Információk, érdekességek

A választás korlátai – Információ és racionalitás a döntéseinkben

2023. április 22.

Szeretjük azt gondolni, hogy életünk döntéseit alapvetően racionális módon hozzuk meg. Legyen szó akár az igazán nagy kérdésekről, mint továbbtanulás, családalapítás, munkahelyváltás, vagy kisebb jelentőségű ügyekről (hová menjünk nyaralni, mi legyen a jövő heti menü, mit vegyünk a gyerek születésnapjára), mérlegelni igyekszünk a pró és kontra érveket, végigvenni lehetséges következményeket, hogy aztán hirtelen felindulásból válasszunk egy lehetőséget. Magunk sem tudjuk észérvekkel megindokolni, miért, egyszerűen csak azt érezzük jobbnak.

Mert bár a racionálisdöntés-elmélet fontos kutatási terület, és sok társas jelenség, folyamat megértéséhez nyújthat segítséget, pontosan tudjuk, hogy önmagában nem képes előre jelezni, de még teljesen megmagyarázni sem az egyének választásait. Egy nagyobb sokaság viselkedése, döntései valószínűségi alapon már jobban modellezhetők, részben statisztikai eszközökkel, de az egyes ember konkrét választásai csak a racionális érvek figyelembevételével aligha megjósolhatók.

Hisz mindennapi tapasztalatunk, hogy a patikamérlegen egyensúlyozó észérvek mellett szinte minden döntési helyzetben szót kérnek az érzelmeink, indulataink, a magunk által is irracionálisnak tekintett vágyaink, vagy épp csak a személyes ízlésünk. Tudjuk, hogy el kellene fogadnunk az új állást, de elborzaszt a gondolat, hogy épp abban a műhelyben vagy irodában kell majd töltenünk a napjainkat. Tudjuk, hogy este kilenckor nem lenne szabad franciakrémest ennünk, de van az a vágyakozás, amely felülírja a józan ész intelmeit. Miközben persze épp elégszer döntünk racionális szempontok alapján ahhoz, hogy ezen szempontok igenis fontosak legyenek.

Mitől racionális egy döntés?

Jon Elster norvég társadalomtudós A társadalom fogaskerekei című könyvében azt írja, hogy a racionális döntésnek három alapvető kritériuma van:

• Először is a cselekvő egyén gondolja úgy, hogy a választott cselekvés a legjobb eszköz az általa vágyott állapot elérésére. Lehet, hogy kívülről nézve, valamiféle objektív kritériumok szerint nem is az, de ettől a döntés még lehet racionális, ha maga a cselekvő szubjektíve annak véli. Ha őszintén hiszek benne, hogy a zenei karrier és a vele járó hírnév és vagyon legbiztosabb útja az utcazenéléssel kezdődik, akkor részemről racionális döntés lehet kiülni a sarokra gitározni. Akkor is, ha a családom nem pont így látja.

• A második pont (amely azért némileg árnyalja az előzőt), hogy a rendelkezésre álló információk alapján a döntésemet racionálisnak tekintő vélekedésnek megalapozottnak kell lennie. Az előző példával élve: utcazenélni azért észszerű számomra, mert sok mai sztárról tudom, hogy így kezdte, és eddig csak olyan utcazenészekkel találkoztam, akik még ugyan nem sztárok, ám még lehetnek azok, és addig is láthatóan megélnek ebből a tevékenységből.

• A harmadik kritérium pedig az, hogy optimális mennyiségű információ álljon rendelkezésre, azaz se túl sok, se túl kevés. Mert a túl sok információban könnyű elveszni, hiszen nehéz kiszűrni a lényeges elemeket a kevésbé lényeges vagy újdonságérték nélküli (redundáns) tudáselemek közül. A túl kevés információ pedig érthető módon megalapozatlanná tesz bármilyen döntést, ami a szerencsejátékban teljesen normális, de életünknek igen kis részét töltjük mondjuk a rulettasztal mellett, már ha egyáltalán. Vagy a példánál maradva: ha korábban csak filmekben láttam utcazenészeket, nehéz lesz érvelnem amellett, hogy micsoda kiugrási lehetőség is lenne ez a számomra.

Vagyis az, hogy egy-egy döntésünk mennyire racionális, nagyban függ a rendelkezésre álló, ténylegesen felhasznált és a figyelmen kívül hagyott információk mennyiségétől. Ha nem optimális az információval való ellátottságunk, kénytelenek vagyunk a megérzéseinkre, érzelmeinkre vagy a puszta szerencsére hagyatkozni. Ami önmagában nem baj, csak a választásunk nem lesz védhető, vagy legalábbis észérvekkel indokolható, pedig néha ez sem jön rosszul.

Hogyan bánsz a tárgyaiddal? Ezt árulja el rólad

2023. április 21.

