sub

Információk, érdekességek

Menni vagy maradni?

2018. október 01.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mikor és hogyan érdemes váltani. Muszáj örökké változtatni? Vagy üljünk a fenekünkön, és ne ugráljunk. Amerikai kutatások szerint az embernek 2-3 évenként állást, 8-10 évenként szakmát kell váltania. Természeten az amerikai kutatások nem teljesen igazak a magyar valóságra.  

Magyarországon bátortalanabbak vagyunk. Sokszor az a szülői parancs, hogy ne ugrálj. Járt utat a járatlanért el ne hagyj.

A mai felgyorsult világban nem engedhetjük meg magunknak az ücsörgést, mert elszalad mellettünk a világ.

Fiatal korban természetesen könnyebb a változtatás, de nem hiszem, hogy később bele kéne nyugodni a rossz vagy nem kielégítő munkába.

Ma már itthon is jellemző, hogy a fiatalok két három évenként váltanak. Ha nem is ilyen gyakran, de 7-8 évenként szerintem is érdemes új helyeket megismerni. Nem csak azért mert így szokás, hanem a munka már unalmassá, rutinná válik. Eljön a kiégés, telítődés ideje. A váltás nem csak azt jelentheti, hogy új vállalatok keres valaki. Lehetséges, hogy ugyanazon a munkahelyen talál új lehetőséget, új pozíciót.

Azt gondolhatnánk, hogy a változástól való félelem csak az idősebb korosztályt érinti. Több 30-as kliensem is tart az új munkahelytől, vagy gondolja azt, hogy most már késő változtatni. Sokszor tőlük hallom, hogy ááá, ehhez már késő, ehhez már öreg vagyok.
Nem késő! Ha fejlődni akarunk, akkor új kihívásokat kell néha keresni.

De mi van akkor, ha valakinek a szakmájából van elege? Nem biztos, hogy teljesen más szakmát kell választani. Lehet új irányokat, feladatköröket keresni.


Mérnökként, közgazdászként nem csak egyetlen utat lehet követni. Lehet logisztikusból értékesítővé, elemzővé válni, vagy üzemvezetőből fejlesztővé képezni magunkat, vagy fordítva.
De az sincs kizárva, hogy teljesen más szakmában találjuk meg a helyünket.

Én eredetileg építőipari technikus vagyok. A 90-es években találtam rá a HR-re, ami nagy sikereket hozott nekem. De a HR-en belül az évek során trénerré, szervezetfejlesztővé majd coach-csá váltam.

Ismerek olyan embert, aki logisztikusból kozmetikus, szociális munkásból szakács lett.
Egy dolgot viszont biztos nem lehet csinálni. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy valami mást akarok csinálni. Sajnos, olyan álláshirdetéssel még nem találkoztam, hogy valami mást keresnek.

De mi is lehet az a MÁS? Gondoljuk végig, hogy milyen munkát szerettünk, mi okozott örömet nekünk. Miben értünk el sikereket. Az is lehet, hogy van olyan hobbink, szenvedélyünk. amit akár teljes állásban is folytatnánk. De ne feledjük, az hogy egy évben egyszer elmegyünk síelni, vagy néha kötünk egy pulóvert, még nem elég a folytatáshoz. Ahhoz, hogy igazán nagyot váltsunk, ahhoz komoly bátorság, és elkötelezettség kell.

Gondold végig, mi az, amibe igazán szeretnél energiát fektetni, de azt is, hogy milyen tapasztalatokat tudsz átvinni az előző munkáidból.

Vedd sorba az erősségeidet, és nézd végig, vajon milyen karrierre, új szakmára lehet hasznos.
De ne feledjük a váltáshoz mindig bátorság kell. Vállalni kell a kockázatot. A bukás lehetőségét is. Fel kell adni olyan előnyöket, amik a régi munkahelyhez kapcsolódtak. Számba kell venni mi az igazán fontos, és mi az, amit el lehet engedni egy sikeresebb jövő reményében. Ha úgy érzed, ideje a váltásnak, indulj el.

 

Sokszor jönnek hozzám a váltás igényével, de a beszélgetés során kiderülhet, hogy fizetésből, távolságból, vagy munkaidő beosztásból nem szeretnének engedni. Valamit valamiért. Gondold végig, mi a fontosabb számodra. Ha úgy érzed kinőtted már a régi kabátot, és újat szeretnél, akkor tedd azt. De ha a jelenlegi körülmények fontosabbak, akkor még maradj. Sokszor a maradáshoz is bátorság kell, nem csak a változtatáshoz.

Egy a fontos, ne gondold azt, hogy késő!

Karrierváltásban segíthetek neked, hogy közösen megtaláljuk a céljaidat és utadat.

forrás: Harmonet