyászfeldolgozó csoportjába mindazokat, akik vigasztalódásra, támogatásra, fájdalmuk és veszteségük feldolgozására vágynak szerettük elvesztése miatti fájdalmas gyászukban egy elfogadó, támogató csoportban.
Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”
forrás: Harmonet.hu