Információk, érdekességek
A sokszínű kisebbség: fogyatékosság és társadalmi helyzet
2025. január 04.
Az emberi társadalmak, jóformán korszakoktól függetlenül, mindig valamilyen egyértelműnek gondolt többségre vannak szabva, arra az „ép” vagy „normális” emberre, aki a többiekhez képest hasonló módon tud működni az élet legkülönbözőbb területein. Pedig valójában mindannyian eltérünk ettől az ideáltipikus „normalitástól” egy vagy több területen, kisebb vagy nagyobb mértékben.
Alapvető meghatározása szerint a fogyatékosság olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes társas működését, szerepvállalását. Nem feltétlen azért, mert aki valamely képességében korlátozott, az ne lenne képes más területeken teljes értékű, akár átlag feletti teljesítményre, hanem mert az egész civilizációnk az általánosan elterjedtet tekinti (sokszor még mostanában is) normálisnak. És bár ez a leegyszerűsítés ma már megdőlni látszik.
A fogyatékkal élőkhöz a jelenben is sok tévképzet, előítélet, és az ezekből adódó társadalmi hátrány kapcsolódik.
Legyen szó fizikai vagy mentális korlátozottságról, bár, mint látni fogjuk, a fizikai-érzékszervi fogyatékok (pl. vakság, siketség, mozgáskorlátozottság) azok, melyeket a közösség elsősorban annak tekint, miközben az értelmi fogyatékosságot, vagy, mondjuk, az autizmust gyakran már kevésbé. Mintha azok már (kisebb-nagyobb részben) az egyénen múlnának…
Régen sem volt jobb
A nyugati világban már az ókorban sem tekintették a közösség teljes jogú tagjának a fogyatékkal élőket, sőt a rabszolgatartó társadalmakban gyakori volt, hogy büntetésből okoztak fizikai fogyatékokat az engedetlen rabszolgáknak, megcsonkítva vagy épp megvakítva őket.
És bár azt gondolnánk, hogy a keresztény Európában javult a helyezet, az isteni elrendelés által létrejött társadalmi rend eszméje legtöbbször oda vezetett, hogy a fogyatékosokat egyben bűnösöknek is tekintették, akikre nem véletlenül mérte ezt a sorsot a felsőbb hatalom.
A reneszánsztól kezdve aztán – bár megmaradt ez a szemlélet – a fogyatékos ember már nem mint megvetésre, inkább mint szánalomra szoruló, elesett személy jelent meg. Ez persze nem jelentett valamiféle feltétlen elfogadást, hisz az 1600-as évek elejétől megjelenő intézetek gyakran inkább a fogyatékosoknak az ép többségtől való elkülönítését szolgálták, mint (az ehhez képest másodlagos) a gondoskodást.
És ahhoz már tényleg a XX. század második fele kellett, hogy megjelenjen az ún. szociális modell (főleg angolszász területen), melynek lényege az volt, hogy a fogyatékosság olyan állapot, mely nem vagy csak részlegesen gyógyítható. Úgyhogy ne a fogyatékosok alkalmazkodjanak a többséghez, hanem fordítva, hisz az előbbiek – helyzetükből adódóan – sokkal kevésbé képesek erre az alkalmazkodásra. (Ha, mondjuk, mindenhol lépcsők vannak, egy kerekesszékes nem képes közlekedni, és nem azért, mert nem akar.) És a szociális modell már alapvetően a társadalmi szerepekről, a többség kisebbséggel szembeni felelősségvállalásáról szól.
Nagy elhatározások az új évben: miben állhat a siker?
2024. december 31.
Az évkezdéskor tett fogadalmak jó alkalmat nyújtanak arra, hogy számba vegyük vágyainkat, és meghatározzuk, milyen változásokat szeretnénk megvalósítani az életünkben. Igaz, a leggyakrabban a nagy elhatározások motivációs ereje az idő előrehaladtával jelentősen csökken. De ha összpontosítunk a bevált gyakorlaton alapuló jó tanácsokra, ebben az évben a fogadkozások könnyebben beteljesülhetnek.
“Idén arra összpontosítok, ami igazán érdekel”, “megtalálom azt a munkát, amelyre vágyom”, „lefogyok, mert diétázom, és nem hagyom abba a testedzést”, „leszokom a dohányzásról” stb. Ilyen és hasonló nagy elhatározások születnek az új esztendő első napjaiban, de megvalósításuk nagy része általában elmarad a későbbiekben.
