Információk, érdekességek

5 tipp a testedzés ösztönzésére

2024. május 20.

Jelenlegi életünk szinte minden területe tele van bizonytalansággal. Közéjük tartozik, hogy a rendszeres testmozgással kapcsolatban is határozatlanok vagyunk – sokszor nem érzünk kedvet vagy erőt hozzá, máskor különféle ürügyeket keresünk annak elhalasztására. A leggyakrabban ösztönző erő hiányában esik nehezünkre a döntés, noha minden lehetséges fórumon halljuk, amellett be is látjuk a fizikai aktivitás kiemelt jelentőségét ezekben a fokozott bentléttel terhelt napokban.  Íme néhány ötlet a rendszeres testedzés ösztönzésére szokatlan, mai világunkban.

A COVID-19 járvány miatt bevezetett, egyre szigorúbb korlátozások, óvintézkedések, ráadásul a hosszú, sötét tél kilátásai is a testmozgás rendszeressé tételéhez szükséges, pozitív döntésekkel szemben hatnak…. De tennünk kell annak  elősegítése érdekében, hogy mégis legyen kedvünk, ösztönző erőnk hozzá, és szakítsunk időt rá.

Noha a járvány miatt sokszor kevesebb kötelezettséggel járó, „kényelmes napok” általában jót tesznek a léleknek, a rendszeres testedzés még inkább elősegíti testi-lelki jóllétünket. Hiszen a testmozgás során endorfin (boldogság) hormon termelődik a szervezetben, ami miatt többek közt pozitívabban látjuk a világot, és energikusabbnak érezzük magunkat. 

1. Tervezzük meg előre a heti testmozgásra szánt időbeosztásunkat

Ha megtervezzük, mikor szakítunk időt a testmozgásra, és a szervezést is elvégezzük, az már felkészülést jelent, elhatározásunk következménye. Ilyenkor nagyobb valószínűséggel fogunk ragaszkodni ahhoz a törekvésünkhöz, hogy az adott héten (majd folytatólagosan) betartjuk a napi testmozgásra szánt időt. A vasárnap pl. kiváló alkalom a heti fizikai aktivitás megtervezésére. Akár csak egy óra, vagy két elfoglaltság közti szabadidő látszik alkalmasnak rá, ütemezzük be, mint egy szakmai vagy baráti találkozót….

Rendszeres vércukormérés

2024. május 20.

Cukorbetegség fennállása esetén a betegeknek vizsgálniuk kell a vércukorértékeiket, hiszen így egyrészt az alkalmazott terápia sikeressége ellenőrizhető, valamint fény derülhet a hypo-, esetleg a hyperglykaemia fennállására is.

A cukorbetegek esetén nagy jelentősége van a rendszeres és helyes vércukormérésnek. Ezzel egyrészt nyomon követhető az állapot alakulása, tisztába kerülhet a beteg az éhomi vércukorszintjével, valamint képet kaphat arról, hogy étkezések után mennyivel nő meg a vércukorszint. Erre azért van nagy szükség, mivel így nem csak a megfelelő gyógyszer/inzulin dózis állítható be, de tudja ellenőrizni, vajon ideális-e az étrendje, életvitele, terápiája. A vércukormérés további pozitívuma, hogy azonnali információt kaphat a pillanatnyi glükózszintről, és megtudhatja, hogy az a normál tartományon belül van, vagy esetleg hypo/hyperglykaemia áll fenn. Sajnos az alacsony és magas vércukorszinteknek nem mindig és nem mindenkinél vannak egyértelmű tünetei, így már a legkisebb közérzetromlás esetén érdemes vércukrot mérni, hogy megtudja, mennyi az aktuális vércukorszintje.

Mindezeken kívül a rendszeres vércukormérésnek van még egy igen hasznos oldala, mégpedig az, hogy ezáltal kideríthető, mi is áll a nem megfelelő HbA1c-érték hátterében. (A HbA1c egy olyan laboratóriumi adat, mely 6-8 hétre visszamenőleg jelzi az átlagos vércukorszintet. Általában a cél értéke 7% alatt elfogadható cukorbetegségben.) Előfordulhat ugyanis, hogy ha valaki csak ritkán mér glükózszintet, annak eredménye nincs összhangban a kapott magas HbA1c-értékkel. A vércukormérés gyakoribbá tételével lehetővé válhat annak kiderítése, vajon mi is okozza a kóros értéket (pl. diétahiba, nem megfelelő gyógyszer/inzulin dózis, mozgáshoz kapcsolt eltérések stb.) Fontos, hogy a diabétesz-szakápolóval vagy kezelőorvossal ellenőrizzék a vércukormérés helyes kivitelezését, ill. időszakosan összehasonlító mérés is történjen a laboratóriumi vércukorméréssel a vércukormérő pontosságának megállapítása céljából. Ezt a rendszeres diabetológiai vizitek alkalmával el lehet végezni, oktatni lehet a pácienst a vércukormérésre, a kezeléshez igazított megfelelő gyakoriságú és mintázatú vércukormérésre.

