Információk, érdekességek
A folytonos mobilnézegetés a legidegesítőbb
2020. június 30.
Nem számít, nők vagyunk-e vagy férfiak: egyaránt az idegeinkre megy, ahogy néhány ember a mobilját használja – illetve képtelen normálisan használni azt. A Microsoft Facebook-on készített felmérése rámutatott, hogy az okostelefon-használók többségét nem zavarják saját mobilozási szokásaik – de a férfiak és a nők is azokat az embereket találják a legidegesítőbbnek, akik folyton nézegetik a mobiltelefonjukat.
Természetesen van számos más frusztráló dolog is azok között, amiket a mobilunkkal művelhetünk. A következő lista a megkérdezettek által legidegesítőbbnek tekintett öt tevékenységet sorolja fel:
1. A telefon folyton nézegetése
2.Hangos telefonálás
3.A telefon használata olyan esetekben is, amikor ez nem lenne illendő
4.A telefon használata négyszemközti beszélgetés közben
5.Az autóforgalom akadályozása mobilozás miatt
A mobilbiztonság
Az idegesítő mobilozási szokások között találjuk még azt, amikor az emberek véletlenül felhívnak valakit a „zsebükből”, vagy egyszerűen csak elhagyják a készüléküket, ezzel teremtve lehetőséget a digitális adatokkal való visszaélésre. A megkérdezettek 39 százaléka gondolja azt, hogy a nők és a férfiak hasonlóképpen gondoskodnak a mobiltelefonjuk biztonságáról. A valóság azonban nem ezt mutatja.
A Microsoft Computing Safety Index (MCSI) szerint a férfiak némileg jobbak ügyelnek a műszaki eszközök megfelelő használatára:
- Harmincöt százalékuk esetén csak PIN kóddal vagy jelszóval lehet a mobilhoz hozzáférni. A nőknél ez az arány 33 százalék.
- Harmincöt százalékuk biztonságos Wi-Fi hálózatot használ, miközben a nők 32 százaléka tesz így.
- Harminckét százalékuk folyamatosan frissíti a mobilját. Erre a nők mindössze 24 százaléka figyel.
Mégis, mintha a férfiak gyakrabban esnének a mobiljukkal kapcsolatos csapdába, többször kapnának idegenektől olyan e-mailt, amelyben személyes információkat kérnek (70 százalék a nők 65 százalékával szemben), nagyobb arányban találkoznának hamis vírusirtó programokkal (66 százalék és 58 százalék), valamint többször tapasztalnak olyan esetet, amikor más személyazonosságát szándékos megtévesztésre használják fel (31 százalék szemben a 26 százalékkal).
Így leszel jó gazdi! - Pirka Ildikó kutyakiképző tanácsai
2020. június 21.
Babakocsi (kerékpár, talicska, fűnyíró, porszívó vagy bármilyen mozgó tárgy) támadása, ugatása, illetve gyerekekre ugrálás… Mit lehet tenni ilyen esetben? Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Bármi olyan helyzet adódik kutyánkkal, ami gyakorolható, azt gyakorolni kell, és a kutyát fokozatosan hozzászoktatni a különböző, számára zavaró ingerekhez, helyzetekhez. Ha csak fegyelmezéssel próbáljuk nevelni, esélyt sem adunk neki arra, hogy hozzászokjon, hiszen a fegyelmezés egy stresszhelyzet lehet, ami ronthat a helyzeten.
Tehát, ha azt látjuk, hogy valamire túl érzékenyen reagál a kutya, akkor közömbösítjük az adott ingerre. Ehhez jó, ha van segítségünk is, de a legtöbb dolog egyedül is gyakorolható.
Babakocsi (bicikli, talicska, fűnyíró, porszívó, stb.) – mielőtt a kutya közelében tolni kezdjük, az álló babakocsit mutassuk meg neki, járjuk körbe, közben kapjon jutifalatot. Ha fél a kutya, tegyünk rá pórázt, és fokozatosan vezessük oda, biztassuk. Amikor a kutya már nem fél az adott tárgytól akkor lassan kezdjük el tolni, a kutya lehetőleg legyen pórázon. Ha egyedül nem megy, akkor kérjünk meg valakit, hogy lassan tolja a babakocsit, mi pedig a kutyát vezessük, és jutalmazzuk, ha ügyes. Ezzel megtanítjuk a kutyának, hogy ez tök jó buli, nem kell félni, és elkerülhetjük a fegyelmezésből adódó stresszt.