Ennek egyik fő oka lehet, hogy gyakran rosszul fogalmazzuk meg magunknak új céljainkat. Pedig ezek (kimondatlan) vágyakat vagy mélyen gyökerező igényeket tükröznek, amelyeket szeretnénk kielégíteni, hogy változást hozzunk az életünkbe. De melyek azok a módszerek, amelyeket érdemes elkerülni, vagy tanácsos előnyben részesíteni, hogy 2022-ben ne lassuljon a lendület, és ne csökkenjen a motiváció?
Készítsünk cselekvési tervet
Elhatározásainkat tekintsük ütemtervnek egy globálisabb cél elérése érdekében. Az általunk felállított. adott cél nem eszmény, hanem eszköz az ideálisra való törekvéshez. Ehhez az elhatározásnak elérhetőnek, tervezetten világosnak és pontosnak kell lennie. Ha pl. meghallgatjuk azokat az ismerőseinket, akik megváltoztatták a szakmai életüket, rájövünk, hogy az soha nem kezdődik egy „ugrással a mélybe”, ami miatt egyik napról a másikra otthagynánk a korábbiakat.
Amikor esetleg mi is a szakmai változtatás igényének időszakában vagyunk, és nem feltétlenül tudjuk, melyik úton járunk, tervszerűen haladjunk előre. Határozzunk meg egy kisebb, első lépést, ami elvezet minket a másodikhoz, és így menjünk tovább. Minden egyes kis cél elérése sokkal nagyobb elégedettséggel jár, és lendületet ad az adott irányba való továbblépéshez.
Állítsuk fontossági sorrendbe nagy elhatározásainkat
Az egyik módja annak, hogy betartsuk fogadalmainkat, ha elismerjük, hogy nem vagyunk képesek minden fronton helytállni. Ekkor az elhatározások között prioritásokat kell felállítanunk, és ahhoz igazodnunk, megszabva, mennyire szigorúan betartva kívánjuk azokat elérni, valamint mekkora időt szeretnénk rájuk fordítani. Ugyanis, ha túl sok az új elhatározásunk, és kapkodunk, előfordulhat, hogy a végén egyiket sem sikerül megvalósítanunk.
Ne tiltásokra építsük a tervünket
Egy elhatározás megtartásához elengedhetetlen a motiváció. Kezdetben általában telve vagyunk motivációkkal, amelyek, ahogy haladunk az időben, rendszerint fokozatosan gyengülnek. Amellett, ha egy célt negatív formában fogalmazunk meg, akkor a vele járó szokásváltást megszorítással társítjuk, ami nem célravezető. Hiszen amikor így döntöttünk, jó okunk volt rá, és a pozitív változások útját a legtöbbször nem tiltások szegélyezik.
Fogadkozásaink álljanak közel az alkatunkhoz
Hatással vannak ránk a körülöttünk lévő személyek vagy történések, de vigyázzunk, ne essünk csapdába mások követése révén. Az utánzás még nagyobb frusztrációt okozhat, hiszen amit mások véghez visznek, lehet, hogy nem illik alkatunkhoz, életmódunkhoz. Szánjunk időt elhatározásainak elemzésére, és tegyük fel a kérdést magunkban, hogy valójában miért is döntöttünk így, és az „passzol-e” hozzánk. Ennek a „miértnek” a megválaszolása a fontos, hiszen fogadkozásunk abból adódik.
Kávé mint csodafegyver
2024. december 30.
Reggelente a legtöbb ember még a szemét sem nyitja ki teljesen, amíg nem veszi magához az első adag kávéját. Azonban hogy a különleges ízű ital élénkítő hatásán túl is számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, csak kevesen tudják.
Eszpresszó, filteres, hosszú kávé… Kedvenc italunk elkíséri szinte az egész napunkat, attól kezdve, hogy felkelünk az ágyból – főleg, ha ez nehezen megy… Hiszen a kávé mérsékelt fogyasztása mindnyájunk számára ajánlott „energizáló”, élénkítő gyanánt, nem is szólva egyéb jótéteményeiről.
