Információk, érdekességek

Zsörtölődés, a kapcsolat mételye

2022. április 09.

Levitted már a szemetet? Beraktad a szennyesbe a gatyádat? Hányszor kértelek már, hogy ne oda tedd a táskádat! Nézd meg, már megint mellé szórtad a kávét! Miért nem lehet mindent a helyére rakni? Felhívtad már a vízszerelőt?  

Ugye ismerős? Alig várod, hogy hazaérjen a párod a munkából, és amint beteszi az ajtón a lábát, azonnal kérdések ezreivel bombázod, szegény még levegőt sem kap. Aztán ő, miután felismerte, hogy minden egyes kérdésre úgysem tud kielégítő választ adni, inkább leül a tévé elé, és újra megnézi a cserebogarak szerelmi életéről szóló akció-természetfilmet; vagy bekapcsolja a számítógépet, és leöldös néhányszáz ellenséget… Te meg sírni kezdesz és hisztizni, és úgy érzed, hogy nem kapsz kellő figyelmet. Fáj, hogy ilyen léha lusta disznó vált abból a fantasztikus pasiból, aki leste minden kívánságodat, aki alig várta, hogy találkozzatok, és minden randin úgy megölelgetett, hogy alig kaptál levegőt. De hát mi történt? És a barátnőm mesélni kezd…

Kezdetben minden rózsaszín volt…

Nem zavart a földön a szennyes, a mosatlan tányérok a konyhában, a szétszórt zoknik a szobában, az ágyon hagyott vizes törölköző, a hűtőbe fagyott rohadt narancs, a felhajtott WC-ülőke, a szőrszálak a mosdóban. Akkor még csak azt láttam, milyen kedves ez a fiú, milyen házias, hogy beáztatja a mosatlan edényeket (aztán egy hét múlva is úgy van). Milyen bájos, hogy nem a szennyessel bajlódik, hanem velem foglalkozik. Milyen rendszerető, hogy esténként kiviszi az ágyról a törölközőt. És milyen elbűvölő, hogy minden erejét latba vetve takarított ki otthon, amikor először felmentem hozzá.
 
Aztán egyszer, csak úgy, ajándékba vettem neki pár pólót. Aztán elmentünk neki cipőt venni, és választottam neki egyet. Aztán együtt mentünk a fodrászhoz, és megmondtam a lánynak, milyenre vágja a haját. Aztán rábeszéltem, hogy vegyen egy új porszívót, ami jobban szív. Aztán elmondtam, hogy az újfajta mosogatószerrel sokkal hatékonyabban tudnék mosogatni nála. Aztán közöltem, hogy szar a vasalódeszkája, vegyen egy újat. Aztán azt is megmondtam, hogy hívja már ki végre a vízszerelőt, mert a fürdőben folyton visszajön a víz a kádban. Aztán szóltam neki, hogy ne hagyja már egy hétig a szemetesben rohadni a kávézaccot.

És akkor megbeszéltük, hogy jobb lesz, ha odaköltözöm hozzá.

Az első napok fantasztikusan teltek. Megkértem, nézze át a ruháit, és dobjuk a vöröskeresztes dobozba, ami már kicsi rá, vagy nem tetszik, vagy amiből 3 db van, hogy elférjenek a cuccaim. Azt is kértem, tegye egy polcra a borotváját és a fogkeféjét, hogy elférjen az éjszakai krémem, a nappali krémem, a hidratálóm, a szemránckrémem, a szőrnövekedést gátló testápolóm, a hajbalzsamom, az arcpakolásom, a sarokpuhító krémem, a szemmaszkom, a bőrradírom, a kézkrémem, a körömápolóm, a gyanta szettem, a három fésűm és a két hajkefém, meg az óriáscsavaróim és az ipari hajszárítóm. Aztán kiválasztottunk egy új fürdőszobaszekrényt, ami szerintem megy az új kádkilépő színéhez, amit vettem neki szülinapjára.

Egyre többet túlórázik.

Egyik nap később jött haza, a főnöke megkérte, hogy csináljon meg egy nagyon sürgős munkát. Persze, kihűlt a vacsora, ezért kértem, máskor szóljon, ha később jön, majd úgy időzítek. Aztán a következő héten is túlóráznia kellett, de megint nem szólt. S amikor hazajött csak leült a tévé elé és mintha meg sem hallotta volna, amikor megkérdeztem, hogy elintézte-e az órást, és átutalta-e a gázszámlát, és beugrott-e a barátnőmhöz kölcsönkérni a hajnyírógépüket, hogy levágjam a haját. Nem értem, miért kellene kidobni egy csomó pénzt az ablakon, ha én is le tudom vágni 3mm-esre a haját?

