Információk, érdekességek
A porckopás
2023. május 24.
Minden egyes lépésnél a testsúlyunk 1-1,5-szerese nehezedik a talpunkra, míg futásnál ez még ennél is több: súlyunk 3-4-szerese. Egy átlagos nap során ilyen terhelésnek vannak kitéve az ízületeink.Ma a világon mintegy 135 millió ember szenved ízületi porckopásban. A fejlett országokban a munkaképtelenség, a rokkantság és az életminőség-romlás egyik vezető okaként szerepel, a nők körében a 4., a férfiaknál pedig a 8. legjelentősebb egészségkárosító tényező.
Hazánkban a felnőtt lakosság mintegy 30%-át érinti a porckopás. Magyarországon a szív- és érrendszeri problémákat követően a leggyakoribb betegség, ami a munkaképesség csökkenésében a 3. leggyakoribb okként szerepel. A mozgásszervi problémák (köztük a porckopás és az egyéb ízületi problémák) a munkából való kiesés közel ötödéért (18%) felelősek.
Becslések szerint 2020-ra világszerte megkétszereződött az ízületi kopások száma, amelynek fő okaként a civilizációs ártalmak említhetőek.
A túlsúly a legnagyobb rizikófaktor
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) évekkel ezelőtt betegséggé nyilvánította az elhízást, és a 2. leggyakoribb rizikótényezőnek tekinti a dohányzást követően.
Amikor felnőttkori testsúlynövekedésről beszélünk, elsősorban a zsírszövet tömegének változását értjük alatta. Az ilyenkor megjelenő többletzsír nemcsak a bőr alatt, hanem a belső szervekben és az erek falán is lerakódik. Ez a zsír, a súlyfelesleg extraterhet ró az ízületeinkre, hiszen úgymond állandóan „cipelnünk” kell, mint egy nehéz bőröndöt. A testsúly növekedésével különösen a gerinc, a medence és a lábak terhelődnek, a medence előredől, az ágyéki csigolyák görbülete erőteljesebbé válik. Mindezek következtében egyoldalú terhelések, izomfeszülések alakulhatnak ki, amelyek felgyorsíthatják a kopásos megbetegedéseket.
Párkapcsolat: tükör-e a másik?
2023. május 22.
Előfordult már veled, hogy összekaptál a pároddal hasonló - vagy éppen egyforma - gondolat, viselkedés vagy esemény kapcsán? Volt olyan, hogy ez megismétlődött? Akár rendszeresen megjelenik?
Ha képes vagy felismerni, melyek azok a szokások, viselkedésminták, érzelmek benned és benne, amelyekkel újra s újra elkezditek ugyanazokat a játszmákat, s amelyekben nem igazán érzitek jól magatokat, akkor hatalmas ugrást tehetsz az önismeretben.
Ha igazi önismeretre vágysz, akkor nézd az emberi kapcsolataid egyfajta tükörként. Különös tekintettel vedd szemügyre és vizsgáld meg a párkapcsolatod, annak is elsősorban az érzelmi oldalát. Itt most nem csak a szerelemre gondolok, hanem arra, hogy milyen érzések vannak benned a párodhoz kapcsolódva. Nem csak az idealizált helyzetekben, hanem a hétköznapi apró-cseprő kis dolgokban.
Ha néha azt hiszed, hogy azért szenvedsz a partnered mellett, mert ő ilyen vagy olyan, vagy ő a hibás bizonyos dolgokért, akkor végy egy mély lélegzetet, s ne engedj az automatikusan megjelenő magyarázatoknak. Vedd szemügyre, hogy tisztán látod –e a helyzetet és a párodat, vagy az érzelmeid szűrőjén át? Amikor például pillanatnyilag nem érzed jól magad a párkapcsolatban, s azt hiszed, hogy neki kell megváltoznia, tedd fel a kérdést: Ő talán ugyanígy gondolkodik rólam? S ha igen, van –e rá alapja? Helyezd bele magad az ő szerepébe s próbáld magad meglátni a párod szemszögéből. Csodában lesz részed. Rádöbbensz, hogy nem ő a hibás. S nem is te. Csupán az, hogy az otthonról hozott programok játszanak veletek.