Jól ismert magas koffeintartalma mellett a kávé magában rejt még ásványi anyagokat és vitaminokat is: káliumot, magnéziumot, kalciumot, nátriumot, vasat, cinket és rezet, továbbá a B-vitamin-csoport tagjait: B2-, B3-, B5-, B6-vitamint. Antioxidáns polifenolokban is bővelkedik. egy csésze kávé 200-550 mg-ot tartalmaz. Tanulmányok szerint a kávé a polifenolok legfőbb forrása (megelőzve a zöldség- és gyümölcsféléket és a teát), véd az időskori betegségektől, többek közt a ráktól vagy a degeneratív idegrendszeri, ill. szív- és érrendszeri problémáktól. Azt is megállapították, hogy napi néhány csésze kávé antioxidáns hatásainak köszönhetően csökkenti az infarktus veszélyét, valójában nem okoz magas vérnyomást, megelőzi a kalcium lerakódását az erekben, így mérsékli az érelmeszesedés kockázatát.
Teljesítményfokozó hatás
„Pszichoaktív” szerként a kávé élénkíti a figyelmet és koncentrálóképességét, hosszú távon javítja a memóriát, valamint fejleszti a motorikus képességeket. A koffein normális adagja naponta 200-300 mg, de annak mennyisége függ a választott kávéfajtától is.
Kerülni kell a túlzott adagokat, mert hajlamosítanak a felgyorsult szívverésre (tachycardia), nyugtalanságot és ingerlékenységet, alvászavart okozhatnak. Továbbá figyelembe kell venni a nap folyamán tea, energiaital stb. formájában elfogyasztott koffein összmennyiségét is.
Mindamellett nem egyformán reagálunk a kávéra – egyeseknél hosszabb, másoknál rövidebb ideig tart a koffein hatása.
A kávé hatása a fogyásra és az emésztésre
A legtöbbünknek étkezés után jólesik egy csésze kávé. A koffein ugyanis stimulálja a gyomorsav-elválasztást, így könnyebben emésztjük meg az elfogyasztott ételt.
Ami az alakunkra való hatását illeti, a koffein enyhén fokozza a termogenézist. Ekkor a szervezet fokozott hőtermelésre használja a bevitt kalóriákat – több zsírt hőként éget el, tehát fogyunk. Mindezek mellett a koffein növeli az epe áramlását és a vastagbél mozgását is, ezért keletkezik enyhe hashajtó hatása a felszívódás után kb. félórával. Van, akinél gyomorégést is okoz a kávé egyik összetevője, különösen, ha étkezéstől függetlenül fogyasztja.
Vizsgára készülsz? Olvass másodpercenként egy oldalas sebességgel!
2024. december 15.
A főiskolások és egyetemisták számára elérkezett a vizsgaidőszak megpróbáltatásokkal és magolnivalókkal terhes időszaka. Számtalan könyv sorakozik az asztaldon, és reménytelennek tűnik, hogy valamennyin átrágd magad?
Evezz át a tananyag tengerén?
Azt hiszem nem vitás, hogy milyen óriási jelentősége van mindannyiunk életében a fejlődésnek, a tanulásnak. Ternészetesen egész életünkben előttünk a lehetőség, hogy újabb képességeket szerezzünk, új dolgokat ismerjünk meg, de a legnagyobb feladat még mindig a középiskolásokra, főiskolásokra, egyetemistákra hárul.
Töménytelen mennyiségű adathalmazt kell feldolgozniuk. A tananyag terjedelme óriási, az idő pedig kevés. Ennek eredményeként két lehetőségük van. Az egyik: délutáni magolások, tanulással átvirrasztott éjszakák, pihenés és szórakozás teljes mellőzése, karikás szemek. Sokan ezt az utat választják, kisebb-nagyobb sikerrel.
A többiek lazábban kezelik a dolgot: kevesebb tanulás, kihagyott leckék, ki nem nyitott könyvek, el nem olvasott kötelező olvasmányok. Vizsga előtti kétségbeesett kapkodás, kidolgozott tételsorok és kész diplomamunkák, szakdolgozatok letöltése az internetről, idegesség. Vagy összejön, vagy nem. Elhalasztott félévek, hátuk mögött tornyosuló vizsgák.
Vajon melyik a helyes út?
Szeritnem egyik sem. A probléma az olvasási módban rejlik. Az általános iskolában megtanították nekünk, hogyan kell olvasni. Azt viszont elfelejtették elmondani, hogy ezzel az olvasási módszerrel igen csekély mennyiségű információt tudunk feldolgozni. Pedig ha ehhez az olvasási tempóhoz kellene igazítaniuk a középiskola és a felsőoktatási tananyagot, igen csak meg kellene szabdalniuk a könyveket és a követelményeket.
