TesztekImmun-SpecialistaPatikaMitől egyedi?Figyelmébe ajánljuk
sub

Információk, érdekességek

Káros-e többfelé figyelni? Multitaskingról őszintén

2018. július 16.

Azt mondják, a nők sajátja, de a férfiak is belecsúsznak, lehet, hogy ront a teljesítményen, de az is, hogy javít. Nézzük az igazságto arról, hogy mit okoz, ha egyszerre többfélét csnálsz!  

Ahogy a komputer is párhuzamosan több folyamatot vezérel, mi is egyidejűleg több külső impulzusra figyelünk, reagálunk. A multitasking egyesek szerint az emberi gondolkodás új forradalma, mások - épp ellenkezőleg - azt mondják, ezáltal kórosan túlterheltté válunk, és már semmire sem figyelünk igazán alaposan. Anyukám egyszerűbben így fogalmaz: Az eszed is ott legyen, ahol te vagy! Szerinte a multiasking nem felel meg ennek az alapelvnek.

A Psychologie Heute - német pszichológiai folyóirat - a témával kapcsolatos, részben ellentmondó álláspontokat mutat be. Elemzése szerint tipikus élethelyzet autóvezetés közben mobilozni, hallgatni a rádiót és még a mellettünk ülő partnerünkkel is szót váltani. Aztán a munkahelyünkön ugyanez folytatódik. Dolgozunk a számítógépen, ott is egyszerre több ablakban, szól a telefon, gyakran nem is egy, a kollégák kérdeznek valamit, közben belenézünk a levelezésünkbe, különféle témákban, rendszeresen bekukkantunk közösségi felületekre, követünk embereket Twitteren, Instagramon, Facebookozunk és így tovább. Este otthon szól a tévé, csörög a telefon, szörfözünk a neten - végkimerülésig. Tetszik, nem tetszik, ez a többé-kevésbé feltartóztathatatlan jelen, aminek a témával foglalkozó szakemberek már nevet is adtak: multitaskingnak hívják az új tevékenységi formát.

Mindig elérhetőnek lenni!

 A nap szinte minden percében érintkezni az információáradat legalább néhány ágával. A városi embernek szinte természetes kihívás. Csak ritkán, vagy egyáltalán nem gondolunk arra, hogy a minket párhuzamosan bombázó információforrások közel akkora pszichés megterhelést jelentenek, mint a repülőgépek pilótái számára a vibráló műszerfal, vagy a biztonsági mérnökök munkahelyén, az erőművek kapcsolótermeiben a felügyeletükre bízott több tucat képernyő. Csakhogy ezek a szakemberek alapos képzést kapnak a multitasking elsajátításához, bennünket, hétköznapi embereket azonban jószerivel felkészületlenül érnek az elmúlt évtizedben hihetetlenül felgyorsult információáradat újabb és újabb hullámai. A mai gyerekek részben már ebbe születtek, de a digitális bevándorlók számára még ismert az az időszak, amikor a maximum az volt, hogy könyvet olvasott, miközben ment a híradó, közben a háttérben beszélt a felesége és a gyerekei. A jelenség tehát nem annyira új, inkább az a sebesség gyorsul, ahogy a multitaasking mértéke növekszik.


Megváltoztatja a gondolkodást?

Napjainkban legalább kétféle alkalmazkodási modellt figyelhetünk meg, az egyik a felnőtteké, akiknek gondolkodási struktúrája, érzékelési rendszere már véglegessé vált, kialakult, amikorra találkoztak az információrobbanással. A mai gyerekek, mondjuk a tíz év alattiak, egyértelműen beleszülettek valami újba, aminek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását és hosszú távú következményeit ma még csak tapogatja a kutatás is.

Generációk és szakadékok

 A tévé, a PC-k, okos eszközök, az e-mailek és az internet jegyében felnövő új nemzedéket Y, illetve Z generációnak nevezték el a társadalomtudósok. Ezek a fiatalok naponta 4-5 órát töltenek online, és átlagosan másfél percenként vesznek le valami új információt a világhálóról. Minden élethelyzetben telefonálnak, mellékesen tévéznek, -sőt egyre inkább a tévé helyét is átveszi a youtuberek videóadásainak fogyasztása - a fülükön a fejhallgató, miközben pizzát, vagy valami gyors kaját esznek. A médiafogyasztás annyira beépül a felnövekvő nemzedékek gondolkodásába, hogy bizonyíthatóan sokkal gyorsabb a mai gyerekek reakcióképessége, és kétségkívül elég jól megbirkóznak a különböző információk egyidejű feldolgozásával. Hogy ez hosszú távon pontosan mit jelent majd, érdeklődve találgatják a kutatók.