A párkapcsolat megtanít felismerni, hogy hogyan irányítanak az öntudatlan szokások, meggyőződések, és elvárások, és az azokhoz fűződő érzelmeid, amelyek alakítják az emberi kapcsolataid alapjait. Az önfejlesztésnek – önismeretnek az egyik legerőteljesebb módja a párkapcsolataidban megjelenő érzelmeid megismerése. Ha lemondasz a párkapcsolatod önismeretben való felhasználásáról, akkor megfosztod magad mélyebb elmeprogramod legintenzívebb ismeretének lehetősségétől. Az ellenállásaid, szokásaid, szülői kondicionálásaid megismerésére olyan terepet kínál, melyet soha nem találnál meg egy jóga ashramban, egy elvonuláson. Könnyű az ilyen „steril” helyeken harmonikusnak és szeretetteljesnek látszani, s eljátszani egy szerepet.
Azonban gondolj néha arra, hogy ha eljátszod a királylányt, az még nem tesz azzá. Attól még az vagy aki. Ugyanígy egy hamis szerep nem tesz boldoggá és hitelessé, amikor valódi vagy az viszont igen. Nem könnyű szembesülni Önmagunkkal, a partnerünkön keresztül azonban nagyon hasznos s építő. Még ha néha fájdalmas is. Mélyebb szinten minden pillanatban, amikor találkozol valakivel, tükörbe nézel, s ebben a tükörben láthatod meg viselkedésedet, szülőktől, a társadalomtól kapott kondicionáltságodat, szokásaidat, félelmeidet, reakcióidat. A párkapcsolatodban pedig ez hatványozottan igaz.
Egyszerre sokfélének lenni: A szerepkonfliktusokról
2023. május 21.
Mindannyian folyamatosan szerepeket játszunk, de persze nem elsősorban a színházi értelemben. Sőt a szerepjátszásnak csak bizonyos esetekben van negatív felhangja, főleg, ha a megtévesztést vagy a manipulációt szolgálja.
Mert a mindennapi életben természetes, hogy számos társadalmi szerepet töltünk be, gyerekek vagyunk, szülők, házastársak, testvérek, barátok, kollégák, szomszédok, főnökök, beosztottak, haragosok vagy jóakarók, és még sokáig lehetne sorolni azokat a helyzeteket (és a belőlük adódó szerepeket), amikor különbözőképpen kell a másikra reagálnunk.
A szerep szociálpszichológiailag tehát egy közvetítő elem egyén és közösség között, melynek segítségével összeegyeztethetjük az egyén individuális sajátosságait és igényeit, valamint a szűkebb vagy tágabb társadalmi közeg szükségleteit és elvárásait.
Mert a szerepekhez mindig szerepelvárások is tartoznak, részben a „szerepküldők”, részben az érintett környezet részéről. Egy munkahelyen nyilván a főnök a szerepküldő, ő jelöli ki, mit is kell egy adott beosztás jelentette szerepben teljesítenünk, de elvárásaik természetesen vannak a kollégáknak, az ügyfeleknek is.
És szerepeink teljesítése közben sokszor jelennek meg különféle konfliktusok, nem feltétlenül konkrét személyekkel vagy csoportokkal kapcsolatban, hanem egy-egy szerepen belül, szerepeink között, vagy a szerepelvárások és saját elképzeléseink eltérésében.
A szerepkonfliktusok típusai
Az előbbiek értelmében három alaptípusa lehet az ilyen konfliktusoknak:
· Személyszerep-konfliktusok: Amikor az egyén nem képes megfelelni a szerepelvárásoknak. Ennek sokféle oka lehet, például, ha valaki egyik szerepében (szülőként, főnökként, segítőként) túlvállalja magát, és nem képes megfelelni az adott szerephez kapcsolódó minden elvárásnak. De ilyen lehet, amikor az egyén fizikailag nem képes betölteni egy szerepet (mondjuk valamilyen fogyatékosság vagy krónikus betegség miatt), vagy az értékrendje nem passzol ahhoz a szerephez, melyet be kellene töltenie. Mondjuk, egy vegetáriánus csak egy vágóhídon talál állást, melyet kénytelen elvállalni a megélhetési kényszer miatt. Vagy egy katolikus nőgyógyász, akinek komoly erkölcsi dilemma az abortusz.
