Információk, érdekességek
Akinek a karriere a család, de nemcsak a sajátja, hanem másoké is - Vígné Kulcsár Krisztina
2017. július 28.
Vígné Kulcsár Krisztina önéletrajza fiatal kora ellenére nem fér el egy oldalon. Közös ismerősünk tréfásan azt mondta, a diplomáival ki lehetne tapétázni a Parlamentet, és éppen csak egy kicsit túlzott. Évente egy új képesítés, döntő többségük felső fokú? Meg se kottyan, emelett még nyelveket is tanul! Szívügye a jól működő család, ezért az utóbbi években számtalan, ezzel kapcsolatos képzést, oktatást vezet, szervez, köztük polgári jegyesoktatást is Frigyelem címmel. Valamennyien "frigyelünk", a dolog mindig aktuális, olvassátok csak!
Az életrajzodból úgy tűnik, nem pszichológusnak készültél. Megbízható, kiszámítható szakmát tanultál, amire minden körülmények között szükség van: közgazdaságtant. Ez a te döntésed volt...?
Nem. Gyermekkoromban sebészorvosnak készültem. Édesanyám szerette volna, ha - nőként - családbarát szakmát választok, ahol nincs éjszakai ügyelet és kiszámíthatatlanság, ezért a pályaválasztási intézethez fordultunk tanácsért. Így elkerültem a közgazdasági pályára, ahol sok mindent elértem ugyan, de nyilvávaló volt, hogy nem ez az életcélom.
Mindig szerettem beszélgetni másokkal a problémáikról, bizonytalanságaikról, nehézségeikről, az életükről - és ők is velem. Ahogy egyre idősebb lettem, egyre inkább felfigyeltem erre az aspektusra. Elkerültem egy pszichodráma csoportba, 120 órás önismereti csoport volt, 1 éven át! Minden hónapban két nap. Kemény év volt, de a közepénél rájöttem, hogy én is ezt szeretném csinálni! Utána az összes hasonló képzésre beiratkoztam, tanultam, tanultam. Egészen odáig, hogy most írom pszichológiából a PhD-met. Rengeteg módszert megismertem, remek tanáraim voltak, akiktől nagyon-nagyon sokat tanultam. Elvégeztem a pszichoterápiás képzést is. Amit az alatt a 3 év alatt tanultam, azt sem felejtem el soha!
Érettségi, diploma, szakképesítés - de hogyan tovább? Az első nyár a papír után
2017. július 28.
A diploma és az érettségi megszerzése először is végtelenül fárasztó feladat. Gyakran ezért a fiatalok leülnek, besüppednek megszerzése után, vagy netán kompenzálják valamilyen bulidömpinggel, soha előtte nem látott élvezetekkel. A szülő ezt valamelyest szabályozhatja, pl. befizet egy külföldi utat vagy együtt koncertezik a gyerekével, de a legjobb, ha érdemben nem avatkozik közbe. Aztán lecseng a jókedv és felmerül a kérdés, a friss papírral - a korábbi álmodozás helyett - most merre is tovább?
A papír megszerzése utáni első nyáron az ember sokkolódik. Kijózanodik, feleszmél és besüpped magába. Gyakran korábbi tervek: én lelécelek külföldre az osztó után, nekem le van zsírozva egy állás a havernál – általában nem teljesülnek. Mire odaér a fiatal, gyakran betöltik az állást, elúsznak a külföldi lehetőségek, vagy megváltozik a továbbtanulás feltétele. Mihez kezdjünk ilyenkor?
Fontos a sorrend: Buli
Az agyad sosem fogja meghálálni, ha egy papír megszerzése után – és ez igaz lehet egy puszta tanfolyamra is – nem pihensz egy kicsit. Ha komoly eredményt értél el, megérdemled a pihenést. Nyaralj a haverokkal, akár kempingezz, menj evezős túrára, vagy nevezz be egy fesztiválra. Bulizz és pihenj. Szülők figyelmébe: Ilyenkor a szülők gyakran egyből aggódni kezdenek. „Mi lesz a kölykömből??? Én ilyenkor már dolgoztam” – mondják. Jó lenne, ha a szülők nem fojtanák meg a fiatalokat a sikerorientált (nem mellesleg a kapitalista társadalomba, hibátlan fogyasztónak nevelt) gondolkodással, az agynak fellélegzésre is szüksége van. Az első nyár a vizsgák után - az lesz a legdurvább. Tessék felkészülni!
Ruhát váltani olyan, mint lelket cserélni
2017. július 25.
Az öltözködés a napi rutintevékenységek legkreatívabb cselekedete lehet, ha kellő odafigyeléssel végezzük. Az öltözék lelkiállapotunk, hangulatunk hű tükrözője.
Mit fogok holnap felvenni?