A feng shui - és a modern pszichológia - szerint alaptétel, hogy úgy bánunk a tárgyainkkal, ahogyan önmagunkkal. Ez oda-vissza ható folyamat. Ezért nagyon árulkodó, hogy ki mit tesz a tárgyaival, egyáltalán: mikkel veszi körül magát, miből mennyit tart, hogyan rendezi el őket.  

Minap láttam például egy könyvelő lakását. Nyitott polcrendszer borította a falakat, azon műfaj szerint rendezve a tárgyak dobozokban, dossziékban. A nyitott polcrendszer pont olyan, mint egy táblázat, rubrikákkal… vagyis, mint a könyvelő napi munkája. Íme a túlzott rend és pedantéria! Természetesen ő igyekezett a lelki dolgait is „rendesen, rubrikákba” sorolni, és épp az okozta a problémát, hogy az élet némely dolgai nem férnek bele a rubrikákba…

Nézz szét az otthonodban!

Mi az a tárgyi környezetedben, amivel mostohán bánsz? Van-e régóta halogatott javítanivaló, vagy rendbe rakásra váró kisebb-nagyobb kupac? Nagyon érdekes lehet az üzenet: vajon miért pont azt a dolgot nem gondozod méltó módon?
Láttam már olyat, hogy az egyébként szépen felújított lakásban épp a világítóeszközök nem voltak még (évek óta) bekötve, csupasz drótok álltak ki a falból, néhol – ahol nagyon muszáj volt – egy-egy árva villanykörte lógott a dróton.
A kilógó elektromos vezetékek erős jelképként üzenték: itt az idegrendszerrel van gond, az itt lakónak „kilógnak az idegei”, vagyis rengeteg a feszültség az életében. Hiszen a feszültség szót is egyaránt használjuk elektromos és idegfeszültség értelemben! Csakugyan, válás, munkahelyi krízis, számtalan magánéleti probléma, „feszültség” nehezítette az illető életét.

Ha változást szeretnél az életedben, akkor változtatnod kell. A legegyszerűbb a tárgyi szinttel kezdeni.

Természetesen ilyenkor a segítő megoldás is kínálja magát,: a tárgyak szintjén aránylag egyszerű változtatni, legalábbis könnyebb, mint évekig analizáló-feltáró terápiákra járni. Természetesen az utóbbi is hasznos lehet, ám árulkodó, ha valaki, aki „dolgozik a lelkén”, egyáltalán nem változtat az életén, még annyira se, hogy felszerelje a rég megvett szekrénygombokat vagy feltegye a lámpaburát..
Az elvonulásról, tudatosság-fejlesztő tréningről, ezoterikus életmódtanfolyamról, lelkigyakorlatról, delfintudat-táborból ugyanabba a környezetbe tér vissza. Ugyanabba az életbe. Röviden: változatlan környezet = változatlan élet.

Vajon hogyan is bánik az illető önmagával?

Még az is előfordul, hogy valakiben ugyan nagyon erős a változtatás vágya, de nem tesz semmit – erre az Élet megunja a tehetetlenkedést, és közbeszól, például kigyullad a lakás, megszűnik a munkahely, vagy jön egy tényleges életmód-változást követelő betegség. Nem biztos, hogy ezt meg kell várni!

Az is előfordul, hogy valaki rejtélyes módon önmagát akadályozza a változtatásban. Például megveszi a festéket-ecsetet a spájz kifestéséhez, majd úgy elrakja az ecsetet valahová, hogy sose találja meg, a festékes vödröt pedig felrúgja. Ilyenkor jó sokáig lehet várni a következő elhatározásig, de legalább addig se kell tenni semmit… Különben is, jó lesz az még, arra a kis időre, úgyis el fogok költözni, mihelyt…” (vagyis: soha).
 Pontosan tudja, hogy milyen változtatásokat kéne tennie egy jobb, színvonalasabb, boldogabb életért, de valahogy mégse teszi meg, csak ígérget önmagának, és „okos magyarázatokkal” áltatja önmagát. A legutóbbi illetőnek, aki így bánt a tárgyaival, feltettem a kérdést:

Mielőtt elválnál - mi az, ami menthető?

2023. április 16.

Körülnézünk, és azt látjuk: megannyi házasság esik szét, lesznek csonka családok, gyermekét egyedül nevelő anyukák, albérletbe kényszerült kiábrándult és mélyen sérült szülők, na és persze a gyermekek, akiknek marad családi mintának jobb híján az otthoni veszekedés, a kezeletlen konfliktusok, rosszabb esetben a bántalmazás. A megromlott kapcsolatok, házasságok nagy része megmenthető lenne. Miért fontos a kapcsolat megjavításával vesződnünk, ha egyetlen porcikánk sem kívánja a további együttlétet?  