· Státuszinkongruencián alapuló konfliktusok: Ez valójában az elsőnek egy lehetséges altípusa, hisz ez is a nem megfelelő szerepilleszkedésből adódik. Jellemző formája, mikor valaki rangon alulinak érzi az általa betöltött szerepet. Mondjuk a főnökénél magasabb iskolai végzettsége és/vagy több szakmai tapasztalata van, mégis egy beosztotti státuszba kényszerül.
És van, amikor ezt komplett foglalkozási csoportok élik meg, gondoljunk csak az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok helyzetére, amikor sem jövedelemben, sem társadalmi presztízsben nem vélik megkapni a végzettségüknek és szakmai felelősségüknek megfelelő megbecsülést.
Latinos lányok, mediterrán pasik - Az aura színének titkai! Te melyik típusba tartozol?
2023. május 20.
A szivárvány színeiben pompázik auránk. Megismerhetjük személyiségünk főbb jellemzőit az aura-színeink segítségével? Az aura színéből nyerhető információk többet elárulnak, mint hinnénk! A vörös, a narancs, és a sárga színtípusok lélektana.
Világunk a körülöttünk hullámzó színek tengere.
Ha a természet színtelen volna, szoronganánk, sőt depresszióba esnénk. Érzéseink és jó közérzetünk a bennünket körülvevő színességből is fakad. A színek megkülönböztetésére csak az ember és a kígyó képes, talán ezért is vált a kígyó a bölcsesség jelképévé. Színes álmokat is gyakran azok az emberek látnak, akik személyiség fejlődésük során már meglehetősen magas tudati szintre jutottak el.
A XVII. században Isaac Newton felfedezte, hogy a fehér fény különböző színekből áll. Ha a fény egy prizmára vetül, a szivárvány színeire bomlik fel. Valamennyi szín együtt képezi a színképet és spektrumszíneknek is nevezzük őket. Figyeljük meg a következő képen a szivárvány színeit, a hét fő csakra színeit láthatjuk. (vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya).
Sokakat foglalkoztató kérdés az, hogy igaz-e, hogy auránk színe állandóan változik?
Csak annyira, amennyire személyiségünk változik. Főbb karaktervonásaink meghatározzák személyiségünket, bár ezt biztosan mindenki tudja, hogy a gondolat teremtő erejével nem lehetetlen megváltoztatni tulajdonságainkat sem. Ehhez nagyon magas tudatossági szintet kell elérnünk. Sok embernél akkor is észrevehető óriási változás, ha pl.: egy nagy betegségen vagy katasztrófán esik át. Ilyenkor átértékelődik eddigi szemléletmódjuk és megváltozik értékrendjük, az élethez való hozzáállásuk.
A domináns szín
Mindenkinek vannak uralkodó színei, amelyek az árnyalati változásokat leszámítva, változatlanok maradnak az auratérben. Ez az a domináns szín, amely alapján a főbb személyiségjellemzőket megállapíthatjuk az egyénekről. Ezt a színt legbiztosabban akkor tudjuk megállapítani, ha az egyén kiegyensúlyozott állapotban van, mert akkor „éli meg leginkább önmagát.” Az aura egyes rétegei azonban egyetlen nap leforgása alatt akár többször is változhatnak. Ilyen pl. a fej fölötti réteg, amely pillanatnyi gondolatvilágunkat tükrözi.
Az auraelemzésnél nemcsak a színek milyensége ad fontos információt az egyén megismerésére, hanem a színek intenzitása, tisztasága, élénksége, továbbá a különféle színek egymással való kölcsönhatását ill. elhelyezkedését az aura egyes területein is figyelembe kell venni. Látható, hogy a szivárvány színei is összefolynak, nem határolhatóak el élesen egymástól. Az aura színeit sem részenként, hanem egységében kell figyelembe venni.
A színek szimbolikája
A színek szimbolikus jelentéstartalommal bírnak, amelyeket az emberiség sok-sok évezred alatt megfigyeléseit és tapasztalatait összevetve egységesített. Az egyiptomi hagyományok szerint a három alapszín (a vörös, a sárga és a kék) a test – lélek – szellem hármasságát helyettesítik. Így testesítik meg a színek az emberek tulajdonságait, érzelmeit, viselkedését irányító energiákat.
Egyszerre sokfélének lenni: A szerepkonfliktusokról
2023. május 19.
