Információk, érdekességek
Motiváció nélkül nehéz az élet
2024. március 03.
Cikkemben arra keresem a választ, hogy mit is jelent az, hogy motiváció. Egy hétköznapi ember számára sem ismeretlen a fogalom, hiszen gyakran használatos kifejezéssé vált. Mégis szakmai szemmel, pszichológusként szeretném kibővíteni a motiváció tárgykörét és rámutatni néhány érdekes felvetésre.
A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.
| A motiváció szó a latin eredetű „movere” igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal. A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát is. |
Pszichológiai megközelítés
A pszichoanalitkus nézőpont alapfeltevése, hogy viselkedésünket biológiailag meghatározott alapösztönök vezérlik, melyeknek leggyakrabban nem is vagyunk tudatában. Ezek a szexualitásból és az agresszivitásból erednek. Ezenkívül cselekedeteinket meghatározzák még múltbéli élményeink s az azokat kísérő érzelmek nem tudatos emlékei; motívumaink tehát személyes múltunkban, élettörténetünkben gyökereznek.
Az ösztön-elmélete szerint a két alapvető ösztön:
- az életöszön (Eros) – az életösztön vagy szexuális ösztön a szaporodással és a túléléssel, az örömszerzéssel kapcsolatos drive-okat foglalja magába (éhség, szomjúság, szexuális vágy).
- a halálösztön (Thanatos)- „Minden élet célja a halál”
A halálösztön általában nem tud kifejeződni, mert az életösztön ellenőrzése alatt tartja. Legfotonosabb spektuma az agresszió, ami az akadályoztatásából fakad.
A szükséglet pszichológiai megfelelője a „drive” , amely angol szó és jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.
Párkapcsolat: tükör-e a másik?
2024. február 27.
Előfordult már veled, hogy összekaptál a pároddal hasonló - vagy éppen egyforma - gondolat, viselkedés vagy esemény kapcsán? Volt olyan, hogy ez megismétlődött? Akár rendszeresen megjelenik?
Ha képes vagy felismerni, melyek azok a szokások, viselkedésminták, érzelmek benned és benne, amelyekkel újra s újra elkezditek ugyanazokat a játszmákat, s amelyekben nem igazán érzitek jól magatokat, akkor hatalmas ugrást tehetsz az önismeretben.
Ha igazi önismeretre vágysz, akkor nézd az emberi kapcsolataid egyfajta tükörként. Különös tekintettel vedd szemügyre és vizsgáld meg a párkapcsolatod, annak is elsősorban az érzelmi oldalát. Itt most nem csak a szerelemre gondolok, hanem arra, hogy milyen érzések vannak benned a párodhoz kapcsolódva. Nem csak az idealizált helyzetekben, hanem a hétköznapi apró-cseprő kis dolgokban.
Ha néha azt hiszed, hogy azért szenvedsz a partnered mellett, mert ő ilyen vagy olyan, vagy ő a hibás bizonyos dolgokért, akkor végy egy mély lélegzetet, s ne engedj az automatikusan megjelenő magyarázatoknak. Vedd szemügyre, hogy tisztán látod –e a helyzetet és a párodat, vagy az érzelmeid szűrőjén át? Amikor például pillanatnyilag nem érzed jól magad a párkapcsolatban, s azt hiszed, hogy neki kell megváltoznia, tedd fel a kérdést: Ő talán ugyanígy gondolkodik rólam? S ha igen, van –e rá alapja? Helyezd bele magad az ő szerepébe s próbáld magad meglátni a párod szemszögéből. Csodában lesz részed. Rádöbbensz, hogy nem ő a hibás. S nem is te. Csupán az, hogy az otthonról hozott programok játszanak veletek.
Az elfogadás művészete
2024. február 26.
Az elfogadás, a tolerancia természetesen nem művészet, hanem ma már egy bizonyos mértékig természetes emberi viselkedés, amely nélkül aligha tudnánk egymás mellett élni. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez valami modern dolog – ami részben igaz is –, miközben persze régóta része a nyugati kultúrának, elég csak a jézusi tanítás felebaráti szeretetére utalni. Hisz bizonyos mértékű tolerancia nélkül semmilyen emberi kapcsolat nem lehet működőképes, sem az egyén, sem a nagyobb közösség szintjén.