Egy anya mesélte, hogy Panka lánya még csak három éves volt, mikor egyik este lefekvéshez készülődés közben nagy levegőt véve felsóhajtott és így szólt:
"Csak tudnám, mit fogok holnap felvenni?" Olyan komolysággal mondta ezt, mint amikor a gyermekek azt kérdezik kicsit önmaguktól, kicsit a felnőttektől is, hogy vajon mi leszek, ha nagy leszek? Panka már öt éves elmúlt, és mint korosztályi sajátosság, a hatalmas lelke, mintha egy turmixgépben lenne. Keverednek gyors egymásutánban hangulatai, logikátlanul, manipulálatlanul előjövő gondolatai. Elképzelem, ahogy végigviharzik rajta a sok szituáció, ami egy öltözködéshez az inspirációt adja. Hiszen van már neki "a kertben homokozó", a "mamával elmegyek a boltba vásárolni", "a szomszéd lánnyal biciklizek" és ki tudja még hány helyzethez, alkalomhoz elképzelt ruha együttese.
Így akartunk gyereket régen – és így ma
2017. július 23.
Előbb-utóbb a legtöbb párnál eljön a pillanat, amikor elérkezettnek látják a családalapítás idejét. A gyermekvállalás életünk egyik legmeghatározóbb döntése, tele izgalmakkal, kihívásokkal és semmi máshoz nem hasonlítható szépségekkel. Azonban egy új élet megfoganása nem csak elhatározás kérdése, megfelelő tudatosságra és testi-lelki harmóniára is szükség van hozzá. A termékenység kérdése ókori elődeink életében is központi szerepet töltött be, ám ők úgy gondolták, a gyermekáldás érdekében elegendő jóban lenni isteneikkel.
Istenanyák tisztelete és termékenységi szimbólumok
Már a civilizáció kezdetén is tiszteltek termékenységi istenanyákat: a bőséges gyermekáldás érdekében szertartásokkal, szimbolikusan kötött nászokkal és különféle áldozatokkal próbálták elődeink az adott istenség jóindulatát elnyerni. A legősibb istennő a sumér Innin volt, akit Istarként vagy Astartaként is említenek más mitológiákban. Ám minden bizonnyal a görög Aphrodité – akinek a római mitológiában Vénusz a megfelelője – a leghíresebb istennő. Nem véletlen, hogy Vénusz szobor néven emlegetünk minden termékenységi jelképként funkcionáló alkotást, beleértve a híres milói és willendorfi Vénusz szobrokat. A korabeli népek az istennők ábrázolásában a hangsúlyos női formákkal is a termékenységhez fűződő viszonyukat kívánták befolyásolni. Az ókori Hellászban más termékenység- és anyaistennőket is számon tartottak: nagy tiszteletnek örvendett Démétér és Artemisz is, akinek a hajadonok áldozatot mutattak be házasságkötésük előtt. Utóbbi római megfelelője Diana volt, akihez köthetően vált a fogantatás egyik szimbólumává a dió. Rendszeresen ábrázolták ugyanis diófa alatt állva, ünnepét diófák árnyékában tartották a rómaiak. „A szapora diótermés szapora gyermekáldással jár” tartja a régi magyar népi mondás, amely remekül jelzi, hogy a dió mint termékenységi jelkép a mi hagyományainkban is fontos szerepet kapott a tulipán és a liliom mellett. Utóbbiak egyébként a női alakot, nőiességet szimbolizálják.
A suszter, akinek szép a cipője: Patály Ildikó, anyatanácsadó, kibogozó
2017. július 20.
Anyának lenni áldás, a világon a legszebb feladatok egyike - de olykor bizony fárasztó, keserves és kiábrándító is. Patály Ildikó kisgyerekkora óta erre a feladatra készül, ezért az anyaság témakörben hatalmas tudással vértezte fel magát, amelyet boldogan meg is oszt mindenkivel.
Olvasom a titulusaidat: Tanácsadó, Tréner, Előadó, Kibogozó, Az emberi és szellemi dolgok szakértője, Tanulási specialista... Nem túl nagy szavak ezek?
Miért lennének? Hát nem mondható el minden anyáról, hogy mindez, egy személyben? Talán nem. De nekem az a törekvésem, hogy akik hozzám fordulnak, azok képesek legyenek a bennük rejlő lehetőségeket, tehetségeket addig fejleszteni, hogy végül elmondhassák ők is magukról: tanácsadók, trénerek, előadók, kibogozók, az emberi és szellemi dolgok szakértői, tanulási specialisták.
Szóval te az anyáknak akarsz segíteni?
Ez persze így túl egyszerűen hangzik, de minden abból indult, hogy kislányként nem orvos, tanító néni, vagy űrhajós akartam lenni, hanem Anyuka.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...146147148...476