Információk, érdekességek

A boszorkányok és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek

2024. május 06.

Kik a boszorkányok? Milyen hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk? Hogyan alakult ki a boszorkányság? 

Kik a boszorkányok?

A magyar "boszorkány" szó keleti eredetű: a török basyrkan szóból a csuvas nyelvben busturgan lett, ebből alakult ki a "boszorkány", mely eredetileg lidércet jelentett.

A boszorkány interperszonális lény: az emberi személy és a természetfeletti, természeti hatalom között áll. A boszorkányság a mágiával való foglalkozás számos formájának egyike. A mágia azon a hiten alapul, hogy a természetfeletti erők befolyásolhatók. Művelője számára a mágia evilági törekvés, nem teológiai vagy elméleti kérdés. A mágia nem vallás, de a vallások csaknem minden formája mágikus elemeket is tartalmaz (pl. kereszténységnél a rózsafüzér, imáság: a formulák ismétlésének mágikus erőt tulajdonítottak)

A boszorkányság kialakulása

Az ókorban jóindulatúnak tartották a két világ között álló lényt. A középkor elején Németországban a Walkürökkel rokon, erdei istennőként tisztelt nőalak volt a boszorkány. A kereszténység elterjedése azonban hozzájárult a jelentésváltozáshoz, a negatív töltet kialakulásához. A keresztény autoritások az eredetileg pogány fogalmakat átértékelve az eretnekség körébe vonták, melyben a sátán központi szerepet játszott.

A középkori boszorkányok eredetének elméletei

1. Egyesek szerint a boszorkányság nem volt más, mint egy szociális forradalmi mozgalom, melynek kettős célja: az alsóbb rétegek felkelése a feudális kizsákmányolás, főként a hírhedt "első éjszaka joga" ellen és az antik kultuszok és szokások újraélesztésére irányuló törekvés.

2. Kelta-elmélet: e szerint a boszorkányság ősi pogány természeti vallás maradványait őrzi, a Sabat pedig ősi kelta "istentisztelet".

3. Diana-kultusz: röviddel a kereszténység elterjedése előtt a 4-6. sz-ban virágzott az erdei istennő kultusza, mely talán a boszorkány-kultusz forrása lehetett.

4. Kettős elmélet:az észak-európai (kelta) és a dél-európai (ördöggel szerződő) boszorkányalakból az inkvizíció zagyvált össze egyet.

Kezdetben még különbséget tettek boszorkányság és varázslás között, a varázslás nem számított akkora eretnekségnek (oka: a varázsló azt mondja: "Azt parancsolom az ördögnek..., míg a boszorkány kér, afféle imádságként, elismerve az ördög felsőbbrendűségét)

A középkori ember hitte, hogy gonosz démonok és varázslók tömege leselkedik rá és féltek a maleficiumtól, azaz kárt, bajt okozó varázslástól. Sok hisztérikus férfi és nő képzelte azt, hogy az ördöggel hált, de más, prózaibb okok is akadtak: ha például egy fiatal lány engedett a csábításnak, teherbe esett és a csábító eltűnt, a lányra nehéz sors várt: el kellett viselnie a világ megvetését, gúnyát, a kirekesztettséget, sőt, akár az éhhalál veszélyét is. Érthető módon azt hitte: a Gonosz tette ezt vele.

A középkori ember számára szinte bárki gyanúba keveredhetett: boszorkányt sejtettek, ha...
- egy asszony közelében kígyót vagy teknősbékát láttak (kísérőszellem),
- egy lány különösen szép volt vagy csúnya (a perbe fogottak 40 %-a fiatal nő volt Magyarországon és nem csúnyák)
- feltűnően eszes volt vagy együgyű,
- sok szeretőt tartott vagy hozzáférhetetlen volt,
- ha ritkán járt templomba vagy túl áhítatos volt.,
- ritkábban előfordult, hogy korát meghaladó tudóst is boszorkánysággal gyanúsítottak, mint pl. Hatvany István professzort.

Magyar babonák, szokások

Szentgyörgy napja: Azt tartották, a szegedi boszorkányok ezen a napon megfúrják a szőlőtőkét és háromezrüknek elegendő bort lopnak így. Ez a nap a tavaszi csordakihajtás ideje. A boszorkányok hajnalban lehúzzák a harmatot a földről, ezzel megrontva a termést. Ez ellen úgy védekeztek, hogy máriafogta rózsát, azaz vadrózsát helyeztek a szántóföld szélére vagy az istálló ablakába. Egyéb módszerek boszorkányok ellen: nyúlhájat tettek a kulcslyukba, söprűt a küszöbre (azt nem tudja átlépni), az ajtót gatyamadzaggal kötötték be vagy meglocsolták a földet szenteltvízzel. Másik Szentgyörgy-napi babona: a boszorkány felismerhető, ha e nap előtt fogott kígyó fejét ezüstgarassal elvágjuk, szájába egy cikkely fokhagymát teszünk és ezt a felismerni kívánó kalapja mellé tűzi. Így kell templomba mennie, és ott felismerheti a boszorkányokat, mert háttal ülnek az oltárnak és szarvuk van.

Luca-szék: december 13-án, Luca napján kezdik készíteni, 13 napig készül, 13 féle fából, úgy, hogy szögeket nem használhatnak. Aki karácsonykor az éjféli misén rááll a Luca-székre, meglátja a falu boszorkányait.

A boszorkány felismerhető továbbá arról, hogy a templomba úgy lép be, hogy oldalt fordítja a fejét. Ennek az az oka, hogy szarvai vannak, amik csak így férnek be az ajtón.

A boszorkányok irtása: forgószélbe sarlót kell dobni, ez megsebzi az ott táncoló vagy repülő boszorkányt. Jégeső ellen fejszét kell kidobni az udvarra. Megsebzi a boszorkányt, ha a lábnyomát késsel körülkerítjük és beleütünk egy kést.

A népi vallásosság a kereszténység vulgáris változata. A paraszti világszemléletben a legerősebb elem a mágia, mint népi varázslat és mint vallásos tan egyaránt. A kereszténységet ötvözték a mágikus-folklorisztikus tudattal. A klerikus (= az egyház világi hatalomra törő irányzata) egyház úgy tartja féken a folklór ösztönösségét, hogy részben magába fogadja. E kulturális kölcsönhatás kedvező feltétele, hogy mind az egyházi, mind a népi világképben jellemző a földi és túlvilági, valamint az anyagi és szellemi síkok elegyítése. Példa: az egyház nem tiltotta a különböző (mágikus hatásúnak vélt) füvek gyűjtését, ha "Hiszekegy" és "Miatyánk" kíséretében szedték.