Pillangótánc

2024. május 19.

Késő este egyedül sétálok az utcán. Pár pohár bor után másra sem vágyom, mint kint lenni az éjszaka kellemesen hűvös levegőjén, s csak menni, menni, amerre visz a lábam. Folynak a könnyeim az arcomon. Szinte reszketek a sóvárgástól. Bármerre nézek, mindenhol pillangókat látok. A lámpaoszlopok tetején, az üzletek kirakataiban, a házak ablakaiban, az aszfalt pocsolyáiban, az autók fényeiben, a fák árnyékaiban, a szökőkút szobrain. Mindenhol ott vannak. Bármennyire is gyönyörűek, borzasztóan kínoznak. Szeretném, ha hagynának egy kicsit megnyugodni. Szeretnék egyedül lenni. Tiszta fejjel gondolkozni. Egyszerre üldözöm a pillangóimat, és menekülök előlük. Azt akarom, hogy vagy hagyjanak békén, vagy engedjék, hogy táncolhassak velük. Őrület, hogy bármit csinálok, mindenhova követnek. Szenvedek az érzéstől, amit okoznak. Meggyötrik a testem és a lelkem.

Pillangótánc… Tudom, hogy csak egy illékony tünemény. Egy gyönyörű pillangóhoz hasonló érzés, mely váratlanul meglátogatja kedvesét. Incselkedve repked körülötte. Szemtelenül bújócskázik. Aztán egyszer csak végleg nyoma vész. Kiismerhetetlenül járja táncát. Olykor megmutatja magát teljes pompájában, olykor viszont elrejtőzködik szemérmesen. Élvezi, ha csodálója meglesi őt. De a tolakodó közeledést nem szereti. Ha pedig üldözőbe veszik, biztosan elmenekül. Pillangótánc… Ez a titokzatos érzés teljesen összezavar. Van, hogy borzasztóan kínoz. S van, hogy eláraszt gyönyörűségével. Próbáltam megfejteni titkát. Szétbontottam a legapróbb összetevőkre. A külső megjelenés, a gondolatok találkozása, az érzelmek felébresztése, a fizikai vonzalom. De rá kellett jönnöm, nem lehet ezeket különválasztani. Minden szintetizálódik egy nézésben, egy mosolyban, egy mozdulatban, egy érintésben. A szavak még sokszor inkább ártanak, csak összezavarják valódi szándékainkat.

Pillangótánc, milyen csodás érzés… Törékeny, rebbenő, megfoghatatlan tünemény. Két ember által teremtett varázslatos pillanat. Mintha lelkeink kapaszkodnának össze egy pillanatra. Megteremtve együtt egy leplezetlen gondolatot. Egy gondolatot, mely talán megrészegítve vad tettre késztet. De az is lehet, hogy csak a fantázia könnyű szárnyú szellőjeként borzongat meg egy pillanatra. Művészet a pillangótáncot együtt járni. A bátortalanság ugyanúgy agyonvágja a szép érzést, mint a tapintatlan hajsza. Nagyon kifinomultnak kell lennünk. Tilos a kényelmes kívülálló szerepében maradni, vagy csak játékból provokálni. Ha hajszoljuk, ha megrendeljük, ha túl olcsón akarjuk, ha ellopjuk, elérhetetlen délibáb marad. A megszokás unalmába süppedve észrevétlenül elillan. Kötelességből vagy elvárásból művelve is menthetetlenül tovatűnik. Viszonzás nélkül pedig kínzó rögeszmévé válik. Az egyetlen helyes irány, teljes egészében fogadni és hálás szívvel kiélvezni tünékeny mámorát. Úgy szeretném, ha megszelídülnének a pillangóim! Ha nem cikáznának összevissza, hanem előlibbennének, amikor csak hívom őket, szárnyaikat szépen, nyugodtan tárogatva. De be kell látnom, ők szabadok és irányíthatatlanok. Most is, alig, hogy észrevettem őket, már tova is tűntek. Hiába várok rájuk, nem tudom, valaha visszatérnek-e hozzám. „Miért ilyen kegyetlenül véges ez az érzés!?” – bárcsak tudnám.