Egyre többet túlórázik, hétvégente meg elkezdett lejárogatni a kocsmába a haverokkal, és a meccsre is ki-kinéz, pedig sosem szerette a focit. Már alig van otthon. Azt hiszem, rossz hatással vannak rá a barátai, ezért megtiltottam neki, hogy találkozzon velük. Nem is megy azóta a haverokhoz, viszont a szemét főnöke egyre későbbig dolgoztatja. Lassan már csak reggel látom, amikor elmegyek otthonról. Egyik nap meg, amikor átkutattam a zsebeit – szigorúan csak hogy nehogy kimossak valami fontos papírt – egy kártyát találtam nála: egy Thai-masszázsszalon törzsvendég kártyát. Azt hiszem, már nem szeret és meg is csal!...

Tipikus, nem?

A barátnőm az önmaga generálta zsörtölődés-körbe fojtotta a kapcsolatát. Egyre többet kért számon a párján, egyre többször mondta meg neki, mikor mit csináljon. Szegény fiú először a süketségbe menekült (tévé, számítógép), aztán, amikor már ez sem volt elég magas fal közte és a nő állandóan járó szája közt, egyre inkább később járt haza, vagy egyenesen ment a haverokhoz, végül olyan nők társaságát kereste, akiktől mindent megkap – még a csendes kielégülést is. Nem csoda, ha a nő elhanyagoltnak érezte magát, amit egyre többször tett szóvá, és egyre inkább figyelmeztette a pasit a feladataira, és a kötelességeire. Amitől aztán a pasi mind kevésbé szeretett hazajárni, egyre kevesebbet töltött együtt a nővel, és persze, szex is csak hébe-hóba fordult elő közöttük.

Legjobb gyógyír, a megelőzés

Hölgyeim! Akármilyen nehéz is, ne akarjunk a pasink anyja lenni! Tételezzük fel, és fogadjuk el, hogy elég nagyfiú ahhoz, hogy gondoskodni tudjon magáról, és ne emlékeztessük folyton azokra a dolgokra, amelyeket meg kellett volna tennie, de elfelejtette. Az emberi egyedfejlődés során a férfiak és a nők különböző képességekre tettek szert, így, amíg az ősnő feladata az volt, hogy megossza a figyelmét számtalan gyermeke, a tűz őrzése, a bogyók kiválogatása, és az étel elkészítése között, addig az ősférfinak az volt a dolga, hogy erősen a vadászatra koncentráljon, és kizárjon a figyelméből minden olyan tényezőt, amely megzavarhatná a mamut elejtésében. Ne csodálkozzunk hát, ha párunk nem tud egyszerre tévét is nézni, és ránk is figyelni. Ne várjuk el, hogy egy átdolgozott munkanap után jusson eszébe minden apró-cseprő dolog, ami elintézésre vár. És higgyük el neki, nem direkt felejtette el anyánk születésnapját, vagy elhozni a kabátot a tisztítóból, vagy levinni a szemetet. Ha azt érzi, hogy mindig mindenen csak zsörtölődünk, hogy ő semmire sem jó, ki fog kapcsolni, először a hallásából, aztán az egész életéből. Többet érhetünk el szeretettel, megértéssel, türelemmel – és egy kis dicsérettel meg kényeztetéssel.

Uraim! Próbálják a nő panaszait végighallgatni, megérteni és együtt érezni vele. Érezze, hogy fontos, hogy a problémái meghallgatásra találnak. Higgyék el, ha kibeszélheti magát, és megértésre talál, boldog lesz, nem fog zsörtölődni, kevésbé fog piszkálni, szívesebben fogja megtenni azt, amit egyébként morgások közepette, mártírként végez. Férfiak! Csapjanak időnként az asztalra, ne hagyják, hogy maga alá gyűrje Önöket a női anyaösztön!!! Bánjanak a nővel nőként, szeretőként, társként; semmiképpen ne anyaként. Ne féljenek a sárkány haragjától, inkább szelidítsék meg a sárkányt! Nincs annál jobb, mint amikor egy kedves, szelíd, kiegyensúlyozott sárkány tűzével nem az Önök idegeit perzseli, hanem a reggeli kávéjukat főzi.
  
Illusztráció: gasa képe a Pixabay-en