Eleinte otthon az udvaron gyakoroljunk, később már közös sétára is lehet menni. Ugyanez a gyakorlatsor alkalmazható bármilyen guruló tárgyhoz szoktatáshoz. A fűnyíró és porszívó esetén eleinte ne indítsuk el, csak akkor, ha már úgy tudjuk elindítás nélkül tologatni, hogy a kutya közömbös marad. Ezt követően indítsuk el, majd kezdjük előről a folyamatot, tehát járjuk körbe, majd ha már ez megy, akkor kezdjünk el vele dolgozni. Nagyon fontos, hogy ne kezdjünk el nevetni, ha kutyánk például ugatja a porszívót, vagy fűnyírót, mert ezzel megerősítjük a helytelen viselkedést. Akármennyire vicces, akkor is maradjunk komolyak.
Gyerekre ugrálás – először is meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy mit NE csináljanak a kutya közelében. Tudni kell, hogy bizonyos helyzetekben bekapcsolhat a kutyák zsákmányszerző ösztöne, ezért nem javaslom a kutyával kergetőzős játékot, mert fellökheti a kutya a gyermeket, vagy ráugorhat. A szülők felelőssége megtanítani a gyermekének, hogy mit-hogyan lehet a kutyával. Meg kell tanítani hogy mindig nyugodt mozdulatokkal simogassa, meg kell tanítani hogyan játszanak, és azt is, hogy ha a kutya bármi olyan dolgot tesz, ami a gyereknek nem tetszik, akkor ne síkitozzon, ne hadonásszon, és ne szaladjon a kutya elől. Meg kell tanítani, hogy ilyenkor egy helyben álljon meg, és szóljon a szülőknek, akik megoldják a helyzetet, például ha ugrál a kutya, akkor megfegyelmezik. Soha nem szabad elvárni egy gyerektől, hogy ő oldja meg a helyzetet.
Régen jobb volt! - Ha gyakran mondod, elárulod magad!
2020. június 20.
Régen minden jobb volt. Bezzeg (hú, aki ettől a szótól nem ment falnak gyerekként ..) na szóval: Bezzeg az én időmben! Régen a tanyán ... Nagyanyáink idejében sem volt akármi, mégis emberek lettek. Ismered ezeket a historizáló mondatokat? Nagyon árulkodik egy embertípusról - ha te mondogatod, rólad!
Szoktad
ezeket mondogatni? Gyakran?
Kapj a fejedhez, ugyanis elárulhatja, mennyire nem vagy rendben!
- Régen jobb volt!
- Bezzeg nagyanyáink idejében ....
- A régiségben nem volt (valami) mégis becsületben éltek.
- Tisztes szegénységben éltek...
- A tanyán sem volt (ez meg az) mégis itt vagyunk!
Szerintem holnap estig lehet folytatni ezeket a gondolatokat. A közös bennük, hogy még véletlen sem úgy szólnak, hogy: - Bezzeg régen a tanyán hulladékmentesen éltek, és tanuljuk már meg tőlük, hogy csinálták? - vagyis véletlen sem a régi jó dolgok eltanulásáról, hanem szinte minden esetben a jelen idő, a fejlődés megakadályozásáról, egy begyepesedett szokás reformjának megakdályozásáról van szó bennük. Íme, néhány tipikus példa, mely a komment szekciókban naponta ezrével hemzseg, úgy akarván beállítani a régiséget, mint valami aranykort, ahol a dolgok tökéletesek voltak:
- Mi is kaptunk pofont/körmöst/verést az iskolában, mégis felnőttünk! Nem kell ezeket a kölyköket annyira félteni!
- Régen a tanyán is lefialt a macska a pajtába, agyoncsapkodták ami nem kellett, minek ivartalanítani!
- Apám is elvert a nadrágszíjjal, mégis ember lettem, senkinek se lesz baja egy atyai pofontól!
- Régen se volt telefon, meg internet, mégis felnőttünk.
- Régen nem volt ennyi allergiás.
Szerintem ezt a sort is egy hétig folytatnád, fejből. Az a közös ezekben a historizáló gondolatokban, hogy olyasmit, ami rossz, ami meghaladott, ami felett eljárt az idő, amiről ma már tudjuk, hogy nem korszerű, azokat a gondolatokat akarja konzerválni.
Vészabó Noémi: Intés az őrzőkhöz...
2020. június 17.
„Az élet él és élni akar” – írta Ady Endre 1915-ben, és most is élni akarunk. Élni, lélegezni, ölelni, szeretni, szabadon a napfényben. Szabadon, mert ez létezésünk legelemibb joga. Ha az ember szabadságát elveszik, a lényegét, a lelkét veszik el. Ez a világjárvány bezár és összezár, magunkkal és a legközelebbi családtagjainkkal. Félelmetes játszma: ki meddig bírja? Önmagát, a magányt, a másikat vagy éppen a zajos családi karantént.