Kicsiny országunk gazdasági, szociális és érzelmi alapja a család. A legfontosabb és legősibb bázis, ahova - ideális esetben - az ember fordulhat, ha baj van. Létezésünk alapja, fogantatásunk és megszületésünk a legerősebb érzelmi és energetikai kapocs, ami szüleinkkel összeköt bennünket, hogy majd felnőtté válásunkat követően mi is szülőkké lépjünk elő és továbbadjuk gyermekeinknek a hozott tudást. A felmenőinktől kapott tudást persze mindenki képességei szerint kiegésziti azt saját élettapasztalatával jól, rosszul. És ez így megy tovább generációról generációra.

Sokszor megfigyelhető egy családrendszerben a sorsok, életpályák ismétlődése. Amit nem sikerül megoldani, az újra és újra visszatér, és a tagok unokától szépapáig és még tovább egészen addig futják a köröket, amig valakinek végre sikerül az adott témára megtalálni a megoldást.

A gyermekek a viselkedési mintákban kiváló ’másolók’ nyitott, tiszta tudatuk tökéletesen megjegyzi és elraktározza azt, ami egyszer egy adott szituációban megtörtént válaszreakcióként. Különösen, ha erős érzelmi töltés is kapcsolódik hozzá, és hasonló helyzetben - akár tíz-húsz év elteltével is - azonnal bekapcsol a gyerekkorban megfigyelőként megszerzett szülői, nagyszülői minta. Sok esetben a gyerekek - látván szüleik tehetetlenségét egy adott helyzetben -, egyszerűen fejlett empatikus képességükkel sorsközösséget vállalnak velük, és ők is szenvednek, vagy éppen élnek bűntudatban stb. Még akkor is, ha erre az ő kicsi életükben látszólag semmi okuk sincsen. Ilyen esetben érdemes sorra venni a családtagokat, kinek a problémáját veszi magára a gyermek.

A válási szituációk döntésre kényszerítik a gyermeket, hogy válasszon, ki mellett köteleződik el érzelmileg, kivel fog élni. Ilyenkor nagy bizonytalanság veszi körül, rengeteg kérdés merül fel benne, láthatja–e a másik szülőt, fogja–e még szeretni, ha új család alakul ki, hogyan fog abban a felállásban megfelelni az új helyzeteknek és elvárásoknak, stb. Minden ami addig, ha rosszul is, de működött, egy fajta stabilitást adott a mindennapi ismétlődésekkel, váláskor összeomlik és egy új – szerencsés esetben jobb -, vagy legalábbis békésebb élet kezdődik. Új környezettel, új szabályokkal a gyermek számára.

Sajnos nagyon kevés szülő tud úgy elválni, hogy nem egymás ócsárolása, lejáratása a cél a gyermek előtt, mély lelki sebeket ejtve ezzel mind egymáson, mind a gyermekeken, meghatározva generációkra előre sorsokat , mivel a családi viselkedésminták kitörölhetetlenül bevésődnek és hasonló konfiktuhelyzetekben aktivizálódnak akár több évtized elteltével is.

Hogyan emlékezünk?

2023. április 13.

Életünket végigkísérik az emlékek, de vajon tudjuk-e, hogyan zajlik ez a különös folyamat? Mi az oka, amikor hiba csúszik a műveletbe és csak azért sem jut eszünkbe, mit is akartunk mondani?  

Szinte naponta használunk olyan mondatrészeket, mint „Nem emlékszem, hogy…”, „Nem jut eszembe…” „Mielőtt elfelejtem…” stb. Életünket végig kísérik az emlékek, ez teszi lehetővé, hogy megtanuljunk egy verset, de azt is, hogy felismerjük családtagjainkat. Nézzük meg röviden, hogyan is zajlik mindez!

Maga az emlékezés 3 szakaszból felépülő folyamat, mellyel a bennünket ingerek formájában érő információkat dolgozzuk fel. E szakaszok a kódolás, a tárolás és a felidézés. Rossz hír, de ha a folyamat bármely szakaszába hiba csúszik, az emlékezés nem, vagy nem megfelelően történik.

Az emlékezés időtartama rendkívül változó; a néhány másodpercestől az élethosszig (3-4 éves kortól akár életünk végéig) tartó emlékezés is lehetséges. Időtartam alapján az alábbi csoportosítás lehetséges:

• Szenzoros vagy ún. ultrarövid távú memória: csupán 1-2 másodpercre képes az információkat megőrizni. Az észlelés elsősorban akusztikus formában történik, pl. amikor egy telefonszámot diktálás útján írunk fel.
• Rövid távú memória: már pár percig képes a tárolásra. Az itt rögzült emlékeinket elsősorban szintén akusztikus forrásból nyerjük, de itt már szerepet kap a vizualitás is. Amikor elszaladunk a boltba egy pohár tejfölért és otthon kipakolva azt tapasztaljuk, hogy bár kenyeret és tejet vettünk, tejfölt nem, akkor ennek az emlékezésnek a diszfunkcióját éljük át.
• Hosszú távú memória: ennek időhatára még nem meghatározott. Az itt tárolt emlékek a rövid távú memóriából ún. kondicionálás révén kerülnek át. Tulajdonképpen itt történik a tanult ismeretek tárolása.

