Információk, érdekességek

Hogyan bánsz a tárgyaiddal? Ezt árulja el rólad

2023. április 21.

A feng shui - és a modern pszichológia - szerint alaptétel, hogy úgy bánunk a tárgyainkkal, ahogyan önmagunkkal. Ez oda-vissza ható folyamat. Ezért nagyon árulkodó, hogy ki mit tesz a tárgyaival, egyáltalán: mikkel veszi körül magát, miből mennyit tart, hogyan rendezi el őket.  

Minap láttam például egy könyvelő lakását. Nyitott polcrendszer borította a falakat, azon műfaj szerint rendezve a tárgyak dobozokban, dossziékban. A nyitott polcrendszer pont olyan, mint egy táblázat, rubrikákkal… vagyis, mint a könyvelő napi munkája. Íme a túlzott rend és pedantéria! Természetesen ő igyekezett a lelki dolgait is „rendesen, rubrikákba” sorolni, és épp az okozta a problémát, hogy az élet némely dolgai nem férnek bele a rubrikákba…

Nézz szét az otthonodban!

Mi az a tárgyi környezetedben, amivel mostohán bánsz? Van-e régóta halogatott javítanivaló, vagy rendbe rakásra váró kisebb-nagyobb kupac? Nagyon érdekes lehet az üzenet: vajon miért pont azt a dolgot nem gondozod méltó módon?
Láttam már olyat, hogy az egyébként szépen felújított lakásban épp a világítóeszközök nem voltak még (évek óta) bekötve, csupasz drótok álltak ki a falból, néhol – ahol nagyon muszáj volt – egy-egy árva villanykörte lógott a dróton.
A kilógó elektromos vezetékek erős jelképként üzenték: itt az idegrendszerrel van gond, az itt lakónak „kilógnak az idegei”, vagyis rengeteg a feszültség az életében. Hiszen a feszültség szót is egyaránt használjuk elektromos és idegfeszültség értelemben! Csakugyan, válás, munkahelyi krízis, számtalan magánéleti probléma, „feszültség” nehezítette az illető életét.

Ha változást szeretnél az életedben, akkor változtatnod kell. A legegyszerűbb a tárgyi szinttel kezdeni.

Természetesen ilyenkor a segítő megoldás is kínálja magát,: a tárgyak szintjén aránylag egyszerű változtatni, legalábbis könnyebb, mint évekig analizáló-feltáró terápiákra járni. Természetesen az utóbbi is hasznos lehet, ám árulkodó, ha valaki, aki „dolgozik a lelkén”, egyáltalán nem változtat az életén, még annyira se, hogy felszerelje a rég megvett szekrénygombokat vagy feltegye a lámpaburát..
Az elvonulásról, tudatosság-fejlesztő tréningről, ezoterikus életmódtanfolyamról, lelkigyakorlatról, delfintudat-táborból ugyanabba a környezetbe tér vissza. Ugyanabba az életbe. Röviden: változatlan környezet = változatlan élet.

Vajon hogyan is bánik az illető önmagával?

Még az is előfordul, hogy valakiben ugyan nagyon erős a változtatás vágya, de nem tesz semmit – erre az Élet megunja a tehetetlenkedést, és közbeszól, például kigyullad a lakás, megszűnik a munkahely, vagy jön egy tényleges életmód-változást követelő betegség. Nem biztos, hogy ezt meg kell várni!

Az is előfordul, hogy valaki rejtélyes módon önmagát akadályozza a változtatásban. Például megveszi a festéket-ecsetet a spájz kifestéséhez, majd úgy elrakja az ecsetet valahová, hogy sose találja meg, a festékes vödröt pedig felrúgja. Ilyenkor jó sokáig lehet várni a következő elhatározásig, de legalább addig se kell tenni semmit… Különben is, jó lesz az még, arra a kis időre, úgyis el fogok költözni, mihelyt…” (vagyis: soha).
 Pontosan tudja, hogy milyen változtatásokat kéne tennie egy jobb, színvonalasabb, boldogabb életért, de valahogy mégse teszi meg, csak ígérget önmagának, és „okos magyarázatokkal” áltatja önmagát. A legutóbbi illetőnek, aki így bánt a tárgyaival, feltettem a kérdést:

Ki bánt így veled?

Ki volt az, aki folyton ígérgetett, boldog élményekkel kecsegtetett, aztán nem tartotta be? Több se kellett: könnyek között emlékezett vissza arra, hogy kisgyerek korában hetekig súlyos betegen kórházban feküdt, és hogy nyugton maradjon, a felnőttek – főleg az anyuka – hitegették, hogy „holnap hazaviszünk”, meg „elmegyünk az Állatkertbe is”, aztán persze se haza, se az Állatkertbe nem mentek …

Aki állandóan változtat

Egy másik végletes eset, amikor valaki folyton változtat, miközben sóvárogja az állandóságot, a biztonságot, a békés növekedést. Ehelyett állandóan költözködik, feldúlja az otthonát, félévente más színűre festi át a hálószobáját, átpakolja a bútorokat. Nem találja a helyét.

A tárgyainak keres helyet, pedig ő nincs a helyén. Kit is keres valójában? Az ilyen ember önmagát nem találja, a saját stílusát, életmódját keresi.