Információk, érdekességek

Hogyan látnak bennünket, nőket a teremtés koronái?

2021. május 18.

Sokszor hallom egy-egy vélemény kapcsán a következő szavakat: „a férfiak mind ilyenek” vagy „ne is mondd, nőből van!”.

Az általánosítások néha rettentően tudnak bosszantani, mert úgy gondolom, hogy egyik vagy másik nemhez tartozókat sem lehet egy skatulyába tenni. Hiszen láttam sok férfit hisztizni (hajaj), és láttam már nőket is keményen harcolni, nem éppen nőies módon.
Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megkérdezek jó néhány férfitársunkat rólunk, nőkről, hogyan látnak bennünket? Próbáljunk meg hát önkritikát gyakorolni és mutassunk ezzel példát az erősebbik nemnek!

Mit kerüljenek a nők egy kapcsolatban?

Első interjúalanyom felsorolta, hogy milyen női szokások nem szerencsések egy kapcsolatban: „Megpróbálják kisajátítani a férfit, számon kérik rajtuk a dolgokat, morcosak, ha a srác a barátaival elmegy sörözni, hisztiznek. Hagyják szabadon a férfit, mint ahogy neki is engednie kell, hogy a kedvese kiteljesedjen és barátnőzzön, vagy régebbi ismerőseivel, férfi barátaival tartsa a kapcsolatot.” Tulajdonképpen ebben mindegyik megkérdezett férfitársunk egyetértett, hogy a szabadság fontos számukra, de abban már eltérőek voltak a vélemények, hogy ebből mennyit adnának partnereiknek.

Egy kapcsolatban kerülendő dolgokról egy kedves férfi ismerősöm érdekes gondolatot osztott meg velem: „Jobb lenne, ha a nők kicsit kerülnék a bonyodalmakat. A problémákkal nincs baj, de ha azt még a nő tovább fokozza kombinációval, attól nem lesz könnyű a férfi élete. Elég kihívása van egy férfinak a világban, otthonra már nem igényli azokat.” Legyünk azért őszinték, valóban képesek vagyunk mi nők sokat kombinálni. Azt mondják, hogy a nők rendkívül kreatívak tudnak lenni, ha a probléma megoldásról van szó. Kérdés, hogy ezt hogyan élik meg párjaink. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy nem egy féltékeny férjet ismerek, akik, ha kombinálni kell, nem mennek kreativitásért a szomszédba.

Ehhez kapcsolódva azt is megfogalmazták az erősebb nemhez tartozók, hogy egy egyszerű válaszból olyan gondolatokat, akár vádakat képesek vagyunk mi nők kikerekíteni, ami egy férfinak eszébe sem jutna. Megfogalmazták ők maguk azt is, hogy a férfi egyszerű szerkezet egyszerű menedzsmentet igényel. Úgy fogalmazott egyik riportalanyom, hogy „Kábé olyan ez mint ha egy ladát rá akarnál dugni egy kompjúterre, hogy kiolvasd a hibát. Pedig az nem is hiba, hanem alapműködés.”

A nő a család összetartója, de a munkában is helytáll

Abban mind egyetértettek – és ezt megmondom őszintén jó volt hallani -, hogy a nő a család összetartója, ő a motor, az önfeláldozás, a szeretet, a gyengédség, a családi tűz melege. Érzik azt is, hogy a férfi ebben segíthet úgy, hogy biztonságod ad, de a család összetartását nőkre bízzák. „A nőkben minden benne van, a nők el tudják varázsolni a férfit, a végtelent és a véges világot is oda tudják adni.”

Elismerik azt is, hogy munkában is nagyon jól helytállnak a nők, ideálisan empatikus vagy kreatív szerepben, illetve a kommunikációban, hiszen jól értenek általában a viták elsimításához. Ehhez azonban többen is hozzátették, hogy a viták elsimításához szükségük van a nőknek a kiegyensúlyozottságra, mert ha nem kiegyensúlyozottak, akkor ép ők generálhatják a vitát.

Arra azonban felhívják a nők figyelmét a munkahelyi helytállással kapcsolatban, hogy őrizzük meg nőiességünket minden helyzetben, mert egy-egy munkahelyen a férfiak versenyszelleme, praktikussága, előfordulhat, hogy nem tesz jót a nőknek. Úgy gondolják riportalanyaim, hogy a nők elférfiasodnak a munkában, sok esetben és éppen azt veszítik el, amiben erősek: empátiát, kreativitást.

Romantika. De miért várja egy nő, hogy kitaláljam mit akar?

Amikor a romantikáról kérdeztem az erősebbik nemhez tartozókat, szinte mindenhol ugyanazt a választ kaptam: „Miért nem mondja meg konkrétan mit akar? Állandóan azt várja, hogy én találjam ki!” A romantika a hétköznapokban szinte soha, vagy nagyon ritkán kerül előtérbe, és sok férfi úgy érzi, hogy ezt x év házasság után már nem is annyira kell az élet részévé tenni. A munka, a gyerek, a napi gondok felülírják a romantikus együtt töltött időt és azon kívül, hogy tudják, hogy a nők erre vágynak, nem igen éreznek erőt magukban ahhoz, hogy tegyenek ezért. „Fáradt vagyok ezen agyalni. Pont elég az, hogy a munkahelyemen megfeszülök. Hazaérve már nem vágyom másra, csak ülni és ellenni.”, „Romantika? Gondoltam, hogy ez elő fog kerülni, hiszen TE IS NŐ VAGY.” Nagyjából ezek a reakciók fogadták a kérdésemet ebben a témában. Próbáltam rávilágítani a romantikus pillanatok fontosságára. Meg is értették, de a lényeg minden mondatban benne volt, hogy az udvarlási időszakban odateszik magukat, de egy hosszabb kapcsolatban vagy házasságban mást tartanak fontosnak. Mikor azt kérdeztem tőlük, hogy akkor mitől lenne jobb a házasságuk adott esetben, akkor általában nem a romantika, hanem inkább más vágyak kerültek előtérbe. „Szívesen ennék már egy jó steak-et ???? „

Ilyenek vagyunk mi, nők?

Érdekes megközelítések, és valóban elgondolkodtatóak. Sokszor teszem fel magamnak a kérdést: egy-egy szituációban, vajon férfiként másképpen reagálnék? Elképzelhető és igyekszem önkritikus lenni. Azt hallottam valahol, hogy minden esetben maga az esemény 10%-ban és annak megélése 90%-ban határozzák meg azt, hogy milyen hatással vannak ránk és az életünkre. És valóban így lehet, hiszen a hozzáállás nagyon meghatározó.

És hogy mire is jutottam ezzel az ugyan nem reprezentatív, de annál információdúsabb „kutatással”? Hát nézzük csak: mi nők empatikusak, kreatívak és családot összetartó erővel rendelkezőek vagyunk. Sokszor kombinálunk és bonyolítjuk az életet, de férfias erőket adaptálva helyt tudunk állni a versenyszférában is. Romantikusak vagyunk és szeretjük, ha a férfi kitalálja a gondolatainkat. Azt hiszem kedves HÖLGY TÁRSAIM ez nem is annyira rossz mérleg, nem igaz?

Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember