Információk, érdekességek

Megint szerelmes? – Óvatosan az új társ bemutatásával!

2020. május 03.

Új társra leltünk, szerelmesek vagyunk, ismét van esélyünk a boldogságra… Csak hátra van még ennek bejelentése gyermekeinknek. Bár túl lennénk már rajta! De hogyan hozzuk összhangba hirtelen fellángoló érzelmeinket a kiegyensúlyozott családi élettel? Pszichológusok magyarázatai és jó tanácsai új párunk sikeres megismertetéséhez.

A hetedik mennyországban érezzük magunkat, érzelmi életünkben végre kedvező változás állt be. Hiszen régen elváltunk, gyermekeinket egyedül neveljük, és most új szerelem kopogtat az ajtónkon! Elhatároztuk, hogy beengedjük… De hogyan mondjuk meg a csemetéknek?

Eddig sikerült összeegyeztetnünk a munkát és a gyereknevelést egyedül is, szerelmi életünket időnként el is felejtettük, de mostanra minden felbolydult. Ennek az emocionális viharnak a nyomán, melyet most átélünk, nem árt megtenni néhány „óvintézkedést”, mielőtt bejelentenénk a nagy eseményt és bemutatnánk gyerekeinknek a szerencsés kiválasztottat.

Óvjuk őket az érzelmi megrázkódtatásoktól!

„Hagyjuk gyermekeinknek megélni a gyermekkorukat!” – tanácsolják a pszichológusok. Napjaink gyakori tendenciája azonban az, hogy a legtöbb családi, érzelmi problémát mielőbb hozzuk gyerekeink tudomására, akár válásról, különélésről, új szerelemről, vagy a régi társ távozásáról van szó. De nem mindegy, hogy mikor, és milyen mértékben avatjuk be őket. A mi esetleges érzelmi válságunk általában rendkívüli módon aggasztja őket is.

A szülők szerelmi kapcsolatait, ha értesülnek róla, nem is tudják mire vélni – megterheli idegrendszerüket, hátráltatja őket a tanulásban, szociális életükben. Ezek a fajta információk egy olyan világot tárnak fel előttük, mely nem az övék, és zavarba ejti őket. Ezért csak óvatosan, fokozatosan bocsátkozzunk bele, ha egy új társ jelenik meg az életünkben, és lassan, a megfelelő időpontokat és helyzeteket kiválasztva készítsük elő a bemutatást.

Ne feledjük, hogy gyermekeink a maguk sajátos módján fogják értelmezni a mi új párkapcsolatunk nyomán várható eseményeket a család életében. Reakcióik váratlanok lehetnek, távolságtartásuk kétséges, és mindent, amit elmondunk, szó szerint értendő számukra – figyelmeztetnek a pszichológusok.

Összegezve elmondható, hogy a gyermekeket nekünk, szülőknek meg kell védenünk az érzelmi megrázkódtatásoktól. Ide tartozik új párunk bemutatása is, melyre ideális esetben, kellő előkészítés után, a gyermekeink érzelmi életének messzemenő megóvása mellett kerüljön sor.

Felesleges sietnünk!

Esetünkben nagyon fontos, hogy addig várjunk a gyerekek előtt történő bejelentéssel, amíg biztosan tartóssá válik az új szerelmi kapcsolat. Bármennyi idő telt is el az utolsó szakításunk (válásunk) és az új párunk érkezése között, a gyerekek érzelmeire a korábbi esemény már hatott. Ha balszerencsénkre az új párunkkal sem sikerül a tartós viszony, és már „bekapcsoltuk” őt a családi életbe, az a gyerekeket ismét szomorúvá teszi, elősegíti biztonságérzetük elvesztését. Várjunk tehát türelmesen, fontoljuk meg jól a teendőket, hogy ezt a kockázatot elkerüljük. Ez azt jelenti, hogy csak akkor beszéljünk az új párkapcsolatról a gyerekeinknek, ha érintettek lesznek a család élet átalakítására vonatkozó terveinkben. Minden esetben óvakodjunk a sietségből adódó, fölösleges bonyodalmaktól.

