Információk, érdekességek

Talán nem is gondolnánk, de a képesség, hogy jól és határozottan döntsünk kisgyerekkori tapasztalásaink és a felnőttektől kapott visszajelzések nyomán alakul ki. Egészen a dackorszaktól formáljuk a döntés képességét gyermekünkben, azzal, hogy hagyjuk alternatívák közül választani, miközben megszabjuk a határokat, amelyeken belül dönthet. Iskolásként már lehetnek meghatározó döntései, persze a szülői támogatásra még mindenképp szüksége van. Később a továbbtanulás, a pályaválasztás hozhat komoly töprengést a családnak. Nézzük, hogyan támogathatjuk utóbbi nagy döntésben a gyermeket – és hogy mennyire szólhatunk bele a választásába!

 

A pszichológusok sokszor felhívják a figyelmet arra, hogy a kisiskolás, alsó tagozatos korban jó minél több mindent kipróbálni, ami iránt a gyerek érdeklődést mutat. Ekkor ugyanis még tét nélkül ki tudja választani a sokféle impulzusból, mi az, ami igazán örömet okoz számára, és amiben megmutathatja a képességeit. Amellett, hogy a szülő nyitott marad és támogató, jó, ha lefektet néhány szabályt: például, ha valamibe belekezdünk, bizonyos ideig – félév vagy a tanév idején- kitartunk mellette. Ezzel ugyanis a gyerekünk megtanulja, hogy nem érdemes az első nehézségnél feladni a küzdelmet, mert ezek után is jöhet sok siker és öröm. 
 

Az érzelmi és értelmi fejlődés szempontjából rendkívül fontos a szabad játék lehetősége. A délutáni külön foglalkozások, sportórák mellett legyen idő mindig szabadon, kreatívan játszani. A gyerek számára nagyon lényeges, hogy ne várja mindig tervezett program, játékot sem kell folyton a kezébe adni: hagyjuk, hogy feltalálja magát, megélje a saját érdeklődését, ötleteit. Az a játék, amely a tevékenység öröméért zajlik, valódi alkotó folyamat, belülről fakad, az önmegismerés lényeges része.

 

Egész pici kortól fontos stratégiát adnak az élethez a mesék, a különböző emberi történetek valódi kapaszkodót és mintát szolgáltatnak a problémamegoldásra, még ha szimbolikusan is teszik. Éppen ezért a közös meseolvasás, később a közös könyvélmények nagyon fontos építőelemei a kötődésnek, a gyerek világhoz való viszonyának. A szülő-gyerek között zajló beszélgetések persze nem csak az olvasott történetek nyomán jöhetnek létre: válaszoljuk gyermekünk kérdéseire, majd segítsünk neki önállóan tovább kutatni az egyes területeken. Az így megkapott feleletek sikerélményt adnak a gyereknek, aki meg tudja tapasztalni saját kompetenciáit. 

Amennyiben a pályaválasztás kerül terítékre, lehetőségeinkhez mérten segítsünk a gyakorlatban konkrét tapasztalatot szerezni. Nézzük meg együtt az iskolákat, hozzuk össze az adott szakma képviselőivel, hogy tájékozódhasson, kérdezhessen. Legyen az pénzügyi alapismereteket igénylő munkakör, mérnöki pálya vagy tanári hivatás, mutassunk neki példát, mit is jelent ez a valóságban.

 

A legnagyobb jó szándék mellett is könnyű néha hibába esni, és olyan irányba terelni a gyerekünket, amely talán nem is az ő választása, vagy nem a saját képességei nyomán hozott döntés. 

1. Ne erőltessük a saját meg nem valósított vágyainkat. Hiába voltak dédelgetett kiskori terveink, amelyek nem váltak valóra, ne a gyerek által igyekezzünk megélni ezeket. Még akkor sem, ha tehetséges abban, amiben mi szeretnénk.

2.  Ne tegyük kötelezővé a saját szakmánk gyakorlását. Bár jól átlátjuk a nehézségeit és örömeit, segíteni tudunk a gyakorlatszerzésben, akár az elhelyezkedésben is, ne erőltessük tovább vinni az apai, anyai hivatást, ha a gyereknek nem okoz örömet.

3.  Ne a trendeket kövessük. Bármennyire divatos vagy menő, ne azért tegyünk hívogatóvá egy szakmát a gyerek számára, mert elismerő tekinteteket kaphat. Hosszú távon az a feladat, ami nem saját választás, nem fog örömet okozni vagy motiválni.

 

Az elengedés sohasem könnyű, de ha szép fokozatosan csináljuk, akkor mindkét félnek könnyebb lesz a folyamat. Az önállóságban való előrelépést az is segíti, ha bevonjuk a gyereket a már neki való családi feladatokba. Kezdve attól, hogy az óvodás teríthet, eljutva odáig, hogy a pénzügyi alapismereteket elsajátítva már saját pénzét, havi kiadásait kezelheti, beoszthatja a kamaszunk. Így az igazán nagy döntéseket – mint a pályaválasztás – sem ijesztő feladatként, hanem az út egy következő állomásaként érzékeli majd.