A megoldás tehát nem került közszemlére. Mindenkinek saját magának kell rájönnie hát, mit is tehetne, ha normális életvitel mellett szeretné megszerezni azt a tudást, ami miatt iskolába jár.
Szerelemről árulkodó írásjelek
2024. december 12.
A szerelemről mindenki tudja, hogy sötét verem, na meg azt is, hogy vak. Meg persze, hogy jó, hogy csodálatos, és hogy veszélyes is. Hatalmas érzelmek dúlnak ilyenkor bennünk, és minden ilyen érzelmi fellángolás meglátszik a kézírásunkon.
A grafológiával a francia felvilágosodás korában kezdtek igazán foglalkozni. A spiritualitás és a lélek titkai iránt fogékony művészek levelezéseinek megfigyeléséből egy francia Michone nevű abbé tette az első jellegzetes megállapításokat. Tulajdonképpen ő a grafológia atyja. A grafológiai megfigyelések aztán a párizsi és bécsi szalonokban terjedtek el, főleg a nemes asszonyok titkolt viszonyainak, szerelmes leveleinek és intrikáinak eszközeként szolgált. A jungi időszaktól kezdve a pszichológia "mostohagyereke" lett a grafológia, és tudományos kutatások sorozatát végzik mind a mai napig a lélek és a kézírás összefüggéseire.
Amikor valaki írni kezd egy papírra, birtokba vesz egy teret. Az a mód, ahogyan azt teszi, megmutatja, hogyan viselkedik akkor, ha a való életben bizonyítania kell egy helyzetben.
Amikor egy fecnire firkálunk egy receptet, iskolai jegyeztet írunk, önéletrajz kísérőlevelét fogalmazzuk, vagy éppen szerelmes levelet írunk, minden helyzet más és más kihívásokkal szembesít bennünket. Minden helyzetet másként is oldunk meg. Ezek a jellegzetes viselkedéseik együttesen példázzák személyiségünket. A kis fecnire "szabad" csúnyán írni, gyorsan firkálni. Az állásinterjún a maximális teljesítményt várják tőlünk, tehát gyönyörűen kell írnunk, és a szerelmes levélben, pedig az illatos papírra, és sok apró üzenetre van szükségünk. A grafológus azonban minden írásban meglátja az embert, hiszen a viselkedésen túl az ember általános személyisége is benne rejlik.
A szerelemről mindenki tudja, hogy "sötét verem" na meg azt is, hogy vak. Meg persze hogy jó, hogy csodálatos, és hogy veszélyes is. Hatalmas érzelmek dúlnak ilyenkor bennünk, és minden ilyen érzelmi fellángolás meglátszik a kézírásunkon.
Szeretni, szerelmesnek lenni, azonban - mint annyi mást! - nem felnőtt korunkban tanulunk. Biztos önök közül is sokan emlékeznek arra, hogy már az óvodában volt egy "szerelmük", vagy arra, hogy az iskolában kivel bújtak el "doktorost" vagy "papás mamást" játszani a bokrok közé, bekukucskálva egymás intim fehérneműje alá. Amikor szeretni - tovább megyek; szerelmeskedni! - tanulunk, még igencsak picik vagyunk. Többnyire óvodás éveink elején járunk. A gyerekek ilyenkor mondják: - Apucikám, én hozzád megyek feleségül! - Édesanya, feleségül veszlek téged! Ebben az életkorban megtanuljuk, hogy eléggé szerethetőek vagyunk-e a másik nem számára. Ez az élmény meghatározza későbbi párválasztásunkat. Nem minden mozzanatát, de a gyökereket mindenképpen ez adja.
Az híres Ödi-puszi!
Amikor tehát felnőttként szeretni kezdünk valakit, pontosan úgy tesszük ezt, mint ahogy annak idején sikerült, vagy éppen nem sikerült meghódítani velünk ellenkező nemű szülőnket. Attól függően, hogy az ellenkező nemű szülő jelen volt-e a kritikus időszakban, és hogy gyermeki közeledésünket milyen módon fogadta, elutasította, vagy örült neki, illetve, hogy volt-e esélyünk az azonos nemű szülőnkkel szemben az ellenkező nemű szülőnk kegyeiért, egész életünkben meghatározó élmény marad. Amikor tehát a grafológus a szerelmet vizsgálja, ugyanakkor látja azt is, hogy az író személynek milyen volt a gyermekkora, milyen volt a szüleivel való viszonya, és hogyan éli meg ezeket a dolgokat azóta is újra és újra.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...8910...472