Miközben várunk a bejelentéssel…

A szerelmi kapcsolat fenntartása az első időkben sok szervezési problémával jár. Mikor randevúzzunk, ha egyedül vagyunk a gyerekekkel? Ez az elsődleges gond, és természetesen, ha nem tudjuk őket rábízni senkire, halasztgatni kell a találkozókat új társunkkal – ami nem tesz jót a kapcsolatnak. Ha pedig „váltásban” vagyunk a gyerekek másik szülőjével a felügyeletüket, illetve tartózkodásukat illetően, könnyebben megoldható az idő alatt az új viszony kibontakoztatása.

Megoldhatók a találkozások úgy is, hogy baby-sittert fogadunk (ritkább esetben), de sokkal tanácsosabb, amennyiben mód van rá, a nagyszülőkre hagyatkoznunk (nagy szerencse például, ha a környéken laknak, és örömmel is vállalják a gyerekeket). Az utóbbi esetben sem kell sietnünk az új kapcsolat bejelentésével a nagyszülők előtt, mert az – szakítás esetén – további bonyodalmakat okozhat. Célszerű adott esetben csak annyit közölnünk, hogy egy barátunkkal szeretnénk találkozni, és maradjunk könnyedek mind a gyerekek, mind a nagyszülők előtt.

Természetesen kerüljük a volt párunkkal, a gyermekek apjával való beszélgetést is az új fejleményekről, főleg, amikor a gyerekek nála tartózkodnak. Előfordul, hogy az négyszemközt, magyarázatként hasznos megoldásnak tűnhet, de később sok kellemetlenséghez vezethet.

Hogyan teljen, és mikor legyen a nagy nap?

A lehető legtermészetesebben és egyszerűséggel jelentsük be az új kapcsolatot gyermekeinknek. Haladjunk lépésről lépésre az elbeszélésben. Mondjuk el, hogy mikor, hol találkoztunk egy olyan valakivel, akivel mostanra igazán megértjük egymást, és akit szeretnénk nekik is bemutatni. Ami a megfelelő nap kiválasztását illeti: amikor úgy érezzük, nyugalmas, konfliktus mentes időszakot élünk át a gyerekeinkkel, akkor szervezzük meg a találkozót a várhatóan új „családtaggal”. A legalkalmasabb lehet erre a célra a hétvége, amikor elmehetünk együtt sétálni, vagy egy mindnyájunk számára kellemes helyre, és ott folytassuk le a beszélgetést, ejtsük meg a bemutatást.

Kerüljük a vacsorát hétköznap este, mert a gyerekek valószínűleg nyugtalanok lesznek, hiszen másnap iskolába mennek, egyéb kötelezettségeik vannak. Ügyeljünk arra, hogy a legkevésbé forgassuk fel a napirendjüket.

Egyébként tudni kell azt is, hogy akármilyen körültekintően járunk el, az első időben az új partnert a gyerekek az estek túlnyomó többségében betolakodónak fogják tekinteni. Olyan személynek, aki befurakodik a családba, és minden bizonnyal „el fogja lopni” tőlük egyik szülőjüket. Ezért ebben az időszakban meg kell sokszoroznunk figyelmünket irányukban, különösen a megismerkedést követő hetekben. Ez a legjobb eszköz az általunk szeretett személy elfogadtatására, miközben a fokozott  törődés maradjon a kulcsszó.

Gyermekeink gondolkodásmódja miatt arra is figyelemmel kell lennünk, hogy egyéb, gyakran negatív érzelmi történéseinkbe (bánat, fájdalom, szomorúság, sikertelenség) sem javasolt bevonni őket, hiszen nem várható el tőlük vigasztalást. Gyakran előfordul, hogy egyes szülők (főleg az anyák) közlik titkaikat, beleértve a párkapcsolatra vonatkozókat, elárulják reményeiket, éppúgy, mint balszerencséjüket gyermekeiknek – sokszor nem a kellő időben. Az eredmény: aggódhatnak amiatt is, hogyan hat mindez a csemetékre.