Információk, érdekességek

A tanulás, nem csak a gyereken múlik

2021. november 11.

Sikerközpontú, modern világunkban már nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is egyre inkább elvárás a teljesítményorientált hozzáállás. Az általános felfogás szerint a gyerek tanuljon minél jobban, hozzon jó vagy kiváló jegyeket, fejlődjön folyamatosan, illetve, ha lehet, akkor iskolán kívül is érjen el jó eredményeket. De ez nem mindig van így, hiszen nem tökéletes világban élünk, és törekvéseinket sokszor nem koronázza siker. Sok szülőben felmerül a kérdés: tanuljon-e együtt  gyermekével annak érdekében, hogy jó vagy még jobb tanuló legyen, vagy esetleg azzal tesz jobbat, ha a gyermekre bízza a dolgot?

Igen is meg nem is!

Alsós gyerekek esetében mindenféleképpen szükséges a folyamatos jelenlét és terelgetés, hiszen számukra az iskola még olyan új dolog, ami állandóan ismeretlen helyzeteket szül. Nagyon lényeges, hogy a szülő és a gyerek együttes erővel és közreműködéssel határozza meg az iskola és a tanulás körüli szokásokat és tevékenységeket, illetve hogy a szülő rávezesse a gyereket a tanulásra, a feladataira. Ha az efféle ’’fogódzkodókat’’ jól sikerül kialakítani,   akkor a gyerek idősebb, felső tagozatos korában önállóan is képes lesz  boldogulni. Ha az első pár osztálynál szülőként sikerül megalapoznunk az iskolához és a tanuláshoz való pozitív viszonyt, akkor annak a későbbiekben még nagyobb hasznát fogjuk venni. Mindig biztosítsuk a gyereket arról, hogy hozzánk bármikor fordulhat, hogyha kérdése van, vagy segítségre, támogatásra van szüksége.

Ám azt minden esetben érdemes a szülőknek tudatosítaniuk önmagukban, hogy egy szülő csak a legritkább esetben képzett tanár. Így könnyen előfordulhat az is, hogy nem megy a korrepetálás, és az intenzív együtt tanulás a gyerekkel kudarcot vall, és bármennyire is segíteni akarunk neki, idegeskedéssel, összeveszéssel, netalántán kiabálással, sírással végződik a közös tanulás. Így nyilván egyik félnek sem lesz sikerélménye. Azonban ha így alakul, sincs – de  bölcs dolog korrepetitort fogadni – kisebb és nagyobb gyerekek esetében is. A szülőnek nem feltétlenül kell a gyerek tanárának vagy edzőjének lennie!

Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy jól működik az együtt tanulás,  egy idő után akkor is ’’engedjük el a gyerek kezét’’, hagyjuk őt egyedül tanulni, hogy önállóan mehessen végig a tanulás útján és annak összes szakaszán. Maximum hogyha végzett, akkor igény esetén kérdezzük ki tőle a tanultakat – tehát ellenőrző funkciót lássunk el.

A korrepetitor szükségessége

Kétségtelen, hogy egy türelmes és képzett különtanár jó szolgálatot tehet, hiszen a plusz, irányított gyakorlással a tudás még inkább elmélyíthető, és a gyermek  átsegíthető az esetleges tantárgyi problémákon, arról nem beszélve, hogy a szülő–gyermek kapcsolat se romlik meg a közös tanulás nehézségei miatt.

Érdekes jelenség azonban, hogy a mai teljesítményorientált világunkban már nemcsak a rosszabb nebulók mellé hívnak külső segítséget, hanem akár egy jó  tanuló mellé is keresnek különtanárt. Természetes, hogy mindenki szeretné, ha sikeres felnőtt válna csemetéjéből, de a különórák tömkelege csak addig működhet, amíg a gyereknek is van kedve, motivációja ezekhez és a jövője szempontjából fontos lehet az adott tantárgy (pl. külön angolóra).

Tanulást és sikert elősegítő szemléletmódok: fix mindset és growth mindset

Napjainkban egyre többen foglalkoznak ezzel a témával, és az alábbi két szemléletmód közül szerencsére az utóbbi is kezd egyre inkább előtérbe kerülni a szülőknél.

1. Fix mindset = fix szemléletmód: az elért teljesítményekért, sikerekért, produkcióért kap dicséretet a gyerek a szülőktől és a családtagjaitól.

Pl. a szülő rendkívül büszke a hazahozott színötös bizonyítványra vagy az aranyéremre, viszont az oda vezető nehéz út dicséretére, elismerésére már nem fektet elég hangsúlyt. Rosszabbik esetben a színötös bizonyítvány vagy az aranyérem a családban csak mint elérendő cél van rendszeresen lebegtetve, miközben a gyerek nem éri el a sikert, és ilyenkor csak kudarcélményben lehet része. Az effajta szemléletmódú nevelés esetében a gyerek inkább azt tanulja meg, hogy az adottságai fixek, és ezekkel kell érvényesülnie valamilyen úton-módon. Az adottságok továbbfejlesztésére ilyen esetben ritkán kerül sor.

1. Growth mindset = fejlődő szemléletmód: a szülők és a családtagok nem kizárólag a teljesítményért dicsérik a gyereket, hanem azt is méltatják, hogy a gyerek mennyi munkát fektetett bele, dicsérik, hogy milyen proaktív volt a hozzáállása, elismerik akaraterejét és kitartását.

Az effajta szemléletmódú nevelés esetében a gyerek inkább azt tanulja meg, hogy a velünk született képességek csak a kiindulópontnak számítanak, és továbbfejleszthetőek kemény munka révén. Ez a szemléletmód nagyobb valószínűséggel szeretteti meg a tanulás folyamatát a gyerekkel (nemcsak az iskola kapcsán, hanem az élet összes területén, pl. sportnál is), motiválja őt, és azt tudatosítja benne, hogy folyamatos fejlődéssel bármit elérhet, amit célul tűz ki maga elé, de bárhogy is alakul, szülei így is-úgy is szeretni fogják őt. Mindez olyan lendületet ad, ami létfontosságú a jó teljesítmények eléréséhez – felnőttkorban is.

Tény, hogy a szülők is hoznak egyfajta mintát otthonról, és feltehetően ezt a szemléletmódot adják tovább gyermekeik nevelése folyamán is. Azonban a szülőknek is hangsúlyozottan érdemes fejlődni, tudatosan időt szánni gondolkodásmódjuk és kommunikációjuk csiszolására, részben, hogy a gyereknek jó példát tudjanak mutatni – és mert persze az önnevelés örök feladatunk, szülőként és emberként egyaránt.

Ahhoz, hogy a gyerek jól tudjon teljesíteni, szüksége van egy testi, lelki és mentális egyensúlyra. A gyerek érzelmi biztonsága pedig csak úgy alakulhat ki, és erősödhet meg, hogyha biztosan érzi, tudja, hisznek benne. Ha megélheti, hogy szeretetteli, biztonságos, nyugodt, derűs és őszinte közeg veszi körül: olyan, amelyben odafigyelnek rá, ahol lehet beszélgetni és kérdezni.