Mert a mindennapi életben természetes, hogy számos társadalmi szerepet töltünk be, gyerekek vagyunk, szülők, házastársak, testvérek, barátok, kollégák, szomszédok, főnökök, beosztottak, haragosok vagy jóakarók, és még sokáig lehetne sorolni azokat a helyzeteket (és a belőlük adódó szerepeket), amikor különbözőképpen kell a másikra reagálnunk.
A szerep szociálpszichológiailag tehát egy közvetítő elem egyén és közösség között, melynek segítségével összeegyeztethetjük az egyén individuális sajátosságait és igényeit, valamint a szűkebb vagy tágabb társadalmi közeg szükségleteit és elvárásait.
Mert a szerepekhez mindig szerepelvárások is tartoznak, részben a „szerepküldők”, részben az érintett környezet részéről. Egy munkahelyen nyilván a főnök a szerepküldő, ő jelöli ki, mit is kell egy adott beosztás jelentette szerepben teljesítenünk, de elvárásaik természetesen vannak a kollégáknak, az ügyfeleknek is.
És szerepeink teljesítése közben sokszor jelennek meg különféle konfliktusok, nem feltétlenül konkrét személyekkel vagy csoportokkal kapcsolatban, hanem egy-egy szerepen belül, szerepeink között, vagy a szerepelvárások és saját elképzeléseink eltérésében.
A szerepkonfliktusok típusai
Az előbbiek értelmében három alaptípusa lehet az ilyen konfliktusoknak:
· Személyszerep-konfliktusok: Amikor az egyén nem képes megfelelni a szerepelvárásoknak. Ennek sokféle oka lehet, például, ha valaki egyik szerepében (szülőként, főnökként, segítőként) túlvállalja magát, és nem képes megfelelni az adott szerephez kapcsolódó minden elvárásnak. De ilyen lehet, amikor az egyén fizikailag nem képes betölteni egy szerepet (mondjuk valamilyen fogyatékosság vagy krónikus betegség miatt), vagy az értékrendje nem passzol ahhoz a szerephez, melyet be kellene töltenie. Mondjuk, egy vegetáriánus csak egy vágóhídon talál állást, melyet kénytelen elvállalni a megélhetési kényszer miatt. Vagy egy katolikus nőgyógyász, akinek komoly erkölcsi dilemma az abortusz.
· Státuszinkongruencián alapuló konfliktusok: Ez valójában az elsőnek egy lehetséges altípusa, hisz ez is a nem megfelelő szerepilleszkedésből adódik. Jellemző formája, mikor valaki rangon alulinak érzi az általa betöltött szerepet. Mondjuk a főnökénél magasabb iskolai végzettsége és/vagy több szakmai tapasztalata van, mégis egy beosztotti státuszba kényszerül.
És van, amikor ezt komplett foglalkozási csoportok élik meg, gondoljunk csak az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok helyzetére, amikor sem jövedelemben, sem társadalmi presztízsben nem vélik megkapni a végzettségüknek és szakmai felelősségüknek megfelelő megbecsülést.
· Szerepek közötti konfliktusok: Az utóbbi példa már átvezet a második típushoz. Hiszen orvosnak lenni és közben egy gyülekezet tagjának már két különböző szerepet jelent, melyek nem minden esetben összeegyeztethetők, vagy legalábbis súlyos feszültséget okoznak az adott személyben. De ezzel analóg, mikor egy nőnek egyszerre kell anyának, feleségnek és munkavállalónak lennie, hiszen – szemben a tradicionális társadalmakkal – a dolgozó nő ma már a természetes modell, ahol olyan szerepeket muszáj összeegyeztetni, melyeket régebben nem kellett.
De ahogy a modern társadalom egyre bonyolultabbá válik, egyre összetettebb a munkamegosztás, mindenkinek egyre több szerepnek kell megfelelnie, azaz nyilvánvalóan nő a szerepek közti konfliktusok lehetősége.
· Szerepen belüli konfliktusok: A harmadik típus lényege, hogy sok esetben a szerepek küldői ellentétes elvárásokat fogalmaznak meg a szerepek betöltőivel kapcsolatban. A szülőktől egészen mást vár az iskola és mást a gyerekeik, egy orvostól az ápolók és a betegek, egy pilótától a légitársaság vezetése és az utasok. Tipikus példa a munkahelyeken a középvezetői szerep, hisz betöltőjére a beosztottai főnökként, a főnökei beosztottként tekintenek, miközben ugyanarról a munkakörről és szerepről van szó.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...343536...464