Különböző vizsgálatok és kísérletek útján kutatók arra is rájöttek, hogy az emlékezés az agy különböző részeiben játszódik le. A rövid távú memóriáért az agykéreg, a hosszú távúért a temporális (fali) lebeny, a kettő közötti átvitelért a hippokampusz felelős.

Az eltérő típusú emlékek is különböző helyeken tárolódnak, így például az érzékszervekhez kötődőek, melyeket az ún. szenzoros memória tárol (az alma színe, illata, roppanása stb.), ill. a térlátással-tájékozódással kapcsolatos emlék-központ a már említett temporális lebenyben, a járáshoz szükséges mozdulatok (motorikus memória) és a dolgok megnevezéséhez szükséges nyelvi memória a kisagyban.

Látható tehát, hogy az emlékezés rendkívül komplex folyamat, és bár sokszor felejteni szeretnénk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy:

Kedvencünk, a muskátli - a legfontosabb ültetési és gondozási tippek

2023. április 09.

Egy szép muskátli balkonládába, cserépbe és virágágyásba ültetve igazi nyári hangulatot varázsol, és a gondozása is szinte gyerekjáték. Ha betartunk pár kulcsfontosságú ültetési és gondozási szabályt, akkor hálája jeléül a legjobb formájában tündököl tavasztól kezdve egészen őszig.  

A muskátli talán az egyik legnépszerűbb kerti növényünk, amely Dél-Afrikában őshonos, de mára az egész világ ismeri. A Pelargonium for Europe (PfE) szakértői elárulják, hogy hogyan lehet megőrizni hosszú hónapokon át a szépségét.

A megfelelő időpont
A szakértők szerint május közepe előtt nem ajánlott kiültetni a muskátlit a szabad levegőre. Ennek oka, hogy Európa északabbra eső területein ekkor még előfordulhatnak fagyos éjszakák, a hideg idő pedig végzetes hatással lehet erre a hőkedvelő növényre. Ha mégis hidegebbre fordulna az idő miután kiültettük, van egy-két módszer, amivel hatékonyan megvédhetjük a muskátlit.

A megfelelő talaj
A friss komposzt elengedhetetlen ahhoz, hogy jó kezdőlökést adjunk a muskátli növekedésének. Beszerzéskor érdemes odafigyelni, hogy a legjobb minőségűt vagy kifejezetten muskátli virágföldet válasszunk, hiszen ezek megfelelően igazodnak a növény szükségleteihez. A balkon- és cserepes növényeknek szánt kiváló minőségű komposzt, valamint a hagyományos fajta egyaránt megfelelő. A jó komposzt magas vízelvezető és vízmegtartó kapacitással rendelkezik. Megfelelő táplálást biztosít a növényeknek, miközben elegendő levegőt enged át a gyökerekhez. A jó minőségű komposztot kellemes földszagáról, laza állagáról és olyan adalékanyagokról lehet felismerni, mint az agyag és a perlit.

A megfelelő vízelvezetés
A muskátli nem szereti, ha túllocsoljuk, a felesleges vizet mindenképpen el kell vezetnünk. A jó minőségű komposzt mellett érdemes az ültetőedény aljára egy réteg agyaggranulátumot vagy hasonló anyagot helyzeni, ami biztosítja a megfelelő vízelvezetést és megakadályozza, hogy a komposzt elzárja a vízeresztő nyílásokat. Ezt egyszerűen csak adjuk hozzá az ültetés során. Tipp: Amennyiben beépített víztartállyal rendelkező dobozt használunk, nincsen szükség vízelvezető réteg kialakítására.

A megfelelő távolság
A megfelelő tároló és a magas minőségű táptalaj mellett fontos még a megfelelő távolság kialakítása a szomszédos növények között. A muskátlinak minimum 20 cm távolság szükséges a másik növénytől. Ez azt jelenti, hogy egy 60 cm hosszú és 20 cm széles ládában maximum három virág fér el, de egy 100 cm hosszúban már négy-öt növénynek is van hely. Egyetlen muskátli megfelelő növekedéséhez egy minimum 20 cm átmérővel rendelkező cserép szükséges. Tipp: Ha nem egy sorba ültetjük a virágokat, az nagyobb szabadságot nyújt a növekedéshez.