Mégis azt hiszem, óriási beavatás ez. Szív-apály, szív-dagály. Elfulladnak a szavak, a karok éjjelente szorosabban ölelnek vagy ölnek. Ki milyen szinten tart itt, e földi sorsában. Talán most megtudja, hiszen megtanítja vagy megtaníthatja a vírus félelmetes és láthatatlan szörnye. Olyan, mint egy átok, melyről tudunk, hallunk, de még nem tudjuk fölmérni erejét. Csak rémisztget minket sötét árnyékok idején, olyan, mint az – eddig csak tévében látott – amerikai scifi. Ezekben a filmekben falra festettük az ördögöt, most pedig csodálkozunk, hogy eljött értünk.
Ne féljetek! – mondaná a szent, de a félelem beleivódott emlékeinkbe, tudatunkba, és nagyon sokan félnek. Távoli szerzetesek azért vonultak el a világtól, hogy azt így jobban szeressék. Lehet, hogy eljött az ideje, hogy megtanuljuk jól szeretni a világot? Nagy kérdés, hogy tudjuk-e „jól” szeretni. Mindenesetre sokan elgondolkodtak és újraértelmezték mostanában az életüket. Nemcsak a lakásunkat, a szekrényeinket takarítottuk, lomtalanítottuk, hanem a lelkünket is. Sőt!
A lelkünknek van legnagyobb szüksége egy hatalmas tisztulásra, megújulásra! Az emberiség nem előre halad, hanem – jobb esetben – körbejár. Minden dolognak van előzménye, semmi nem történik ok nélkül. Most kapkodjuk a fejünket, hogy micsoda pusztítást végeztünk magunk körül, mindig csak elvenni akartunk, és nem adni. Ez a maga farkába harapó kígyó, tetszik vagy nem, de „még nem nagy az ember”! Csak szipolyoztuk a bolygó testét, mindenre igényt tartva, mert azt hittük, minden a miénk.
Az emberek gyakran panaszkodtak, nyáron meleg volt, a tél hideg volt, minden túl kevés volt, vagy túl sok… Most viszont ketrecbe zártuk álmainkat, mert a korlátozások világát éljük. Meg kell tanulnunk újraértelmezni az életet, a családot, a társasági létezést, hiszen élni kell, mert az élet nem állhat meg!
3 ok, mely az alacsony önértékelés hátterében állhat
2020. június 14.
Az önértékelés lehetővé teszi, hogy önmagunk kritikai megfigyelésén keresztül megítéljük a képességeinket, a viselkedésünket, valamint minősítsük önmagunkat. Az egészséges önértékelésű személy reálisan ítéli meg a képességeit, tisztában van a hiányosságaival, képes alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, miközben teljesítménye kiegyensúlyozott marad. Vannak azonban, akiknek alacsony az önértékelésük. Lássunk most néhány okot, mely ennek a hátterében állhat!
1. Önismeret hiánya
Minél több információnk van önmagunkról, annál nagyobb az esélye annak, hogy az önértékelésünk reálissá válik. Az a személy, aki elzárkózik azoktól a helyzetektől, melyek révén jobban megismerheti önmagát, az önértékelése kapcsán az alul-, vagy felülértékelés esélyét növeli.
Az önismereti csoportok, az önismereti játékok, de akár még a csapatépítő programok is remek lehetőséget jelenthetnek arra, hogy önmagunkat változatos helyzetekben - akár mások szemén keresztül - megfigyelve új tapasztalatokat építhessünk az énképünkbe ezáltal téve reálisabbá az önértékelésünket.
2. Negatív visszajelzések
Az önértékelés a környezet visszajelzései révén is formálódik. Az a személy, aki a számára fontos személyektől folyamatosan negatív visszajelzéseket kap, hajlamossá válik az énképe részévé tenni azt, melynek következtében csökkenhet az önértékelése.
Kiemelten fontos tehát főként gyermekek esetében, hogy soha ne a személyét, hanem a viselkedését minősítsük, azt is olyan módon, hogy világos legyen, min kell változtatnia ahhoz, hogy a teljesítménye eredményesebbé válhasson. Ne a negatív visszajelzés megfogalmazása legyen tehát a cél!
Az öncélú, mások puszta megbántására irányuló megjegyzések, sértő minősítések rendkívül károsan hatnak az önértékelésre.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...848586...464