Információk, érdekességek
A gin rövid története
2022. szeptember 19.
Nem kell ismernie a történelmet ahhoz, hogy élvezze a mi kis történetünket. Miután elolvasta, talán egy kicsit jobban fogja értékelni a modern gin-tonikot - amelyet nem egy nyomornegyedben, hanem egy szép, tiszta lepárlóüzemben készítettek kénsav hozzáadása nélkül! Igyunk a ginre - és arra, hogy milyen messzire jutott 300 éves történelme során.
Holland eredet
A "gin" szó a holland "jenever" szóból származik, ami borókát jelent. A hollandok már a középkorban borókabogyóból készítettek szeszes italt, így eléggé biztos alapon állíthatjuk, hogy a gin onnan származik.
A középkorban úgy gondolták, hogy a borókabogyó olyan dolgok ellen védelmet nyújt, mint a fekete halál. A bubópestis Európa lakosságának egyharmadát kiirtotta.
Végül az emberek rájöttek, hogy a szeszes italok inkább azért jók, mert leitatják az embert, mintsem azért, hogy elhárítsák a fertőző és halálos betegségeket. A harmincéves háborúban Hollandiában harcoló 17. századi angol katonák a jenevert "holland bátorságnak" nevezték, mert például segített megacélozni őket a csata előtt.
A túlélő katonák elvitték az italt Angliába - és ebből alakult ki az, amit mi gin néven ismerünk.
A gin azonban csak az 1688-as "dicsőséges forradalom" után kezdett igazán népszerűvé válni Angliában, amikor Vilmos és Mary átvette a hatalmat.
Népszerűségének egyik oka az volt, hogy Vilmos holland volt, és a felsőbb osztályok egy holland szeszesital fogyasztásával akarták kifejezni támogatásukat iránta. Emellett blokádot vezetett be a francia importra - köztük a brandyre is. A sört is súlyosan megadóztatták. Így az árérzékeny városi szegények áttértek a ginre.
Amikor Anna királynő (aki 1702-től 1707-ig uralkodott) feloldotta a gin lepárlására vonatkozó korlátozást Londonban, elszabadult a pokol, és több száz lepárlóüzem jelent meg. Ezek nem rendelkeztek engedéllyel - és nagyon kétes minőségű gint készítettek. Valószínű, hogy "Mother’s Ruin"-t ittak - még a mai legcukrosabb és legszörnyűbb "ginlikőröknek" sem olyan rossz az ízük, mint a 18. századi ginnek.
A 18. században az egymást követő kormányok pánikba estek, hogy a ginőrület kezd kicsúszni a kezükből, ezért megpróbálták megadóztatni és korlátozni a lepárlását - változó sikerrel.
A gin történetének korai évszázadaiban az egyik kissé aggasztó kérdés, hogy gyakran terpentinnel és kénsavval párolták. Örömmel jelentjük, hogy ez ma már nem így van. A 19. század közepéig a gin édesebb volt, mint amit ma megszoktunk - a cukrot azért használták, hogy elfedjék a tényleges gin borzalmas ízét. Az Old Tom gin egy példa erre. A mai Old Tom ginek messze elmaradnak 19. századi elődeiktől (hála az égnek).
A 19. századi lepárlási technológia segítette a London Dry gin - a leghíresebb ginfajta - kifejlesztését.
A gin akkor vált népszerűvé a britek körében a birodalom trópusi területein, amikor a malária elleni kinint tartalmazó tonikvízhez adták. A kinin rendkívül keserű volt, ezért a gin segített a torkon való lejutásában. A birodalom unatkozó, stresszes és izzadt adminisztrátorai most már örömmel vártak egy G&T-t (vagy több G&T-t) a napi imperializmus után és minden este vacsora előtt.
A 19. század óta a gin sosem ment ki a divatból. Az olyan koktélok, mint a Martini, romantikus, sőt hősies jelleget kölcsönöztek a ginnek (bár a legtöbb csapos azt tanácsolja, hogy a Martinit inkább keverve, mint rázva fogyassza - ellentétben Bond úrral).
A legutóbbi "gin-reneszánsz" során javult a színvonal - de megjelentek furcsa és néha nem is olyan csodálatos főzetek is. Ezek a gin definícióját tágították - akárcsak a ginlikőrök, amelyek közül sokban valójában egyáltalán nincs boróka íze.
De általánosságban elmondható, hogy a 21. századi gin izgalmas és innovatív ital - a minőség emelkedett, a választék hatalmas, és a gin elmúlt 300 éves hihetetlen történelmét tekintve csak egy biztos: további változások várhatók.