Thomas Hobbes XVII. századi angol filozófus szerint az emberre természeti állapotában a „mindenki harca mindenki ellen” helyzete jellemző, azaz bárki bármit megtehet a másikkal, amit érdekében állónak gondol. De Hobbes szerint pont azért élünk társadalmakban, hogy ne ez legyen, hogy túllépjünk az állatvilágon, és megtanuljunk valóban együttműködni.
Ehhez kell a másik elfogadása, alapesetben valamiféle külső kényszer hatására (mint, mondjuk, az uralkodó törvényei), de a többiekkel szembeni tolerancia kisebb-nagyobb mértékben belsővé is válhat, mikor már kényszer nélkül is elfogadjuk a másikat.
Definíció szerint a tolerancia lényege épp a mások hitével, véleményével, viselkedésével szembeni türelem (hisz az eredeti latin szó is türelmességet jelent), annak belátása, hogy nem kell mindenkinek pont úgy élnie és gondolkodnia, mint nekünk. Illetve annak belátása, hogy ez eleve nem is lenne lehetséges.
Ez nem jelenti a másfajta gondolkodással való egyetértést vagy azonosulást, pusztán annak elfogadását. Ellentéte az intolerancia, amely nem feltétlen negatív fogalom, hisz pl. a náci eszmékkel szembeni intolerancia kifejezett elvárás a jelen társadalmaiban. Vagyis, hogy a tolerancia vagy az intolerancia kap pozitív töltetet, az helyzet- és kontextusfüggő.
Az elfogadás fontossága
Nyilvánvaló, hogy modern emberi közösségek és társadalmak működésképtelenek lennének a különböző területeken megjelenő tolerancia egy minimális szintje nélkül. Képzeljük el, milyen lenne, ha, mondjuk, katolikusok és protestánsok ma is vallásháborúkat vívnának egymással, ha a helyiek együttesen összevernék azt, aki a kocsmában idegen nyelven szólal meg, vagy általános gyakorlat lenne a gyengébbnek kinéző újszülötteket egy szakadékba hajítani. Pedig mindegyikre volt példa korábban, és egyik sem számít elfogadható viselkedésnek ma. Mert az erkölcsi normák részletszabályai is folyamatosan változnak, az elmúlt évtizedekben jellemzően épp a tolerancia irányába. Hiszen nagy többségünk már rég nem azokban a kicsi, személyes ismeretségeken alapuló (falu)közösségekben él, mint őseink, a mai társadalmak (társadalmak, és nem közösségek!) nagyok, tagoltak és sokszínűek, és már jó ideje az „elidegenedés” fogalmával írják le őket. Márpedig ezek tolerancia nélkül működésképtelenek lennének, miközben pl. egy-egy megmaradt őserdei törzs a mai napig épp az idegenek kiutálásával tudja megőrizni a maga sajátos világát, közösségi identitását.
Mi tart össze két embert hosszú távon? A párkapcsolat alappillérei
2024. február 19.
Sokan hisszük, hogy a párkapcsolat elsődlegesen arra a szeretetre épül, amit a benne lévők egymás iránt éreznek. Jóllehet az érzelmek szerepe kiemelt jelentőségű, hosszú távon mégsem ez tart össze két embert. Ahhoz ugyanis, hogy egy pár stabil alapokon nyugvó kapcsolatban élhessen, többre van szükség az egymási iránt érzett szeretetnél.
A párkapcsolatnak éppúgy megvan a maga fejlődési ciklusa, mint az emberi egyedfejlődésnek. Erre vonatkozóan több elmélet is született, melyek különböző fogalmak mentén írják le ezt a fejlődési ívet. Meglehet, hogy az egyes szakaszokban eltérő egyéni és társas szükségletek jelentkeznek, a tartós és stabil párkapcsolat esetében a puszta fizikai vonzalom, és az egymás iránt érzett szeretet önmagában nem elég.
Két ember hosszú távú kapcsolatának alakulásában az érzelmi és szexuális aspektuson túl számos egyéb szempont is közrejátszik. Annak a fajta harmóniának a kialakításhoz, melyben a felek egységként élhetik meg a kapcsolatukat, minél több hasonlóságra van szükség. Hasonlóságra az értékrendben, a látásmódban, a prioritási sorrendben. Hasonlóságra a tervekben, a célokban, az életvezetésre vonatkozó elképzelésekben.
