sub

Információk, érdekességek

Kezdõdik az ovi!

2005. szeptember 01.

„Vigyáznak rá? Szeretni fogják a gyerekek? Mi lesz, ha leesik a mászókáról? És ha nem tud elaludni? Ki ölelgeti meg, ha én nem leszek ott?” Vajon van anyuka, akiben az óvodakezdés kapcsán nem merülnek fel efféle kérdések? Annyi bizonyos, hogy ha a szülõ nem „érik meg” az óvodára, a gyereknek is sokkal nehezebb dolga lesz, hiszen kimondatlanul is egészen pontosan érzékeli az anyai félelmeket. Gondoljuk hát inkább azt: „Az ovi nagy kaland!”, és a szeptemberig hátralévõ hónapokban csemeténkkel együtt készüljünk örömmel az új idõszakra.

Május az óvodai beiratkozás hónapja, júniusra már az is kiderül, hogy a csemete kapott-e helyett a kiválasztott intézményben. A nyári hónapokban érdemes idõt szakítani arra, hogy baba és mama felkészüljön az õsztõl beköszöntõ új világra. A felkészülés pedig jó esetben nem csak abból áll, hogy a gyerek megkapja az elsõ ovis táskát és a váltócipõt: a szülõk sokat tehetnek annak érdekében, hogy a kicsi örömmel várja az új kalandokat. Azt a legtöbb szülõ tudja, hogy az óvodai hetek az úgynevezett beszoktatással kezdõdnek, de kevesen gondolnak arra, hogy a beszoktatást is meg tudják könnyíteni.

 

Érdemes például jó elõre megbarátkozni az óvodai környezettel. A napi séták során lehet mesélni a gyereknek az új közösségrõl, és annak sincs akadálya, hogy bekukucskáljanak a kerítésen, figyeljék a gyerekeket. A kicsinek hamarosan ismerõsek lesznek a benti játékok, örömmel várja, hogy kipróbálhassa azokat. Vonzza majd a gyerekzsivaj is: ezért érdemes megkérdezni, bemehet-e a leendõ ovis az udvarra játszani. Egyes óvodákban erre még év közben is van lehetõség, sok helyen pedig a nyári szünetben találnak módot arra, hogy a kicsik szüleikkel együtt játszhassanak a kerítésen belüli játszótéren.

 

Játsszunk ovit!

 

Érdemes alaposan kikérdezni a vezetõnõt vagy valamelyik óvónõt, hogyan is zajlik egy hétköznap, illetve hogyan készülnek az ünnepekre. Otthon aztán alakíthatunk plüssállatokból csoportot és eljátszhatjuk, mi minden történik az oviban, és hogyan jó viselkedni ezekben a helyzetekben. A Mikulás, a karácsony egy hároméves számára már várva várt esemény: az anyuka akár az ünnepi készülõdésrõl is mesélhet. Csak elõször lesz furcsa nyár derekán a Száncsengõt szavalni, és énekelni a Hull a pelyhest.

Az oviban egészen pontosan megszabott napirendet alakítottak ki: megkönnyíthetik a szülõk a csemetéik dolgát, ha otthon is idejekorán áttérnek erre. Annak a gyereknek, aki eddig kilenckor kelt, tízkor reggelizett, majd az egykor elfogyasztott ebéd után fél kettõkor ment aludni, bizony kell néhány hét, míg megszokja a két órával korábbi idõpontokat.

 

Azok a babák, akik jártak bölcsõdébe, a tapasztalatok szerint könnyebben szoknak be az oviba: ismerõs a hely, ismerõsek a szabályok, nem szokatlan a „gyerektársadalom”, és gyakran a már megszeretett kis pajtások is ugyanabba a csoportba kerülnek. Emiatt persze ne adjuk bölcsõdébe a gyereket, azt viszont meg lehet beszélni a játszótéren az anyukákkal, hogy kinek a gyereke megy abba az óvodába, ahová a miénk; velük akár közös programokat is szervezhetünk, ahol a gyerekek összebarátkozhatnak.

 

Beszoktatás az igaziba

 

A tényleges beszoktatás szeptember elsõ heteiben van: általánosságban az a jellemzõ, hogy a gyerek néhány napig a szülõvel együtt vesz részt a foglalkozásokon, játszik, ebédel, majd az együtt töltött idõ hossza csökken, a kicsi egyre hosszabb idõre marad anya vagy apa nélkül, de a szülõ akkor még csak egy szomszédos szobába megy át, így ha szükséges, hamar csemetéje mellett lehet. Késõbb a gyerek már az egész délelõttöt szülei nélkül tölti, majd a gyerekekkel ebédel, és az oviban alszik.

 

A gyereket soha nem szabad becsapni: ha az anyuka azt ígéri, hogy a szomszéd szobában van, akkor ne szaladjon el a közértbe; ha azt mondja, hogy alvás után ott lesz, akkor úgy érkezzen, hogy inkább neki kelljen várnia egy órát, mint a kisgyereknek. Azzal is csak árt a szülõ, ha a játékba belefeletkezett gyerek háta mögött surran ki az ajtón: biztos, hogy a kicsi elõbb vagy utóbb keresni fogja és kétségbeesik, amiért otthagyták. Mindig el kell búcsúzni tõle, konkrétan meghatározva azt, hogy mikor jövünk érte, például ebéd után.

 

A sikeres óvodai beszoktatásnak van még egy fontos összetevõje, ami legalább olyan hangsúlyos, mint az eddig felsoroltak együttvéve: az anyai lélek. Az az anyuka, aki nem szívesen adja közösségbe csemetéjét, akit nagyon megvisel az elválás, aki nem bízik az óvónõkben, bizony nem várhatja, hogy gyermeke örömmel kezdje meg az óvodáshétköznapokat. Így hát a nyári hónapok az anyukáknak is kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy megerõsítsék magukat és elfogadják, hogy az egész napos együttlét ugyan véget ér, de a legfontosabbat megadják a gyereknek: a játék örömét.

forrás: Vital Magazin