Felesleges emlékezet?

Az emberi gondolkodás témakörével foglalkozók szerint a multitasking abban az értelemben is hatással van ránk, hogy az emlékezet egy része feleslegessé válik, sokkal kevesebb dolgot kell a jövőben a fejünkben tartani, elég, ha tudjuk, hogy a webről honnan tudjuk a lehető leggyorsabban megszerezni a kívánt adatot, összefüggést. A webtechnológia ugyanis már ma is gyorsabb, mint az emberi agy, amennyiben az információ kibányászásáról van szó. Ha a digitális médiumok ily módon tehermentesítik az emberi emlékezetet, akkor a gondolkodási képességünk talán hatékonyabban használható föl az igazán fontos, kreatív folyamatokban. Javasoljá, hogy az iskolákban is érdemes lenne a tananyagot ehhez a modellhez alakítani, azonban az átállás nehéz, költséges és valójában senkinek nincs valódi bizonyítéka arra, hogy ha átállnak az miben lesz jobb, mintha a jelnlegi forma marad. 

... de mit csinál közben az agy? 

Az amerikai állami egészségügyi intézet, a NIH kutatói egyenesen azt állítják, hogy fölfedezték az emberi agyban azt a területet, amely a multitasking helyzetekben lép működésbe. Ilyen szituációk természetesen sokszor adódnak az életben, amikor az embernek összetett problémákat kell megoldani, és egyszerre több dologra kell figyelni. Ha csak egy témával foglalkozunk, akkor az agyunknak ez, az összetett feladatokat vezérlő területe pihen.
 

A tudatablak-elméle

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a valóságban a gondolkodási folyamatok sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe. Az emberi agy ugyanis meglehetősen konzervatív működési mechanizmussal dolgozik: létezik egy úgynevezett három másodperces tudatablak. Rendszeresen, három másodpercenként megvizsgálja az agyunk, hogy a rendelkezésre álló információk alapján miként változott a környezete. De tulajdonképpen mindig csak egy dolgot észlelünk, és utána nagyon gyorsan a következőt. Az emberi agy ugyanis minden három másodperces kiértékeléskor az összes rendelkezésére álló eszközt igénybe veszi. Ez a hihetetlenül gyors kapcsolási sebesség kelti bennünk azt az illúziót, hogy egyszerre több mindennel tudunk foglalkozni. Valójában mindig eggyel, de ezekkel nagyon gyorsan végzünk.

Ennek a felismerésnek a fényében bírálják sokan a multitasking-elméletet, mondván egyfajta skizoid, hasadt gondolkodáshoz vezethet az az információs túlterhelés, amiben a napjaink egyre nagyobb része telik. Tudatunk ugyanis a minket ért információk egy részét nem tudja földolgozni, vagy felszínesen dolgozza föl, és elmarad az információk mélyebb bevésődése.

Nem jó, nem rossz - ez van

A multitasking témájával foglalkozók szerint, ami manapság ezen a területen történik, egy hosszú folyamat része. Ez a múlt században például abban nyilvánult meg, hogy az emberek a postakocsiból vonatra szálltak, és attól féltek, hogy az "őrült sebesség" az utasok idegeit felőrli. A középkor embere számára a színház és az opera megjelenése hozott ugyanolyan nagy változást, mint mondjuk a netezés a mai gyerekek számára. A múlt század hatvanas éveiben az autórádiótól féltették a közlekedés biztonságát, a XX. század elején pedig azt gondolták, hogy az emberi szem nem lesz képes követni azt a sebességet, amivel a vonatban ülő mellett elrohan a táj. Mindezeken ma már mosolygunk. 

Abban mindenesetre egyetértenek a multitasking jelenségét felmagasztalók és annak kockázatait taglalók egyaránt, hogy az új médiumokhoz való hozzájutás vagy hozzá nem jutás nagyobb különbségeket idéz majd elő az emberek között, mint önmagában a vagyoni vagy származási eltérések. Könnyen lehet, hogy akárcsak egy nemzedék elteltével a szakadás az információs áramlásban úszni tudók és az ezzel a készséggel nem rendelkezők között akkora lesz, mint manapság az írástudók és az analfabéták között.
forrás: Harmonet