Kompromisszumok nélkül ugyan egyetlen emberi kapcsolat sem képzelhető el, kölcsönös lemondással járó megoldásokra egyetlen hosszú távú kapcsolatot sem építhető. Lássuk akkor, melyek lehetnek azok a szempontok, melyek esetén a hasonlóság, az egyetértés elősegíthetik a stabil párkapcsolat megvalósulását.
Értékrend és kultúra
Számos konfliktus forrásává válhat, ha a pár tagjai lényeges kérdésekről eltérő nézeteket vallanak. Minél hasonlóbb tehát két ember értékrendje, annál harmonikusabb lehet az együttélésük, hiszen a számukra fontos kérdésekről hasonló véleményen vannak. A közös kulturális gyökerek szintén ennek a valószínűségét növelik.
Te hogyan kezeled a konfliktusokat? Megoldási stratégiák
2024. február 17.
Sokaknak a konfliktushelyzet szó hallatán országok közötti nézeteltérés jut az eszébe, vagy valamilyen katasztrófa, pedig konfliktusokkal nap mint nap találkozhatunk, sőt részesei is vagyunk. A nagy kérdés az, hogyan jövünk ki ezekből a helyzetekből.
Bármely pillanatban összeütközésbe kerülhetünk valakivel. Lehet nézeteltérésünk az anyánkkal, a gyerekünkkel, a szerelmünkkel, a kollégánkkal, a főnökünkkel, a zöldségessel vagy a hülye szomszéddal.
Ha a gyereked meg akarja nézni az esti krimit, s te nem hagyod neki, ő erre besértődik, akkor az pont egy ilyen helyzet. Ha a főnököd nincs megelégedve a teljesítményeddel, s szóvá teszi, s Te elsírod magad, az is ilyen helyzet. Ha a hülye szomszéd az öklével veri a falat, mert épp polcot szerelsz, és hangos a fúró, az is ebbe a kategóriába tartozik. És persze az is, ha a pasid folyton bemászik sáros cipővel a nappaliba. Ezeket a nézeteltéréseket interperszonális konfliktusoknak nevezzük.
Konfliktuskezelési megoldások
Ha meg akarjuk oldani ezeket a problémákat, vagy ha egyáltalán kezdeni akarunk velük valamit, sőt, ha semmit sem akarunk velük kezdeni, csak el akarjuk kerülni, akkor tudatosan vagy ösztönösen alkalmazunk valamilyen stratégiát. Ezek a konfliktuskezelő stratégiák.
Az is egy stratégia, ha egy ilyen helyzetben egyszerűen lapítunk, vagy elhúzzuk a csíkot. Sőt, eleve felkészünk rá, hogy ne is kerüljünk soha ilyen helyzetbe. Ezzel elég jól el lehet lavírozni az életben, viszonylag békésen éldegélhetünk, senki sem fog ránk megorrolni. Amolyan "a légynek sem tudna ártani" típusú emberré válhatunk így, akit a legtöbben szeretnek. A stratégia hátránya, hogy kikerülve a megszokott kerékvágásból, újszerű helyzetekben használhatatlanná válik. Szintén problémát jelent, ha közeli hozzátartozóinkkal és családtagjainkkal is ezt alkalmazzuk, mert az élelmesebbek ezt a helyzetet szívesen kihasználják. Az elkerülő stratégia tehát csak korlátozott keretek között alkalmazható sikeresen hosszabb távon.
Az alkalmazkodó stratégia ennél is rosszabb. Ha otthon főzöl, mosol, takarítasz, s mindenki után folyton te pakolsz, mindezt egy szó nélkül, akkor pont ebben a cipőben jársz. Ilyenkor lemondasz arról, ami neked fontos, s a saját személyes értékeidet alárendeled mások hóbortjainak. Rövid távon bizonyos körümények között beválik ez is. Ha hosszabb ideig alkalmazod, akkor azonban ne számíts harmonikus, örömteli életre. Mások irányítanak, mások céljai előzik meg a sajátjaidat. Válts! Ha lehet, minél hamarabb. Ha nem lehet, akkor egy nappal később, de csinálj valamit, lépj ki, változtass!
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...232425...472